A szájüregi képletek kiváló vérellátása miatt a vazokonstriktormentes érzéstelenítőoldat nem tudja hatását kellő ideig kifejteni, és toxicitása is lényegesen nagyobb. A vasokonstriktorok a vegetatív funkciókat is befolyásolják, mely szisztémás hatások és veszélyek a
farmakológiából jól ismertek.

Ezek a helyi érzéstelenítőoldatokkal együtt adva azonban a saját felszívódásukat is gátolják, ezáltal csökken a toxicitásuk. Az érzéstelenítés során beadott érszűkítők különbözô módszerekkel a véráramban kimutathatók ugyan, de megállapították, hogy ritkán lépik át a fiziológiás határértékeket.

Ezzel szemben a félelem és fájdalom által a mellékvesevelőbôl felszabadult katecholaminok (adrenalin és noradrenalin) biológiai jelentősége jóval nagyobb, és a páciensre is nagyobb veszélyt jelentenek, mint az érzéstelenítéskor bejuttatott mennyiség.