Felső állcsont implantátumokkal történő ellátása

Az egyéni implantátum-fej elkészítése

Ebben a munkafázisban az erre a szituációra alkalmazott egyéni implantátumfejek kerülnek elkészítésre, amelyekre a felépítmény a későbbiek során cementtel kerül rögzítésre. A megmaradt csonkok parallelizálását követően (1. kép) és a közös behelyezési irány meghatározása után az implantátumfejek frézviasszal lettek bevonva, amelyeket egy (Komet/Brasseler) viaszfrézzel munkáltunk meg (2-3. kép). Én már ebben a munkafázisban megpróbálom a fejrész

határvonalát a gingiva lefutásával azonos magasságban kialakítani (4-5. kép). Így a kezelőorvos a behelyezés során jobban tudja ellenőrizni az illeszkedést. A későbbi becementezés során túlfolyó cement eltávolítását is meg kell tervezni. Az alapos viaszmintázás után mikroszkóppal még egyszer minden átmenet alapos ellenőrzés alá kerül. A tagok összekötésekor gyakran kis rések keletkeznek, amelyeket szabad szemmel nem lehet látni.

Beágyazás

Ezt a munkafázist nagyon óvatosan kell kivitelezni (7. kép). A furat tele volt, amit én egy spirálfúróval próbáltam megnyitni. A fejrészt nem lehetett megmenteni, és újra kellett az egészet készíteni. A nyílás belső részét mikroszkóp alatt alkohollal és egy pipatisztítóval (6. kép) takarítjuk ki. A fémrészecskéket papírzsebkendővel távolítjuk el. Így kerülhetjük el a későbbi meglepetéseket (8. kép). A megöntendő darabok elhelyezése és pozíciója rendkívül fontos. Vékony viaszdróttal a beágyazó anyagot a furatba "húzzuk". Amíg a beágyazó folyékony, kihúzzuk a viaszdrótot a furatból, és ez vákuumként húzza magával a beágyazót a furatba (9. kép).

Öntés

900°C fokra történő előmelegítés és 50 perc hőntartási idő után centrifugális öntéssel lett megöntve. Az ötvözet kiválasztásakor a rugalmassági együttható, a 0,2%-os nyúlási határérték és az ötvöző elemek voltak a döntőek.

A palládium, mint ötvözőelem alkalmazása technikai problémák elkerülése érdekében elengedhetetlen. Tudományosan nem bizonyított, hogy a palládium egészségkárosító hatású. Klasszikus ötvözetek (10. kép) és a régóta ismert terméknevek az évek során biztonságot nyújtottak a labor mindennapjaiban. Ezekkel az ismert anyagokkal a fogtechnikusnak az öntés lehűlésekor és a porcelánégetés során nincsenek problémái.

sima fém élek (11. kép) és a fej felfekvő gyűrűje (12. kép) számomra bizonyítják, hogy jól dolgoztam. Ezt a területet nem szabad utánmunkálni, különben oda az illeszkedés. A hűtőbordákkal ellátott öntött részek felillesztése (13. kép) az ellenőrzés első lépése.

Frézelés

A beömlő csapok és a hűtőbordák levágását a durva megmunkálás követi. Ezután a fejek egyenként egy durva 0°fokos Komet/Brasseler frézzel kerülnek megfrézelésre (14. kép). A finom megmunkálást 2°fokos durva majd finom fogazású szerszámmal végezzük folyamatos frézolaj hozzáadásával (15. kép). A nem szétfűrészelt mintán (16. kép) a fejek viszonyát ellenőrizzük a gingiva lefutásához. A csonkoknak és az implantátum fejeknek harmonikusan kell egymáshoz illeszkedni (17. kép). Az implantátumok elhelyezésekor és a szuprastruktúra kialakításakor figyelembe kell venni a későbbi tisztíthatóságot (18-19. kép).

A szuprastruktúra

A munkamintán zöld "Ruscher" nyári (azaz kemény) viasszal megmintázásra kerülnek a sapkák. Az ellenőrzés érdekében a csonkokat egyenként még egyszer ledublíroztam. A viaszmintázat áthelyezésre kerül a nem megmunkált ellenőrző csonkokra. (20. kép) Így azonnal felismerhetők a mintázás esetleges pontatlanságai.

A csapozás a klasszikus keresztcsapos eljárással történt, amihez egy rideg, kemény keresztcsapot alkalmaztam. Az objektum elhelyezése a siker fontos tényezője (21. kép). A nagy tömegű tagok miatt a hűtőbordákkal történő célirányos lehűtés és a 3,5 mm átmérőjű beömlőcsapok alkalmazása nagyon fontos. Ez a munka 4 külön darabban került megöntésre, majd lézerrel lett összehegesztve. Ezt H.P. Vögtle FTM kollégám Schluchsee városából végezte, aki a 4 külön darabot összehegesztette. Egy nem leértékelendő feladat, amit csak gyakorlott szakemberek végezzenek! Ezt a konstrukciót 3 implantátumra is csak bizonyos mértékű toleranciával lehet kivitelezni. Elég mikroszkóp alatt megnézni a vásárolt gyári darabokat, és azonnal látjuk a gyenge pontjait. Csak a finommechanikában vagy a gépiparban létezik igazi pontosság. A fogtechnikában toleranciákkal kell élni, amelyekre bizonyos szintig szükségünk van, hogy a szájban sikerrel tudjunk dolgozni.

Vázpróba

Az előzőleg elkészített szilikon blokk jó segítséget nyújt, hogy a frontfogak hosszát gyorsan Pattern Resin-nel (GC) ellenőrizzem (22. kép). A vázpróbánál az illeszkedés a fejek gingivális lefutása, valamint durván a frontfogak hossza és tengelyállása kerül ellenőrzésre (23. kép). Az ellenőrző lista (24. kép) most is, mint a nyerspróbánál segítségünkre van.

tartós provizórium eltávolítása után (25-26. kép), ami több mint egy évig volt szájban, jól látható, hogy nincsenek lerakódások. Mint már az első részben is bemutattuk, az Ivoclar Vivadent Targis és a GC Gradia anyagaival jó tapasztalataink voltak. Ezek az új generációs magas töltőanyag tartalmú leplezőanyagok rendkívül alkalmasak kivehető fogpótlásokhoz és szájban tartósan alkalmazott provizóriumokhoz. Az eredmény jóval jobb, mint az eddig általam feldolgozott műanyagoknál. De mindig a legfontosabb a végső és nagyon alapos polírozás. Előnyös, hogy a kezelőorvosnak meg van a lehetősége, Tetric-Ceram anyaggal az okklúziós pontokat korrigálni. A korrekció az ilyen anyagokkal a gyakorlatban nagyon bevált. A teljes munkáról készült új lenyomat alapján új minta készült (27. kép). Ezen a mintán a gingiva képletek jól láthatók, amihez a fogtechnikusnak igazodni kell.

A váz előkészítése

A váz minden részletre kiterjedő kidolgozása nagyon időigényes és nagy kitartást igényel. A utolsó simításokat a Metalor cég speciális kidolgozókövével végezzük (28. kép). A 29. képen az 13, 14 és 15 közötti lézervarratot láthatjuk.

A vázat metilalkoholban zsírtalanítjuk és oxidégetéshez feltesszük az égető talpra. Az oxidégetés nagyon fontos lépés az ötvözet gázmentesítése érdekében és az oxidok felületi képzéséhez. (30. kép). Ezt a váz felületének ellenőrzése követi.

Ezt követően kezdem a mosóégetést (31. kép), amelyet nem fedő rétegben hordok fel. Az égetés után (32. kép) selymes matt felszínt kapunk. A második opáker réteget Margin masszákkal szórom meg (33. kép), amiről azután a felesleget leütögetem (34. kép). Az ezt követő égetés egy durva felszínt ad (35. kép). Erre szükség van, ha egy ilyen nagy fesztávú munkát leplezünk, mert akkor nem keletkeznek repedések a porcelánban. A bázis narancs, sárgás és fehéres színezése nagyon fontos (36-37. kép) a színtelítettség és a fényességi fok irányítása érdekében. A színhatás approximálisan és cervikálisan opákdentinnel lett megerősítve, hogy a szürkés hatást elkerüljük (38-39. kép). Ezután az alapozó égetés után (40-41. kép) megkezdem az oldalsó fogak első dentin égetését.