Mindössze ócska akcentusra és ijesztő műfogakra volt szükség volt ahhoz, hogy a kanadai színészt, Mike Myers-t a brit szuper-ügynökké, Austin Powers-é változtassák. A „Simpson-családról” szóló tv-sorozatban Ralph Wiggum-ot fogorvosa úgy veszi rá a fogmosásra, hogy a – fiktív – „Brit mosolyok nagykönyvében” látható sorvadásos, csorba fogakkal rémisztgeti őt. Bizony van némi igazság ebben a szörnyű sztereotípiában: az angliai ipari forradalom során a gyári munkásokat a gyarmatokról származó cukorral etették, ami fogszuvasodásba taszította az egész ismert világot. Miközben a 20. század elején az amerikaiak már fogkefét és fogselymet használtak, addig néhány brit fogorvos még mindig hitt abban, hogy a kemény élelmiszerek rágcsálása megőrzi a fogak épségét. A brit felnőttek jócskán több mint egy harmadának szájában még 1968-ban sem volt egyetlen egy természetes fog sem.

Semmi meglepő sincsen tehát abban, hogy a Nemzeti Egészségbiztosítási Szolgálat már 1948-as alapításától kezdve igyekezett megbirkózni a lakosság fogászati szükségleteivel. Az első két éve alatt 100 millió műfogat szállított, és 1951-ben a műfogsorokra vezette be az első térítési díjat. A rossz fogak által hátrahagyott örökség mindmáig feszegeti a tb költségvetési kereteit. Az utóbbi években sok fogorvos tért át a magánpraxisra, mert megcsappantak a tb-s munkák térítési díjai.

A legújabb kísérlet a tb-s fogászat rendbehozatalára június 22-én történt: független tanulmány készült a kormány megbízásából; immáron a harmadik ebben a témában az utóbbi 18 évben. A 2006-os változtatásoknak az volt a szándéka, hogy egyszerűsítsék a tb-s munkák költségtérítését, valamint arra bátorítsák a fogorvosokat, hogy inkább a prevencióra koncentráljanak és kevesebbet a fúrásra, illetve tömésre. Ehelyett akaratlanul is azért díjazták a fogorvosokat, hogy a kevesebb pácienset túlkezelték, és minden eddiginél többet kényszerítettek szenvedésre vagy egy magánpraxis felkeresésére. Az e heti vizsgálat azt ajánlja, hogy újból bonyolítsák meg a tarifákat egy kicsit, és megint fizessék a fogorvosokat részben a nyilvántartott tb-s pácienseik után. Ez teljes egészében egy száznyolcvan fokos fordulat.

Hogyan téveszthettek ennyire célt a 2006-os reformok? Elsősorban is azért, mert nem próbálták ki őket: a tanulmány készítői azt akarják, hogy a recepteket most teszteljék le néhány területen, mielőtt országszerte bevezetnék őket. Keményebb dió, hogy kevés a bizonyíték arról, mi az, ami működik. A koronák és a tömések csak akkor sikeresek, ha tartósak, márpedig a kísérleteket éveken át kell folytatni, mialatt új anyagok és módszerek kerülnek használatba.

„Ez a gyakorlatban komoly eléréseket jelent és rengeteg mozgásteret ad a fogorvosoknak a pénzügyi ösztönzőkre adott válaszokban.” - mondta el a vizsgálat vezetője, Jimmy Steel, a Newcastle-i Egyetem professzora. A 2006-os reformokra a fogorvosok azzal válaszoltak, hogy kevesebb trükkös gyökérkezelést és több húzást végeztek, több akut esetet utaltak be a kórházakba, valamint megfelezték a labormunkát is tartalmazó kezelések számát.

Még általánosabban: a fogászatban nagyobb a rés a szükséges és a kozmetikai ellátások között, mint az orvostudomány más területein, így pedig nehezen lehet megállapodni abban, hogy mit szubvencionáljon az állam. Hidakat vagy implantátumokat? A görbe mennyire legyen görbe? Az elszíneződött vajon mennyire az? Mint azt a vizsgálatot végző csoport megállapította, egy megmentett fog értéke egyénről egyénre szertelenül változó: egy őrlőfog esetében az abszolút semmitől egészen 10.000 fontig (16.500 dollár). Az egyes generációk is eltérőek. Nagy-Britannia „heavy metal nemzedéke”, az „amalgámmal teletömött 45-75 évesek” is nagymenő hollywood-i fogsorokra vágynak, mivel túlságosan is hasonlítanak szüleik és nagyszüleik fogsoraihoz. Adóikat a fiatalok koronáira és fogfehérítésére költsék, akiknek inkább a tökéletesen egyenletes, kék-fehér külső tetszik?

Ami a prevenciós tanácsadást illeti, amely talán a korszerű fogászat legfontosabb része, akad itt némi probléma. A fogorvost felkereső britek úgy érzik, becsapják őket, ha mindaz, amit kapnak, csak egy röpke pillantás és a fogselyemmel kapcsolatos emlékeztetés. De ez megváltozhat, még hozzá meglepően gyorsan. Talán, mert a gyerekek számára a tb-s kezelés könnyen hozzáférhető, Nagy-Britannia azon maréknyi OECD állam közé tartozik, ahol a 12-évesek fejenként kevesebb, mint egy szuvas, tömött vagy hiányzó foggal rendelkeznek. (Európában csak a dán és a német gyerekek teljesítenek ilyen jól.)
A brit fogak talán hamarosan elkápráztathatják a világot.