Az idők során számos meghatározás került az irodalomba, amelyek a kór eredetét és kiváltó okait próbálták definiálni. A legfontosabbak: Baby Bottle Syndrom (BBS), Nursing Bottle Mouth, Milk Bottle Mouth vagy Baby Bottle Tooth Decay (BBTD). Ez az utóbbi elnevezés arra utal, hogy a tejfogak korai szuvasodása bizonyos folyadékok hosszú távú használata során következik be (ilyenek a tej, tejporból készült táplálékok, szörpök, cukrozott folyadékok stb.).
Az Amerikai Gyermekfogászati Akadémia (AAPD) meghatározása szerint: egy vagy több (üreges vagy kavitációmentes) szuvas fog jelenléte, egyes tejfogak elvesztése caries következtében, vagy bármelyik tejfog tömése a 71. hónapig vagy annak előtte, kimeríti a korai gyermekkori caries (Early Childhood Carie, ECC) fogalmát. Az ő kifejtésükben a sima fogfelületek 3 éves kor alatti bármilyen jellegű károsodása súlyos klinikai formának felel meg (Severe Early Childhood Carie, S-ECC).
Jelenleg a legnépszerűbb meghatározás az egy vagy több szuvas, üregképződéssel járó sérülést jelenti a felső állcsont tejfrontfogain, a kis- és nagymetszőkön és a szemfogakon, ami dmft = 1 indexet jelent.
Az elváltozások klinikai kórképe igen változatos: fognyaki demineralizáció, amelyet caries kialakulása követ (1. ábra), üreges sérülések, amelyek gyors koronadestrukciót hoznak létre (2. ábra), vagy súlyos, szövődményekkel halmozott esetek (3. és 4. ábra).
![]() |
![]() |
| 1. ábra | 2. ábra |
![]() |
![]() |
| 3. ábra | 4. ábra |
Kóroktan
Hosszú évtizedeken át az a felfogás uralkodott, hogy ez a jellegzetes caries a folyékony szénhidrát célzott túladagolásának a következménye. Az irodalmi adatok a mézes cumit, túlcukrozott tejet vagy teát, az édes szörpöket, valamint az édes szirupos gyógyszereket sorolták fel a kóroktan alcím alatt.
A célzottan irányított kutatások kimutatták, hogy a caries ezen klinikai előfordulása egyenlő méretekben megtalálható az anyatejjel táplált gyermekeknél is. Ekkor vetődött fel egy eddig ismeretlen tényező létezésének gyanúja, amelynek jelenléte válthatja ki ezt a kórformát.
Nikiforuk és Pulver „fertőzéses ablak” elmélete szerint ez egy ragályos, átvihető fertőző kórforma, és anya-gyermek viszonylatban működik.
Van Huten és Milnes bakteriológiai kísérletei kimutatták, hogy az ECC-ben szenvedő gyermekeknél a Streptococcus mutans 30%-ban jelen van a szájflórából vett mintákon, ameddig az ECC-ben nem szenvedő gyermekeknél ez az arány 0,1%. Következésképpen mind a jelentősen megnövekedett szájfertőzések, mind a caries és a with spot lesion gyakori előfordulása ennek a fertőzésnek a rovására írható.
S. Alalusuua és Renkonen hosszú távú epidemiológiai felmérést végeztek egy jelentős számú, 2 és 4 év közötti gyermekpopuláción azzal a céllal, hogy a Streptococcus mutans és a korai fogszuvasodás közötti összefüggésre találjanak magyarázatot.
Vizsgálataik kimutatták, hogy azoknál a 2 éves gyermekeknél, akiknél a plakkban a Streptococcus mutans jelentős mennyiségét mutatták ki, a caries-index is igen magas volt. Ezzel szemben azoknál a gyermekeknél, akiknél a Streptococcus mutans-kolonizáció csak 4 éves korban jelent meg, a dmfs-index 3,4 volt.
A Streptococcus mutans átvitelének elsőrendű forrása az édesanya. Ennek az elméletnek klinikai bizonyítékát Berkowitz kutatásai igazolták. Kísérletei során Streptococcus mutanst izolált mind az anyák, mind a gyermekek szájüregében, és egyöntetű bakteriológiai profilt mutatott ki. Más szerzők tanulmányai egy hasonló jellegű plazmatikus és kromoszómiális ADN-matricát találtak.
Annak dacára, hogy az ECC fertőző kórként szerepel a modern fogorvoslásban, tagadhatatlan, hogy az étrend jelentősége meghatározó a betegség kialakulásában. A cukrok, glukóz és fruktóz jelenléte a gyümölcslevekben, tejben, teában és számos tejporban a Streptococcus mutans és a Lactobacillusok táptalaját képezhetik. Innen csak egy lépés van a savtermelésig, amely közismerten a fogzománc legnagyobb ellensége. Fontos megemlíteni a cukros tea éjszakai, elalvást segítő alkalmazását az ápolatlan szájüreg és a csökkent nyáltermelés mellett.
Zárszóként elmondhatjuk, hogy az ECC kialakulásának folyamatában az első lépcső a Streptococcus mutans által indukált fertőzés. A második fokozatban a felszaporodott Streptococcus mutans az étrend kínálta táptalajon savat termel, majd egy harmadik fázisban gyors zománc-, majd dentindemineralizációt és cariesképződést hoz létre.
Előfordulási ráta
Az ECC az iskolás korelőtti korcsoportok népegészségügyi méretű problémája. A frissen előtörő tejfogak gyorsan áldozatul esnek a fertőzésnek. Milnes tanulmányai kimutatták, hogy az előfordulási ráta nagy variációkat mutat a különböző népcsoportok között. Egy tény azonban biztos: nem a faji vagy etnikumi hovatartozás a lényeg, hanem a kór zömében a hátrányos szociális helyzetű kisgyermekeket érinti. A fejlett ipari országokban az ECC előfordulása 1–12% között mozog. Az Amerikai Egyesült Államokban jelenleg az egyik legjelentősebb állam-egészségügyi problémaként jelentkezik. Itt a 2 éves korú gyermekek 8,4%-ánál találni legalább egy szuvas vagy tömött tejfogat, az 5. életévüket betöltő gyermekeknél ez az arány már 40,4%.
A kanadai Manitoba helységben négy Amerikában őslakosnak számító populáció („First Nation”) él. Körükben a kora gyermekkori fogszuvasodás aránya 53,7%, amit a fogászati szakellátáshoz való eljutás hiányával magyaráznak.
A kanadai hivatalos statisztikák 5%-os ECC-előfordulást mutatnak az átlag populáció körében, és 50–80%-osat a magas cariesrizikójú és a First Nationt képező populáció körében.
Következtetések
Az ECC sokkal összetettebb orális kórforma, mint azt 20 évvel ezelőtt hitték. A kiváltó okok sokrétűsége nem egyszerűen szájüregi kérdés, hanem jelentős közegészségügyi probléma, amely sajátos odafigyelést igényel.
A megelőzés stratégiájának fontosabb szempontjai: a korai felismerés és ellátás, a rizikófaktorok csökkentése a helyes táplálkozás ismertetésével, beállításával, és nem utolsósorban a modern kezelési eljárások korai alkalmazása.
Szerző: Dr. Schiller Eleonora egyetemi docens, prof. dr. Matekovits György
Temesvári OgyE,
Fogorvostudományi Egyetem

A gyermekek korai fogszuvasodása a tejfogak jellegzetes destrukciója, amely a kiskorúak életperiódusának a 12. és 71. hónapjaira esik, és ennek a korcsoportnak egy jellegzetesen közös, heveny megbetegedése.




