A vezető ezüstöt - mint az egyenárammal történő fémlerakódáshoz funkcionális technikai elemet - a lerakódási folyamat végén el kell távolítani. A vezető ezüstbevonat eltávolítása azért fontos, hogy a fogpótlás biokompatibilitását megőrizzük és fenntartsuk a bevonat tartósságát. Az alábbiakban a vezető ezüst eltávolításának különböző módszereit vizsgáljuk meg a hatékonyság szempontjából.A galvántechnológiát a technikai-ipari felhasználáson - amely területen már az évszázad elején tulajdonképpen "felbukkant" - és az ékszeriparon kívül napjainkban már a fogászatban is sikerrel alkalmazzák. 1960 óta, amikor Rogers és Armstrong inlayváz galvanizálásával próbálkozott, e technológia folyamatosan fejlődik. Az azóta eltelt időről klinikai tanulmányok állnak rendelkezésünkre, melyek visszatekintenek arra az időszakra, amikor a galvántechnikát a modern fogászati eszközök területén is sikerrel alkalmazták.
Különösen vonzó a galvántechnikával készülő fogpótlások azon tulajdonsága, hogy illeszkedőképességük sokkal jobb, mint az öntött helyreállításoké. Napjainkban a galvántechnika alkalmazási köre az egyedi helyreállításokkal használatos kiégethető vázaktól - mint az inlayek és a koronák -, a galvanizált vagy ráillesztett összekötő taggal rendelkező hidakon át, egészen a teljes protézisalapokig terjed. A galvántechnikával készülő helyreállításokat kerámiaragasztóval, valamint forrasztással, öntőhegesztéssel vagy lézer segítségével egymással vagy akár más anyagokkal is kombinálhatjuk.
A kerámiakötés és a hosszú ideig tartó stabilitás éppen úgy érezhető, mint a hagyományos fém-kerámia rendszereknél. Az anyagkombinációk alkalmazásával ilyen módon a komplex protézises helyreállításoknál is kihasználhatók az egyes anyagok előnyei, amint ez a galvanizált szekunder részecskés, dupla koronás rendszereknél ismeretes. A galvanizálás tulajdonságainak köszönhetően a komplex és bonyolult kialakítású formadarabok - mint az implantátum-szuperkonstrukciókhoz való összecsavarozott sapkák - előállítása a gyártási folyamat keretein belül lehetséges.
Az indikációk ezen sokfélesége, a fémstruktúrák hiba nélküli előállításának és a tiszta, legalább 99,99%-os nyersanyag alkalmazásának lehetőségével teszik az eljárást piacképessé, gazdaságossá és igen sokféleképpen alkalmazhatóvá. Galvántechnika Az ülepítő eljárás keretében az ammónium-arany(I)-szulfit komplexből eredő aranyatomokat a katódként fürdőbe beültetett munkadarabok (fogtechnikai termék vagy más) felületére redukáljuk, ezután az aranyatomok kompakt rétegben, aranyfémként jelennek meg. A vezető ezüst, amely előfeltétele a gipsz- vagy műanyag csonkok galvántechnikás fémülepítéshez szükséges, elektromosságot vezető alapnak, a továbbfeldolgozó eljárások során zavaró szennyeződéssé válik.
A galvántechnikával kialakított struktúrában a vezető ezüst a gipszcsonk kioldása után réteg formában fennmarad. A rétegről EDAX-analízissel biztosan kimutatható, hogy ezüst. Az ezüstréteg struktúráját nem homogén és sima, hanem szervesen kötött ezüstrészecskék alkotják. A levél alakú részecskék nagysága 0,5-10 mikrométer között mozog. Elrendeződésük a gipszcsonk felületén a tér minden irányában szabálytalan. A galvanizálás eredményeként létrejövő kicsapódás ezen a felületen történik. A réteg vastagságát a vezető zománc állaga és a felhordás sűrűsége határozza meg.
A vastagság azonban a későbbi szilánkszélességet is meghatározza a csonkhoz, ahol a vezető ezüst - a korona belső oldaláról - kiválik. A vezető ezüstréteg hiányos kiválása a fogcsonkok kicsapatás utáni túlérzékenységhez, mikroszilánkképződéshez és a szulfidképződésből eredő elszíneződéshez vezethet. A 4. ábrán egy galvánalapú metálkerámia-pótlás látható a koronabelsőben folt, illetve csík alakú fehér-szürke elszíneződéssel. Az elszíneződések a nem teljesen eltávolított vezető ezüst maradékai, amelyek a kerámia égetése folyamán oxidálódnak.
A vezető ezüst eltávolításának különböző módszerei eltérő hatékonyságúak. Homokfúvás A szervesen kötött ezüstrészecskéket mechanikus módszerrel, például marással, csiszolással és homokfúvással bele lehet dolgozni az arany felületébe. A homokfúvás alkalmazásakor az odacsapódó fúvókorong segítségével a munkadarab felületének csak egy részét távolítjuk el. Emellett a felületnek ütköző homokrészecske energiájának köszönhetően a felszín megvastagodik, amely a homokszemcse felületén és a munkadarab felületén található szennyező anyagoknak tudható be. Minél lágyabb az anyag, annál egyszerűbb az eljárás alkalmazása. A fúvószemcse által átadott mechanikus energia - a felszínbe való becsapódáskor - hőenergiával alakul át.
A munkadarab és a homokszemcse közötti érintkezési felületen az el-járás paramétereitől függően akár 3000 °C-os hőmérséklet is kialakulhat. Ennek az értéknek körülbelül a harmada is elegendő ahhoz, hogy az arany (amelynek olvadási hőmérséklete 1064 °C) és az ezüst (olvadási hőmérséklete: 961,5 °C) megolvadjon és az érintkezési felülettel ötvöződjön. A 7-8. ábrán a raszter-elektronmikroszkóppal előállított felület látható az ezüstmutatással, az EDAX segítségével. A felszínen maradó - vagy az arra felvitt - ezüstdarabok felszíne a galvánrestauráció folyamán történő hőkezeléssel oxidálódik vagy az ötvözet diffundál és a tisztítás során kivonja magát. Az ezüstmaradékokon kívül a homokfúvásnál a felszínen korundacél-dúsulás jön létre.
Ez a jelenség is megfigyelhető az EDAX-spektrumban. A korundot csak feltételesen lehet eltávolítani, mert - különösen a nagy nyomás alkalmazásakor - a korundrészecskék "becsapódnak" a felszínbe. A részecskék zavarhatják a duplakorona-pótlásoknál az anyagfelületek egymáson való jó elcsúszását. Az ezüst- vagy az arany-ezüst ötvözet ellenáll a korrozív támadásnak a szájban. Az ezüst-szulfid-képződés miatt a galvántechnikával előállított fogpótlások is elszíneződésnek indulhatnak. A pácienseken végzett megfigyelések azt a feltételezést támasztják alá, hogy a preparált és ezüstöt tartalmazó konstrukciókkal kezelt fogak érzékenysége nagyobb.
A tömött pótlások esetében csak az arany szélén jelenik meg egy sötét, elszíneződött szegély, teleszkópos rögzítéssel főleg a külső teleszkópon. Kisavazás A vezető ezüst kisavazása ugyan költséges, de biztos eljárás. Az eljárás alkalmazásakor ajánlott a legalább 20%-os forró salétromsav használata, amely agresszívan reagál az ezüstre. A galvánkonstrukciót ezután műanyag vagy kvarccsipesszel kiveszszük a savból és folyó víz alatt le-öblítjük. A savazás eredménye a 9. ábrán látható, a felszín tisztaságának kimutatása pedig a 10. ábrán. A kisavazott galvánszerkezet felszíne megfelel a 4. ábra tükörképének.
A felszínen találhatók a vezető ezüst részecskéinek kioldásából keletkező mélyedések. Mélységük megfelel a vezető ezüst részecskéi 10 mikrométeres nagyságának. A vezető ezüsttől megtisztított felszín matt arany csillogást kap. A matthatás a felszíni érdességen keletkező diffúz fénytörés miatt jelentkezik, amely a vezető ezüst részecskéinek szerkezeti felépítése miatt keletkezik. Munkavédelem Az elővigyázatosság minden esetben ajánlott, amikor forró koncentrált savakkal dolgozunk. Munkavédelmi okokból csak vegyifülkében szabad a munkát elvégezni. A savgőzölés mellett nitrózisgázok is képződhetnek.
A sav kellő időben történő kicserélése fenntartja annak hatékonyságát. A fogtechnikusoknak védőszemüveget, gumikesztyűt és - külön fröccsenés elleni - védőfelszerelést kell viselniük. A galvánsapka forró savba való helyezésénél szorosan záródó műanyag vagy üvegedényt ajánlatos használni. Az ultrahangfürdőbe történő beleállítás fokozza a hatást és lerövidíti a kisavazás folyamatát. A salétromsavgőz a laborban található fémtárgyak közül sokat oxidál és egy bizonyos idő elteltével használhatatlanná tesz.
Összefoglalás
Miután a vezető ezüstréteget és a koronát kiégettük, a réteg oxidálódik. Az anyagrétegben is lehetséges azonban diffúzió. Az addigra megváltozott anyagréteg a páciens szájában oxidálódhat és szulfidot képezhet. A páciensek körében végzett kutatás megállapította: az így kezelt fogpótlások több mint 30%-ánál a betegek fájdalmat éreztek. Azt azonban még máig sem tisztázták, hogy a kioldódó ionok vagy a rendszertelen, porózus ezüst-oxid-réteg által felszakított cementréteg voltak-e a jelenség kiváltó okai.
Különösen vonzó a galvántechnikával készülő fogpótlások azon tulajdonsága, hogy illeszkedőképességük sokkal jobb, mint az öntött helyreállításoké. Napjainkban a galvántechnika alkalmazási köre az egyedi helyreállításokkal használatos kiégethető vázaktól - mint az inlayek és a koronák -, a galvanizált vagy ráillesztett összekötő taggal rendelkező hidakon át, egészen a teljes protézisalapokig terjed. A galvántechnikával készülő helyreállításokat kerámiaragasztóval, valamint forrasztással, öntőhegesztéssel vagy lézer segítségével egymással vagy akár más anyagokkal is kombinálhatjuk.
A kerámiakötés és a hosszú ideig tartó stabilitás éppen úgy érezhető, mint a hagyományos fém-kerámia rendszereknél. Az anyagkombinációk alkalmazásával ilyen módon a komplex protézises helyreállításoknál is kihasználhatók az egyes anyagok előnyei, amint ez a galvanizált szekunder részecskés, dupla koronás rendszereknél ismeretes. A galvanizálás tulajdonságainak köszönhetően a komplex és bonyolult kialakítású formadarabok - mint az implantátum-szuperkonstrukciókhoz való összecsavarozott sapkák - előállítása a gyártási folyamat keretein belül lehetséges.
Az indikációk ezen sokfélesége, a fémstruktúrák hiba nélküli előállításának és a tiszta, legalább 99,99%-os nyersanyag alkalmazásának lehetőségével teszik az eljárást piacképessé, gazdaságossá és igen sokféleképpen alkalmazhatóvá. Galvántechnika Az ülepítő eljárás keretében az ammónium-arany(I)-szulfit komplexből eredő aranyatomokat a katódként fürdőbe beültetett munkadarabok (fogtechnikai termék vagy más) felületére redukáljuk, ezután az aranyatomok kompakt rétegben, aranyfémként jelennek meg. A vezető ezüst, amely előfeltétele a gipsz- vagy műanyag csonkok galvántechnikás fémülepítéshez szükséges, elektromosságot vezető alapnak, a továbbfeldolgozó eljárások során zavaró szennyeződéssé válik.A galvántechnikával kialakított struktúrában a vezető ezüst a gipszcsonk kioldása után réteg formában fennmarad. A rétegről EDAX-analízissel biztosan kimutatható, hogy ezüst. Az ezüstréteg struktúráját nem homogén és sima, hanem szervesen kötött ezüstrészecskék alkotják. A levél alakú részecskék nagysága 0,5-10 mikrométer között mozog. Elrendeződésük a gipszcsonk felületén a tér minden irányában szabálytalan. A galvanizálás eredményeként létrejövő kicsapódás ezen a felületen történik. A réteg vastagságát a vezető zománc állaga és a felhordás sűrűsége határozza meg.
A vastagság azonban a későbbi szilánkszélességet is meghatározza a csonkhoz, ahol a vezető ezüst - a korona belső oldaláról - kiválik. A vezető ezüstréteg hiányos kiválása a fogcsonkok kicsapatás utáni túlérzékenységhez, mikroszilánkképződéshez és a szulfidképződésből eredő elszíneződéshez vezethet. A 4. ábrán egy galvánalapú metálkerámia-pótlás látható a koronabelsőben folt, illetve csík alakú fehér-szürke elszíneződéssel. Az elszíneződések a nem teljesen eltávolított vezető ezüst maradékai, amelyek a kerámia égetése folyamán oxidálódnak.
A vezető ezüst eltávolításának különböző módszerei eltérő hatékonyságúak. Homokfúvás A szervesen kötött ezüstrészecskéket mechanikus módszerrel, például marással, csiszolással és homokfúvással bele lehet dolgozni az arany felületébe. A homokfúvás alkalmazásakor az odacsapódó fúvókorong segítségével a munkadarab felületének csak egy részét távolítjuk el. Emellett a felületnek ütköző homokrészecske energiájának köszönhetően a felszín megvastagodik, amely a homokszemcse felületén és a munkadarab felületén található szennyező anyagoknak tudható be. Minél lágyabb az anyag, annál egyszerűbb az eljárás alkalmazása. A fúvószemcse által átadott mechanikus energia - a felszínbe való becsapódáskor - hőenergiával alakul át.
A munkadarab és a homokszemcse közötti érintkezési felületen az el-járás paramétereitől függően akár 3000 °C-os hőmérséklet is kialakulhat. Ennek az értéknek körülbelül a harmada is elegendő ahhoz, hogy az arany (amelynek olvadási hőmérséklete 1064 °C) és az ezüst (olvadási hőmérséklete: 961,5 °C) megolvadjon és az érintkezési felülettel ötvöződjön. A 7-8. ábrán a raszter-elektronmikroszkóppal előállított felület látható az ezüstmutatással, az EDAX segítségével. A felszínen maradó - vagy az arra felvitt - ezüstdarabok felszíne a galvánrestauráció folyamán történő hőkezeléssel oxidálódik vagy az ötvözet diffundál és a tisztítás során kivonja magát. Az ezüstmaradékokon kívül a homokfúvásnál a felszínen korundacél-dúsulás jön létre. Ez a jelenség is megfigyelhető az EDAX-spektrumban. A korundot csak feltételesen lehet eltávolítani, mert - különösen a nagy nyomás alkalmazásakor - a korundrészecskék "becsapódnak" a felszínbe. A részecskék zavarhatják a duplakorona-pótlásoknál az anyagfelületek egymáson való jó elcsúszását. Az ezüst- vagy az arany-ezüst ötvözet ellenáll a korrozív támadásnak a szájban. Az ezüst-szulfid-képződés miatt a galvántechnikával előállított fogpótlások is elszíneződésnek indulhatnak. A pácienseken végzett megfigyelések azt a feltételezést támasztják alá, hogy a preparált és ezüstöt tartalmazó konstrukciókkal kezelt fogak érzékenysége nagyobb.
A tömött pótlások esetében csak az arany szélén jelenik meg egy sötét, elszíneződött szegély, teleszkópos rögzítéssel főleg a külső teleszkópon. Kisavazás A vezető ezüst kisavazása ugyan költséges, de biztos eljárás. Az eljárás alkalmazásakor ajánlott a legalább 20%-os forró salétromsav használata, amely agresszívan reagál az ezüstre. A galvánkonstrukciót ezután műanyag vagy kvarccsipesszel kiveszszük a savból és folyó víz alatt le-öblítjük. A savazás eredménye a 9. ábrán látható, a felszín tisztaságának kimutatása pedig a 10. ábrán. A kisavazott galvánszerkezet felszíne megfelel a 4. ábra tükörképének.
A felszínen találhatók a vezető ezüst részecskéinek kioldásából keletkező mélyedések. Mélységük megfelel a vezető ezüst részecskéi 10 mikrométeres nagyságának. A vezető ezüsttől megtisztított felszín matt arany csillogást kap. A matthatás a felszíni érdességen keletkező diffúz fénytörés miatt jelentkezik, amely a vezető ezüst részecskéinek szerkezeti felépítése miatt keletkezik. Munkavédelem Az elővigyázatosság minden esetben ajánlott, amikor forró koncentrált savakkal dolgozunk. Munkavédelmi okokból csak vegyifülkében szabad a munkát elvégezni. A savgőzölés mellett nitrózisgázok is képződhetnek.
A sav kellő időben történő kicserélése fenntartja annak hatékonyságát. A fogtechnikusoknak védőszemüveget, gumikesztyűt és - külön fröccsenés elleni - védőfelszerelést kell viselniük. A galvánsapka forró savba való helyezésénél szorosan záródó műanyag vagy üvegedényt ajánlatos használni. Az ultrahangfürdőbe történő beleállítás fokozza a hatást és lerövidíti a kisavazás folyamatát. A salétromsavgőz a laborban található fémtárgyak közül sokat oxidál és egy bizonyos idő elteltével használhatatlanná tesz.
Összefoglalás
Miután a vezető ezüstréteget és a koronát kiégettük, a réteg oxidálódik. Az anyagrétegben is lehetséges azonban diffúzió. Az addigra megváltozott anyagréteg a páciens szájában oxidálódhat és szulfidot képezhet. A páciensek körében végzett kutatás megállapította: az így kezelt fogpótlások több mint 30%-ánál a betegek fájdalmat éreztek. Azt azonban még máig sem tisztázták, hogy a kioldódó ionok vagy a rendszertelen, porózus ezüst-oxid-réteg által felszakított cementréteg voltak-e a jelenség kiváltó okai.
x
