A Journal of the American Dental Association (JADA) című lapban megjelent új kutatás vitát indított el az orális biszfoszfonátoknak az állkapocs osteonecrózisában betöltött szerepével kapcsolatban. A JADA kutatás során a kutatók azt találták, hogy az alendronátot szedő páciensek közel 4 százalékánál alakult ki osteonecrosis az állkapcsukban, amely szignifikáns különbséget jelenthet az orális biszfoszfonátot szedők tanácsadásával és kezelési módjával kapcsolatban, magyarázta Peter Jacobsen Ph.D. fogorvos, az ADA Tudományos Ügyi Tanácsának igazgatóhelyettese.

Nathaniel Treister fogorvos és sebész adunktus (Brigham and Women’s Hospital, Boston), az Oral Diseases vizsgálat első szerzője, szerint a BONJ a biszfoszfonátokkal intravénásan kezelt rákbetegek esetében kifejezetten súlyos. „Annak ellenére, hogy ez a csont patológiás állapota, a BONJ-nak nincs felállított diagnosztikus radiológiai kritériuma.”- közölte Dr. Treister. „Számos vizsgálat számolt be változatos radiológiai tünetekről a panoráma röntgen és a CT felvételek kapcsán, például a sclerosis, a kéregfelszíni rendellenességek, és a foghúzás után fennálló zsebek. Ugyanakkor a felismerések gyakorisága, tartalma és a klinikai illetve radiológiai jelek közötti összefüggés továbbra is tisztázatlan marad.”

Az állkapocs osteonecrosis diagnosztizálására számos képalkotó eljárás áll rendelkezésre Parish Sedghizadeh fogorvos szerint, aki a Biofilm Központ igazgatója a Dél-Kalifornia Egyetemen, és a JADA vizsgálat vezetője. Ide tartozik a sima film, a panoráma röntgen, a Cone Beam CT és a hagyományos CT. A szájüregi filmek szintén segíthetnek a finom csontelváltozások kimutatásában.

Az Oral Diseases vizsgálathoz a kutatók a panoráma röntgent választották, mert „ezzel dolgozik a legtöbb fogorvos és szájsebész a rendelőjében.”- közölte Dr. Trester. 39 rákbeteg adatait dolgozták fel, akiket BONJ miatt diagnosztizáltak és panoráma röntgennel vizsgáltak. Miután az íveket szextánsokra osztották és kiértékelték a sclerosis, felszíni rendellenesség, zsebek, fragmentáció és lysis jeleit, azt találták, hogy a 234 szextánsból 62 rendellenes volt a klinikai kritériumok alapján, és 61 esetében jelentkezett legalább egy radiológiai rendellenesség. Emellett a betegenkénti összes radiológiai jel száma nőtt a BONJ stádiumával.

„Ez reprezentálja az első vizsgálatot, amely kifejezetten a BONJ panoráma röntgen jellemzőit értékelte ki és kutatta kapcsolatát a klinikai tünetek helyével és kiterjedésével. Adataink bemutatják, hogy a radiológiai sclerosis, felszíni rendellenességek és a foghúzás után fennálló zsebek szignifikánsan korrelálnak a BONJ klinikai területeivel.”

Miközben a röntgenfelvétel nem kritériuma a BONJ diagnózisának, Dr. Treister hozzáteszi: „Azt kezdtük el kutatni, hogyan korrelálnak a radiológiai jelek az általunk felismert klinikai és diagnosztikus tünetekkel. Felfedezésünk azért érdekes, mert nagymértékben összefüggést mutat az adatokkal.”

Allan Farman Ph.D. , a Louisville Egyetem (Kentucky) radiológia professzora szerint nincs „semmi új” abban, hogy a panoráma röntgen segít az állkapocs betegségeinek kimutatásában, beleértve az osteonecrosist és az osteomyelitist is. „A biszfoszfonát szedéssel összefüggő osteonecrosis és osteomyelitis radiológiailag nem térnek el az osteonecrosis és az osteomyleitis egyéb formáitól.”- közölte Dr. Farman. „Szívesen megnézném a vizsgálatban előforduló léziók diagnosztizálására használt módszerek leírását.” Emellett hozzátette: „Miközben a panoráma röntgen segíthet a léziók kimutatásában, a sebészeti beavatkozások tervezéséhez nem biztos, hogy elegendőek.”

Dr. Treister megvédte a vizsgálatot és módszereit, hozzátéve, hogy az összes résztvevőt az Amerikai Orális Száj- és Maxillofaciális Sebészeti Egyesület irányelvei alapján választották ki. „Egyenlőre nem tudjuk, felfedezéseink mennyire hasznosak, ám mielőtt további, fejlettebb képalkotó módszerekhez fordulnánk, miért ne derítenénk ki, hogy képesek-e kimutatni valamit, ahelyett, hogy rögtön a CT-hez nyúlnánk? És noha ma még nem tisztázott a biszfoszfonát-okozta osteonecrosis kialakulása, nagyban különbözik az állkapocs osteonecrózisok egyéb formáitól.”

Dr. Sedghizadeh szintén hisz a vizsgálat hasznosságában. „A panoráma röntgen egy jó eszköz a fogorvosok számára, és jó képet ad az állkapocs csont patológiájáról, ám általában inkább a súlyosabb esetekben, és kevésbé a kisebb és finomabb csontléziók esetében. A Treister és munkatársai által végzett kutatás nem rossz, és azt sugallja, hogy a panoráma röntgen hasznos lehet a betegség leírásában, amely eddig is ismert volt, és manapság már sok klinikus használja. Ugyanakkor ez nem arany standard, mivel nem áll rendelkezésre elég vizsgálat a következtetés alátámasztására.”