Ha valakinek az egészségi állapotában olyan változás következik be, amelynek következtében azonnali ellátás hiányában közvetlen életveszélybe kerülne, illetve súlyos vagy maradandó egészségkárosodást szenvedne, természetszerűen jogosult életmentő ellátásra.
Az előbbiek szerinti ún. sürgős szükség tág fogalmán belül létezik számos különböző, szűkebb értelemben vett sürgősségi kórképcsoport is. Jogszabály sorolja fel taxatíve a szűk értelemben vett sürgősségi állapotokat, amelyek közül a fogászat szempontjából fontos lehet például az életveszélyes vérzés, anafilaxia, légúti idegen test, száj körüli égés, elsődleges sebellátás, nyílt csonttörés, politrauma, továbbá olyan infektológiai kórképek, amelyek önmagukban vagy szövődményeik révén az életet veszélyeztető állapotot idéznek elő.
Az ezekhez kapcsolt sürgősségi ellátásokat minden Magyarországon tartózkodó személy részére, biztosításának előzetes igazolása nélkül, állampolgárságtól is függetlenül mintegy „emberi jogon” kell nyújtani (az akut ellátás a rendelet szerint ezekben az esetekben a beteg állapotának stabilizálásáig, a tisztázott kórállapot első alkalommal történő szakszerű ellátásáig tart). Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az ellátást követően egyes esetekben ne keletkezhetne térítésidíj-fizetési kötelezettsége a betegnek: azaz például egy Magyarországon átmenetileg itt tartózkodó amerikai betegnek a sürgősségi ellátásért – utólag – az egyébként közfinanszírozott fogászati rendelésen is fizetnie kell, és esetleg majd utólag megtéríti a saját biztosítója. Magánellátásban pedig minden esetben fennáll a díjfizetési kötelezettség – sürgősségtől függetlenül is, de sürgősséginek minősülő esetben itt is csak utólag.
A sürgősség további, az előző két kategórián részben „keresztülfekvő” másik két fogalmával találkozhatunk speciálisan a fogászati ellátásban: általában véve és a fogászati ügyeletre vonatkozóan állapítja meg a jogszabály ugyancsak taxált felsorolással az egymást itt is csak részben fedő sürgősségi ellátások körét. A fogászati sürgősségi ellátás fogalmának azért van jelentősége, mert ezek az ellátások – szemben az egyéb fogászati ellátásokkal – a biztosítottnak életkortól függetlenül térítésmentesen járnak a közellátásban. Így az általában véve definiált fogászati sürgősség a vonatkozó rendelet szerint: friss baleseti sérülés primer ellátását; akut odontogén gyulladások ellátását; ostitis alveolaris, pericoronitis konzervatív ellátását; intraorális odontogén tályog megnyitását; nyelést és/vagy légzést akadályozó idegen test eltávolítását; nyálkahártya/ajak akut gyulladásának gyógyszeres ellátását; mandibulaluxáció repozícióját; friss állcsonttörés nyugalomba helyezését; trigeminus neuralgiás roham lokális anesztetikummal való kezelését; szájüregi vagy környéki vérzés csillapítását foglalja magában.
A fogászati ügyelet által ellátandó szolgáltatások meghatározása azért bír jelentőséggel, mert ezek azok az ellátások, amelyeket a közfinanszírozott ellátásban a rendelési időn kívül is térítésmentesen nyújtani kell. A fogászati ügyelet feladatai a jogszabály szerint: extrakció; vérzéscsillapítás; idegentest-eltávolítás; törött fog lecsiszolása; gyökércsatorna megnyitása; előbbiekhez szükséges érzéstelenítés és röntgen.
A betegnek főszabály szerint joga van az adott egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó szakmai, etikai szabályok, irányelvek betartásával történő; meghatározott rendben, napi 24 órán keresztül folyamatosan igénybe vehető ellátáshoz; amelynek az egyenlő bánásmód követelményének, bármiféle hátrányos megkülönböztetés tilalmának is eleget kell tennie. Ehhez képest a fogászati ellátás nonstop biztosítása a közellátásban sem előírás: fogászati ügyeleti ellátás szervezése jelenleg csak a fővárosban, a megyeszékhelyeken, valamint a megyei jogú városokban kötelező, a heti pihenőnapokon és munkaszüneti napokon – legalább napi 6 órás rendelési időben.
Az adott egészségi állapotban indokolt szintű szolgáltatás igénybevétele meghatározott (például beutalási, ügyeleti) rendben vehető igénybe a közellátásban. Bizonyos kivételektől eltekintve (például sürgősségi ellátás) lehet orvost is választani meghatározott keretek között és módon (akivel a beteg képes például magyar nyelven kommunikálni): erre a fogászati ellátásban – természetesen a magánrendeléseken kívül – mind a járóbeteg-szakrendelésen. mind a fekvőbeteg-ellátásban van mód, de ehhez a választott orvos egyetértése is szükséges, továbbá térítésidíj-fizetéshez kötött (ugyanakkor a díjfizetés alól is vannak kivételek).
A páciens jogosult ún. második véleményre is: a kezelőorvosa által megállapított kórismével (diagnózissal), kezeléssel, kórházból történő tervezett elbocsátásával, más szolgáltatóhoz való beutalásával kapcsolatban kezdeményezheti más orvos által történő vizsgálatát is. Ez a jog térítésmentesen gyakorolható, azonban többszöri alkalommal már térítésidíj-fizetéshez lehet kötött a közfinanszírozott szektorban is.
Ha adott egészségügyi szolgáltató valamilyen oknál fogva nem képes az egészségi állapot által indokolt legrövidebb időn belül a szükséges ellátást nyújtani, akkor a betegnek joga van megtudni, hogy melyik másik szolgáltatónál veheti igénybe a szükséges ellátást.
Nem szabad elfelejteni, hogy az egészségügyi ellátáshoz való betegjogot az egészségügyi dolgozók jogai is korlátozzák.
Az ellátás már a vizsgálat előtt is megtagadható, ha az orvost más beteg azonnali ellátása szólítja el, vagy a beteggel való személyes kapcsolata ezt indokolja, vagy az orvos erkölcsi felfogásával ellenkezik a beteg által kért ellátás. Ilyenkor más ellátóhoz kell irányítania az illetőt, az utóbbi esetben pedig csak akkor utasítható el az ellátás, ha az nem befolyásolja hátrányosan a beteg állapotát.
Nem is végezhető el a vizsgálat, ha az orvos pillanatnyilag egészségileg nem alkalmas az egészségügyi tevékenység végzésére, vagy szakmai felkészültsége erre nem hatalmazza fel.
A vizsgálatot követően nem köteles ellátni a beteget az orvos, ha az ellátást ténylegesen nem igényel, ha az adott szituációban nem indokolt az ellátás, nincsenek meg az ellátás feltételei, vagy nincs azonnali ellátási szükség. Így például az ügyeletet alapvetően sürgősségi ellátásra lehet igénybe venni, az nem kényelmi ellátásra való: ha az ügyeleten a vizsgálat után a sürgős szükség nem igazolódik, akkor a további ellátás közfinanszírozottan nem vehető igénybe, és általában későbbi ellátás céljából más ellátóhoz (például körzeti fogorvos) irányítják, vagy más időpontra visszahívják a beteget. De az sem kizárt, hogy például az ügyeleti sürgősségi ellátást meghaladó ellátási igény esetében (például korona visszaragasztása vasárnap délelőtt), mint tárgyánál fogva nem közfinanszírozott ellátásért térítési díjat számítson fel az ügyeleti szolgáltató.
Az azonban jogellenes, ha a közfinanszírozott fogászati ügyeleten azért számítanak fel térítési díjat, mert az egyébként sürgősséginek minősülő ellátást igénybe vevő beteg nem tartozik az adott ügyeleti szolgálat területi ellátási kötelezettségébe. Sürgősségtől függetlenül ugyanez igaz a fogászati járóbeteg-szakellátásra és a fekvőbeteg-ellátásra is: vagy a területi ellátási kötelezettségei folyamatos ellátásának veszélyeztetettségére hivatkozva elutasítja a területen kívüli beteget (ha az ellátásra az egészségbiztosító által lekötött szabad kapacitással nem rendelkezik), vagy előzetesen egyeztetve (lásd fogadónyilatkozat) térítésmentesen ellátja őt. Kevéssé ismert egészségbiztosítási szabály az is, hogy a szakellátásban a területi ellátási kötelezettséget nemcsak a beteg lakó- vagy tartózkodási helye, hanem a beutaló háziorvosának rendelői telephelye is megalapozza – és ezek közül az illetékességi okok közül a beteg választ! (Tehát ha valakinek a lakóhelye Siófok, tartózkodási helye Kaposvár, a háziorvosa pedig Pécsett van: bármelyik előbbi városokban területi ellátási kötelezettséggel rendelkező közfinanszírozott szakellátó szolgáltató térítésmentesen köteles a beteget fogadni, ez a beteg ugyanis egyik szolgáltató szempontjából sem minősül területen kívülinek.)
Végül pedig tilos teljesíteni a vizsgálatot követően a laikus beteg minden olyan kérését, amely jogellenes vagy szakmai szabályba ütközik. Alapvetően tehát „a beteg nem rendelhet” meg magának ellátásokat – legfeljebb az orvos által indokoltnak tartott ellátás visszautasításához van joga. Ugyanakkor a fajtájukban vagy elvégzésük időpontjában választható (elektív) eljárások között, tájékoztatását követően, van a betegnek választási, illetve az orvossal való „együttdöntési” joga. A beteg bevonása az ilyen döntésekbe a fogászati ellátásban különösen nagy jelentőséggel bír, hiszen sok esetben egy-egy fogászati beavatkozásnak esztétikai relevanciája (is) van.
A „megfelelő” szolgáltatáshoz, az Alkotmány által biztosított lehető legmagasabb szintű testi-lelki egészséghez való jogot a társadalom (állam, társadalombiztosítás) mindenkori gazdasági teherbíró képessége ugyanakkor kétségkívül szintén korlátozhatja. Így például a szolgáltatások csak az egészségi állapot által indokolt mértékben, többnyire a szakellátásra vonatkozó meghatározott finanszírozási-vizsgálatikezelési rendnek megfelelően vehetők igénybe közfinanszírozottan – ezenfelül vagy ettől eltérően azok részleges, kiegészítő vagy teljes térítési díj-fizetéshez kötöttek (például beutalási rendtől való eltérés, emelt szintű kórházi elhelyezés és étkezés, fogpótlás, extrém sportolás közbeni sérülés miatti ellátás, bizonyos szakvéleményezések, igazolások, egészségügyi dokumentáció kivonata, egyéb okból nem közfinanszírozott ellátások vagy személyek). Számos esetben pedig csak az ún. várólista alapján lehet egyes közfinanszírozott ellátásokat igénybe venni.
A központi várólisták a szervátültetésekre, illetve más speciális, nagy költségű ellátásokra, az intézményi várólisták az egyes – kapacitáshiány miatt hosszabb időn keresztül el nem végezhető – fekvőbetegellátást igénylő beavatkozásokra várakozó betegeket tartják nyilván; a betegfogadási listák pedig a szakrendelők előjegyzési rendszerei a közellátásban. Ebben a körben minden esetben tájékoztatást kell kapnia a betegnek például a várakozás hozzávetőleges időtartamáról; a várólistára helyezésben pedig az egységesség, az ellenőrizhetőség, a nyilvánosság és a diszkriminációmentesség elveinek kell érvényesülnie. A listán előrébb jutni csak a beteg egészségi állapotának változása által indokoltan (például sürgősség), illetve egyes esetekben a keresőképtelen állományban lévő betegeknek lehet – meghatározott szabályok szerint. (Nem szabálytalan ugyanakkor, ha a közfinanszírozott egészségügyi szakellátó szolgáltató engedélyezett magánrendelés keretében is nyújt azonos szolgáltatást: a díjfizetés ellenében így akár várakozás nélkül igénybe vehető egészségügyi ellátás azonban – a látszat ellenére – nem a várólistán történő szabálytalan előrébb kerüléssel történik, hanem időben és/vagy térben is a közellátástól elkülönített magánszolgáltatás keretében.)
A szerző által szerkesztett, aktuális hazai és európai uniós jogszabályi változásokat, bírói gyakorlatot és örökzöld témákat nem jogászok számára is érthetően, tömören, szakértői kommentárokkal felölelő egészségügyi-jogi periodika előfizethető a www.inspekcio.hu honlapon; ingyenes próbaszám a drhanti@t-email.hu címen rendelhető. Egészségügyben vállalkozóknak kínált képzésekről ugyani tt tájékozódhat.
Dr. med. dr. jur. Hanti Péter
igazságügyi egészségbiztosítási
orvosszakértő, biztosítási szakjogász
Forrás:Dental Hírek 2011/5.
