A CT-ként ismert komputertomográfiás vizsgálat röntgensugár segítségével szeleteket készít a test belső szerveinek képéről. Az egyhelyben álló sugárforrással dolgozó kétdimenziós röntgenvizsgálattal szemben a CT során a sugárforrás forog a test körül, ezt kötik össze számítógépekkel. Az elmúlt évtizedben a teljes test CT-vizsgálata technikailag megvalósíthatóvá vált. Azonban azt továbbra is vitatták, megéri-e a súlyos sérültek számára a vizsgálattal járó költség és sugárterhelés.

Stefan Huber-Wagner, a Müncheni Egyetemi Kórház kutatója vezetésével kivitelezték az eddigi legnagyobb szabású vizsgálatot, hogy kiderítsék, javítja-e a túlélési arányt a technika. A brit folyóiratban, a Lancetben megjelent tanulmányban 4621, a német traumacentrumokban életveszélyes sérülésekkel ápolt beteg adatait elemezték, háromnegyedük férfi volt. 1494-en estek át teljes test CT-vizsgálaton.

A két csoportot két szempont szerint hasonlították össze: a TRISS (trauma és sérülés súlyossági skála) és a RISC (javított sérülésosztályozási rendszer) szerint. A TRISS a legszélesebb körben használt skála a traumás sérültek kilátásainak megítélésében. A kutatók azt találták, hogy a CT-csoportban a TRISS szerint 25 százalékkal alacsonyabb volt a halálozási arány, a RISC szerint pedig 13 százalékkal alacsonyabb.

„Az eredményeink azt mutatják, milyen fontos, hogy a sürgősségi ellátó közelében legyen egy CT is” – írják a szerzők. „Azt javasoljuk, hogy a teljes test CT szerepeljen a súlyos sérültek korai ellátásában, mint standard és alap diagnosztikus vizsgálat.”

A cikkhez írt kommentárjában Timothy Fabian, a memphisi Tennessee Egyetem Egészségtudományi Központjának orvosa vitatja, hogy a haszon több, mint a költség. „Nem hiszem, hogy az ellátási költség jelentős aggodalom a teljes test CT-vel kapcsolatban.”