A döntés, hogy arany vagy kerámia, egy területen még mindig nem könnyű: az inlay, onlay és a részleges koronák esetében. Itt az esztétikára és a pénzügyi ráfordításra vonatkozó kérdések mellett a tartósságra, a tartós klinikai sikerre és a becementezés módjára vonatkozók is felmerülnek.

Wolfgang Weisser a következőkben dokumentált esetben egy sok éve bevált és mindenki által elfogadott anyag mellett döntött: az arany mellett.

Ma az a kérdés merül fel, hogy időszerű-e még az arany, vagy leváltja a "fehér" anyag?

Az esztétika témában legelőször a frontfogakra gondolunk. Persze, kétely nélkül készíthető a hátsó fogak területén is teljes kerámia korona. A modern anyagokkal ez már nem gond, és a rögzítés hagyományosan történhet.

Maradnak még a részkoronák, az onlay-ek és az inlay-ek. A nem fémes pótlásoknál a rögzítésre ragasztót is választhatunk, hogy hosszan tartó eredményt garantáljunk.

Az esztétikával kapcsolatos kérdéseket illetően a nézetek különbözőek. Esztétikus az arany a szájban? Ami az ékszert illeti, az arany még mindig a leggyakrabban vásárolt anyag. De az ízlések különbözőek. Jól orientál viszont az ár, mivel az arany költségeit figyelembe kell venni, akkor viszont a megoldás a "fehér" anyag.

Nagy jelentősége van még az orvos által alkalmazott becementezési módnak. Minden olyan kolléga számára ismertek a problémák, akinek egyszer már a kezelőszékében páciens ült. Nézzük egyszer a fogközt: tényleg száraz a fogíny és a fogzománc széle? Sok olyan kérdés, amelyekre gyakran nincs világos válasz. Döntsünk tehát ebben az esetben olyan terápia és technika mellett, amelyet a fogorvos és a fogtechnikus a legjobban ismer.

Erről a témáról már sok kollégám írt. A technikában semmi sem változott, az a legjobban bevált!


Kiinduló helyzet

A páciens nagyon jó ismerősöm, és a fogpótlás a kérésére aranyból készült. A kívánsága: tökéletes funkció és hosszú élettartam volt.

A felső állcsont (1. ábra) 14-17-es és 24-27-es fogai aranyonlay-ekkel lettek ellátva. Az alsó állcsontban a 34-es és a 35-ös, valamint a 44-es és a 45-ös fogak teljes kerámia koronát kaptak. A rágás fő központjára - a 36, 37, 46, 48-as fogak - öntött koronák kerültek.

Ez a terület csak a felsőállcsont-pótlással foglalkozik, anélkül hogy közelebbről elvégezné a fölviaszolási technikát. A szituációs minta (2. ábra) megkönnyíti a munkát, és segít a kialakításban. A szerszámok kiválasztása a "kevesebb több" mottóval történjék (3. ábra).


Viaszmintázás

Lépésről lépésre kerül kiegészítésre a szerves viasz a barna iskolaviasz alappal, és végezetül Yeti-viasszal (4. ábra). Én a viaszmintázásnál is mindig két mintával dolgozom, hogy már időben ellenőrizzem, a minta az ellenőrző mintán ugyanúgy illeszkedik-e. Így elkerülhető, hogy csak az öntés után vesszük észre a kisebb pontatlanságokat (5. ábra).






A viasz hántolásával és mintázásával (6. ábra) a nyaki rész veszít a pontosságából. Ezért én a peremet kötelezően visszavágom (8. és 9. ábra), és a mikroszkóp alatt újra fölrakom szerves viasszal (10. ábra). Egy "megvasalás" a Schöneberger-féle műszerrel (11. ábra) simítja a felületet, és ráadásul a viaszt is tömöríti. A nyaki részben a pontosság ezzel jelentősen javítható, ezt megerősíti a munkamintán végzett ellenőrzés (12-15 ábra).







A gömbös érintkezési pontot (16. ábra) lelkiismeretesen és helyesen kell elhelyezni a fogak egymás közötti stabilitásának a támogatására. Végezetül a Motsch-féle golyókat (17. ábra) finomszondával helyezzük el (a Motsch-féle golyók a "lehúzófejek" feltalálójáról, Motsch professzorról kapták a nevüket).


Szegecselés

Ezután egy további fontos pont, a megszegecselés következik. Az öntvénydarab nagysága meghatározza a rögzítők számát. A 2,5 mm-es viaszcsatornával (18. ábra) az aranyöntvénynél jó tapasztalataim vannak, a fogzománcok utóellátására szolgáló kereszttartó átmérője 5 mm (19. ábra).

A levegő- vagy hűtőbordák a centrifugális öntésnél ugyancsak javítják az öntvényt.

A moláris koronákat mindig két rögzítővel szegecselem a kereszttartóhoz, hogy optimáljam a tömés viselkedését és az utánszívást (20. ábra). Ezután lezárom a viasz felületét a Frankonia cég Hi-Gloss anyagával, hogy még tovább simítsam. Itt különféle lehetőségekkel próbálkoztam, és a minőségre tekintettel a Hi-Glossnál maradtam (21-22 ábra). A Picodent gipszmegkötő beágyazóanyagával a darabokat beágyazzuk, és a láng melletti centrifugális öntéssel kiöntjük. Optimális öntvényt akkor kapunk (23. ábra), ha a viasz súlya és az arany tömege egymás között meghatározott: a kereszttartó alatt egyetlen golyó se legyen.





A durva kibontás (24. ábra) és az (ultrahangos) besugárzás Ceramexszel (26. ábra) egy műanyag edényben (25. ábra) eltávolítja a beágyazóanyag maradványait és az oxidokat. Az arany-technikában nem végzek sugarazást, hogy ne sérüljenek a finom szélek. A "disznófarok"-nak köszönhetően optimális öntvényt kapunk, mivel a csökkenő hő jobban irányítja a zománc lehűlését (27. ábra).




Kidolgozás

Egy aranyleválasztó tárcsával az öntőcsatornákat leválasztjuk, és Heatless-kővel (28. ábra) nagyolva lecsiszoljuk.




Egy-két okos tippet beszerezhetünk az aranyműveseknél (29. ábra). A kidolgozásnál feltétlenül szükségünk van a mikroszkópra, hogy vele felismerjünk minden finomságot (30. ábra).



Egy vízben oldódó Staedler-féle ceruzával a munkacsonkon megjelöljük az egész felületet (31. ábra), és az öntvényt figyelmesen felrakjuk (32. ábra). A leemelés után nagyon szépen látható a különbség az onlay-ek belső felületén (33. és 34. ábra). Egy kis keresztbe fogazott maróval kijavítjuk ezeket a helyeket, és az illeszkedési pontosság azonnal helyreáll.