Érdekes esetek képi megőrzése hasonlóképp értékes lehet (1. és 2. kép), nemkülönben a tapasztalatok átadását és különleges esetek egymás közti konzultációját is segítheti (3. kép). Akár adathordozón, akár az internet segítségével képi adatokat továbbíthatunk a fogtechnikus részére, melyek más információkat kiegészíthetnek, néha pedig önállóan is képesek a felmerült problémát megmutatni (szín, széli záródás stb.) (4–7. kép). A digitális fényképek alkalmasak lehetnek olyan változtatások bemutatására, melyeket tervbe vettünk, de esztétikai hatását előbb szeretnénk megmutatni, mintsem a fogakat kezelnénk (8–9. kép). Kialakult szájüregi betegségek gyógyulásának, illetve progressziójának dokumentálására is szükségünk lehet a jó minőségű fényképekre (10–12. kép).

A számos praktikus előny mellett a szájüregi fotózás sajnos egyre nagyobb jelentőséget kap a bíróságok előtt is. Az elkészült fotók, ha elég előrelátók voltunk, segíthetnek megmutatni a kiindulási helyzetet, a frissen elkészült fogorvosi munkát és az idő múlásával jelentkező elváltozásokat.

A klinikai makrofotózásnak még egy nagyon fontos indikációs területe lehet. A megfelelő nagyítású képet monitorra vetítve olyan részleteket ismerhetünk fel, amelyeket az egyszerű rátekintés során esetleg nem veszünk észre. Két ilyen esetet szeretnék a következőkben bemutatni.

Az első páciens fiatalos, jól ápolt hölgy, aki a fogai állapotára is igényes, és ennek megfelelő státussal rendelkezik. A vizsgálatot megelőző néhány hétben észlelte jobb felső első kisőrlőfogának ráharapási érzékenységét, mely panaszt fokozott hidegérzékenység is színezett. A panaszolt fog egészségesnek tűnt, ahogy az azt körülvevő fogágy is, az interdentális papilla enyhe gyulladásának megállapítása is némi erőlködést igényelt. A fog vitális volt, jelzett kopogtatási érzékenységgel. Ekkor készítettük el a fotókat, két különböző nagyítással, és a nagyobb nagyításún vettük észre azt a vékony repedést, amit azután már a valóságban is láttunk (13–14. kép). Az adhezívtechnikát hívtuk először segítségül, mert nem volt támpontunk arra vonatkozólag, hogy a törés milyen mélységben érintette a fogat (erre a korábban készített röntgenfelvétel sem adott információt). A konzervatív terápia sikertelensége miatt elvégzett extractio azután felfedte a sikertelenség okát. A törésvonal mélyen az alveolus szintje alá ért, és involválta a pulpaűrt is (15. kép).

A következő eset „áldozata” egy fiatalember, aki azzal a panasszal keresett fel, hogy a jobb alsó első nagyőrlőfogát már kétszer gyökérkezelték, és még mindig nem panaszmentes, emiatt a fog eltávolítását fontolgatják. Az elkészült röntgenfelvételen kirívó hibát nem láttunk, bár az interradikuláris tér enyhe érintettsége megfigyelhető (16. kép). A gyökértömés eltávolítását határoztuk el annak érdekében, hogy a pulpaűrt alapos fertőtlenítő eljárásnak vethessük alá. Már jól a gyökércsatornában jártunk, amikor nagyítóval, majd az elkészült fényképen is minden kétséget kizáróan megállapíthattuk azt a törést, mely végül a fog sürgős eltávolítását tette szükségessé (17–18. kép). A fényképfelvételt mindkét esetben felhasználtuk arra, hogy a pácienst felvilágosítsuk és meggyőzzük az extractio elkerülhetetlenségéről.

A fenti esetekben felhasznált fotótechnika nem kíván sem különösebben nagy anyagi befektetést (legalábbis a rendelő egyéb költségei mellett), sem különösebb fotótechnikai tudást. Következzen néhány gondolat, néhány fogás, mellyel gyorsan eredményt érhetünk el.

Természetesen egy fényképezőgépre szükségünk van, ami ma már célszerűen digitális eszköz, mert ezzel tudjuk a képet megtekinteni szinte azonnal. Meggyorsítja a képek megtekintését a nagy sebességű kártyaolvasó (19. kép), melyet néhány ezer forintért bármely nagyobb áruházban, bevásárlóközpontban beszerezhetünk. A digitális gépek árát főképp az általuk képviselt megapixelek száma határozza meg, míg a képminőség inkább az optikai tulajdonságoktól függ. A képfelbontás jelentősége inkább a nyomtatásban jelentkezik. A három megapixeles képfelbontás kiváló minőségű fényképnagyságú nyomtatást tesz lehetővé, az öt megapixeles képeket A4, a hét megapixeles képeket A3 nagyságban nyomtathatjuk kifogástalan minőségben. Ugyan-ezek a fényképek monitoron történő megtekintése jóval alacsonyabb felbontást igényel, és ezért nem érdemes felülni a megapixel-álruhába öltözött „zsebkiürítő fondorlatoknak”. Szájüregi makrofotózáshoz azonban általában szükségünk van kiegészítő lencsékre, melyek részben nagyítják a képet, részben távolabbra engednek bennünket a fotózandó fogaktól, így nem szükséges túlságosan intim közelségbe kerülnünk a pácienssel. Ugyancsak szükség lehet kiegészítő fényforrásra, mert az operációs lámpa fénye mellett túl világos, nélküle túl sötét képek keletkeznek (20. kép).

Az 5.1 megapixeles fényképezőgép részletgazdagabb képet adhat (21. kép), de nagy nagyítású fotókat igazán ún. „close up” lencsékkel lőhetünk (22. kép). Ezek a lencsék lehetővé teszik, hogy a nagy nagyítású felvételeket illő távolságból (15-20 cm) készíthessük, ami praktikus lehet, a pacientúra összetételétől függően. A close up lencse elemeinek bemutatására egy képsorozatot mutatunk be (23–26. kép), mely egy ötforintost ábrázol. A megfelelő nagyítás mellett azonban már nagyon észrevehető a mélységélesség csökkenése, azaz egyre kisebb terület marad éles. Ennek megoldására a blende átmérőjének csökkentése a válasz, mely egyúttal megoldja a túl sok fény problémáját is, azaz az operációs lámpa fénye éppen elég a jó minőségű fotóhoz, szűkített blendenyílás mellett. A beállításkor ki kell iktatnunk a blendeautomatikát, azaz ezen a gépen „A” állásba kell állítani a választótárcsát („A” = apertura priority = elsőbbség a blendenyílásnak = a blendenyílás kézi állítása után a gép a záridőt automatikusan utánaállítja) (27–28. kép). Ezután szűkítenünk kell a blendenyílást, melyet ezen a készüléken (Sony DSC-F717) az expozíciós gomb mögött elhelyezkedő fekete tárcsa megnyomás utáni forgatásával érhetünk el (29. kép). A maximális szűkítés az F8.0 értéknél érhető el, és ez az LCD-monitoron le is olvasható (30. kép). A zoom maximális állítása (31. kép) és a megfelelő távolság beállítása után a pénzérméről készült felvétel már kellő mélységélességű lesz (32. kép).

Persze lehet, hogy nem csupán pénzdarabokat akarunk fotózni, nézzük tehát, mi az előnye szájüregben a makrofotók elkészítésének. A 33. képen a fogsor close up lencse nélkül, a 34. képen viszont már a három lencsével készült kép látható. Ilyen nagyítás mellett érdemes több fotót készíteni, és még időben monitorra vinni a képeket, mert elég nagy a hibalehetőség (elmozdul a kezünk, nem a megfelelő terület lesz éles stb.). Fogfelületek kialakítása néha igényli, hogy a valóságnál sokkal nagyobb képeken figyeljük meg a fogakra jellemző anatómiai struktúrákat, leginkább a rágófelszín csücsök-barázda viszonyait (35–36. kép). Az ilyen felszínek nagy felbontású fotói segítenek ebben a tanulási folyamatban, és szinte beivódva a retinánkba vezetik később mozdulatainkat, hozzásegítve a minél nehezebben látható, a rágófunkciót leginkább visszaadó tömések készítését.

Olyan kihívásokkal küzdünk meg nap mint nap, melyekre jó néha visszaemlékezni, feltéve hogy sikerrel vettük az akadályokat. Ilyen lehet például egy olyan fog eltávolítása, melynek gyökerei egzotikus alakjukkal igyekeznek a foghoz rögzíteni a hozzá tartozó embert. Az eltávolított fogról készült fotó később alkalmas lehet értő közönség nagyrabecsülésének kivívására. Két intelem azonban idekívánkozik. Az első, hogy nem mindenki fogorvos, és egy kihúzott fog különböző megítélés alá eshet, attól függően, hogy a szemlélő többnyire melyik oldalon áll (ül). A másik intelem, hogy úriember az, aki azután azért még a bélyeggyűjteményét is megmutatja.