Ennek a gyorsan cserélôdô, hamar fogatlanná váló beteganyagnak a menedzselése érdekében nemigen kell szájhigiénikust foglalkoztatni. Ha arról beszélünk, ami a fogorvosi munkát valódi orvosi munkává emeli, akkor számos olyan lépésről kell szólni, amely a gyógyító munka legfontosabb mozzanatai közé tartozik és a fogorvosi rendelőben dolgozó higiénikus elvégezhet.

Gyakran érezzük azt, hogy a fogászati higiénikusi munka a fogorvosok, a higiénikusok és a betegek fejében, mintha szinonimája lenne a depurálásnak, a fog- és fogművek felületének lesimításának, vagyis a plakkretenciós területek megszűntetésének. Ez a kép, amely a fogorvosi rendelő csinos, szerves életen alapuló depurátor készülékének fantomképét vetíti elénk, alapvetően hibás. A látványos manuális munka mit sem ér, ha nem párosul a beteg értelmi, érzelmi, ügyességi szintjének megfelelő szájhigiénés kiképzésével, amit óvatosan, határozottan, az előnyök és hátrányok gondos körbejárása mellett kell elvégezni. Ehhez a munkához pedagógiai érzék, a szájhigiénés eszközök alapos ismerete, a száj lágy és kemény szöveteinek alapos anatómiai és patológiai tudása szükségeltetik. A dentális plakk okozta megbetegedéseket nem elegendő csupán ismerni, hanem a gyógyulás és rosszabbodás dinamikája alapján prognosztizálni kell tudni a rendszeres higiéniai tevékenység, vagy annak elmaradása miatt bekövetkező változásokat.

A fogmosással kapcsolatos instrukciók főként egyszerű dolgokból állnak, mégis oly kevesen vannak tisztában az alapvető ismeretekkel, hogy komoly erőfeszítésbe kerül a rossz szokásokat kijavítani. El kell tudni fogadtatni, hogy nem mindig a legolcsóbb fogkefe és fogkrém a legjobb választás, hogy az alapos szájhigiénia is lehet veszélyes a fogakra, ezért a biztonságosan kézben tartható, polírozott végű, maximum közepes szálerősségű fogkefét érdemes használni olyan fogkrémmel, aminek az íze elfogadható több perces szájápolás esetén is. Az elméleti szempontból kifogástalan fogmosási technikák eldarálása helyett sokkal többet ér a beteg, ha a saját fogait kifogástalanul tisztítani képes szájhigiénikus személyre szóló tanácsokkal látja el és az eredményt lepedékfestő anyagokkal rendszeresen ellenőrzik.

Míg a fogkefe használatra történő buzdítás nem okoz túl nagy megdöbbenést a fogászati pácienseknél, addig a fogselyem, a Superfloss és az interdentális fogkefék alkalmazásának ötletétől általában kábulatba esnek, nem is szólva a lágyrészek tisztításának szükségességéről. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a fogmosásra vonatkozó technikai részletekről általában elegendő szóban felvilágosítást adni és az eredményt ellenőrizni a rendelőben, valamint eszközöket biztosítani az otthoni ellenőrzésre. A fogselyem használatot feltétlenül be kell gyakoroltatni. Ilyenkor jól jön egy mulázs, de ennek hiányában, tükörrel a kézben megmutathatjuk és a fogselymet kézbe adva gyakoroltathatjuk a technikát. Feltétlenül el kell mondanunk, hogy a fogközben két fogfelszín óvatos, hatékony tisztítása történik és nem a közéjük ékelődött ínyt kell eltávolítani (1. és 2. kép).



A Superfloss begyakoroltatása általában nem egy alkalommal elvégezhető feladat, mert a rendelőben ügyesnek tűnő páciensek is képesek otthon megoldhatatlan akadályokba ütközni. Ha van a rendelőben gipszmintán szendergő át nem adott híd, akkor azon feltétlenül érdemes megmutatni mi is a használat lényege, mert ezt már igazán nem lehet látni egy egyszerű kézi tükörből (3. kép).



Ha másként nem megy javasoljuk egy csipesz beszerzését (néha a szemöldök csipesz is jó erre a célra) a selyem átvezetésére. Az interdentális fogkefe (4. kép) típusának kiválasztásához ismernünk kell a fogak közti terek tágasságát, amelyet vagy próba útján, vagy bemérő eszközzel ellenőrizhetünk.



El kell tudnunk magyarázni, hogy miért kell a fogtisztítás végére a lehető legalacsonyabb csíraszámot elérni a szájüregben és hogy az alapos fogmosás után a legtöbb baktérium a nyelvfelszín papillái között marad vissza. Ezért kell óvatosan a nyelv felszínét is mosni (5. kép).



Újabban olyan fogkefék láttak napvilágot, melyek ezt a gondolatot támogatják és kicsi gumiredőket hordoznak az ő fejük hátoldalán. Praktikus, de vigyázni kell, hogy a nyelv dörzsölése közben a sörték ne nagyon érintsék a szájpadlást, mert olyasmi történhet, amelynek leírása növelné ennek az írásnak a nyomdai költségeit.

A szájhigiénikusi munka nem könnyű feladatainak ellátását termékekkel, mintákkal szakmai tanácsokkal segítik az olyan gyártók, mint például az Oral-B, amely a forgalmazott anyagokkal és eszközökkel lefedik a szájhigiéniára vonatkozó igényeket (6. kép).



Az alapos fogtisztítás megtanítása mellett talán nem is kellene másról szólni, de egy bizonyos életkor után már nehezen változnak emberek és ez e sorok írójára is igaz, ezért lehetetlen, hogy néhány szó ne szóljon az szájüreget érintő egészségkultúra daganatokra vonatkozó részeiről. A páciens vizsgálata során mindenek előtt a nyálkahártya elváltozásokat kell megkeresnünk és okait a fogorvossal együttműködve feltárni, vagy szükség esetén a beteget onkológiai vizsgálatra utalni. A szájüregi daganatok döntő többségét a dohányzás okozza. Tudnunk kell tehát, hogy dohányzik-e betegünk, és annak káros következményeiről beszéljünk. Igen hatásos megmutatni a betegeknek azokat a fog, nyálkahártya, fogágy elváltozásokat, amelyek a dohányzás következtében lépnek fel.

Elemezzük mely panaszok megszűnése várható a dohányzás elhagyásával. Ne elégedjünk meg a "kevesebbet szívok" kifejezéssel, mert ez szinte sosem vezet a leszokáshoz, és semmi esetre se fogadjuk el a "valamiben úgy is meg kell halni" mondatot. Aki ismert már szájüregi daganatban szenvedőt, az tudja igazán miről is van szó, aki nem, az is tudja hogy a halál nem mindenkit ér utol puha léptekkel.

Az egészségkultúra fejlesztése minden szempontból lényegesen több mint amit itt megemlítethettünk. Olyan feladat, amely a szájhigiénikusoktól az állandó ismeretfejlesztést követeli meg. Szépen, érdekesen, hatásosan beszélni a betegeknek erről a témáról nagy kihívás, de a plakkfestésben is mérhető siker olyan örömmel jár, amiért érdemes ezt a nehéz szakmát űzni.