Az orvosok csak ritkán váltanak le egy jól bevált terméket, amellyel pozitív tapasztalatokat szereztek praxisuk során. Az alábbiakban bemutatjuk azokat a tényezőket, amelyek jelentős szerepet játszanak a megfelelő helyi érzéstelenítő kiválasztásának a kérdésében.


1. Hatóanyag

Elsődlegesen háromféle hatóanyag alkalmas arra, hogy a fogászat területén ellássa a helyi érzéstelenítés funkcióját:
Artikain,
Lidokain,
Mepivakain.


Mindhárom anyag ugyanazt a mechanizmust indítja be a szervezetben. A helyi érzéstelenítő blokkolja (elzárja) az idegrostok nátriumcsatornáit, ezáltal megakadályozza az idegpályákon történő jeltovábbítást. Fontos azonban kiemelni, hogy amellett, hogy megszüntetnek minden fájdalomérzetet, nem befolyásolják a beteg tudatát.
Az ideális helyi érzéstelenítő kiválasztása során a következő tényezőket kell figyelembe venni:

a) Az anyag hatékonysága a prokainhoz viszonyítva.
b) Toxikológiai jellemzők a prokainhoz viszonyítva.
Az alábbi táblázat jellemzi a három hatóanyagot a fenti szempontok alapján.
c) Proteinkapcsolódás
Minél erősebb a fehérjével való kapcsolódás, annál tovább tart az érzéstelenítő hatása. Csak a szabadon lévő molekulák képesek lezárni a nátriumcsatornákat, ugyanis a proteinhez kapcsolódott molekuláknak először le kell válniuk, így nem hatnak rögtön, és ez a hatásidő megnövekedését eredményezi.
d) Az anyag eliminációja
Minél gyorsabban bomlik le a hatóanyag, annál rövidebb ideig marad fenn a kívánt hatás. A helyi érzéstelenítő felbomlása kétféleképpen történhet meg: észterként a plazmában illetve amidként a májban. Az artikain lebomlása mind a plazmában mind a májban történik, míg a lidokain és az mepivakain csak a vérplazmában bomlik le. Az artikain által elért mély fájdalomcsillapító hatás és ezzel egy időben a vele szembeni kiváló tolerancia eredményezi azt hogy a napi ajánlott dózis 500 mg felnőtteknek, illetve, hogy az artikain 4%-os koncentrációval kerül forgalomba. Kellő körültekintést igényel a helyi érzéstelenítőszer kiválasztása bizonyos anyagcsere-betegségek esetén.


2. Vazokonstriktorok

A mepivakainon kívül minden helyi érzéstelenítő tartalmaz vazokonstriktort. Az érszűkítő szerek főbb hatásai:
• Csökkentik a helyi érzéstelenítőszer keringésbe jutásának lehetőségét, és növelik az injektálás helyén az analgetikum koncentrációját.
• Csökkentik az érzéstelenítőszer plazmakoncentrációját, ezáltal kisebb az esélye a nem várt mellékhatásoknak.
• Megnövelik az analgetikum hatásának időtartamát.
• Csökkentik az operációs terület vérzését.

Vazokonstriktorként általában adrenalint vagy noradrenalint használnak. A megfelelő termék kiválasztásakor fontos szem előtt tartani, hogy az adrenalin négyszer erősebb a noradrenalinnál, és a létfontosságú szervekben (tüdő, szív stb.) hatása kilencszer gyengébb, mint a noradrenaliné. Ezek alapján és az American Heart Association ajánlása szerint is helyi érzéstelenítőszerek esetén az adrenalintartalmút érdemes előnyben részesíteni.


3. Stabilizátorok

Mivel a vazokonstriktorok a levegő oxigénjével reakcióba lépve könnyen lebomlanak - az ampullák töltése esetén oxigén juthat be a helyi érzéstelenítőszerbe, illetve a hagyományos ampullák feltörése esetén is az oldat levegővel kerül kapcsolatba -, stabilizálószerek használata szükséges. Továbbá különféle fémionok (például alumínium, ólom stb.), amelyek megtalálhatók az ampullák üvegében, gyorsíthatják a vazokonstriktorok eliminációját. Ilyen stabilizálószer a szulfit (SO2), például a nátrium-szulfit, vagy az editinsav, például az EDTA. A szulfit provokálhat bizonyos esetekben asztma-allergia rohamokat, ezért ilyen páciensek esetén fokozott óvatossággal kell eljárni.


4. Bakteriosztatikus adalékanyagok

A helyi érzéstelenítő üvegcsékben való kiszereléséhez adalékanyagokra van szükség, ami általában a metilparaben. A parabenek nagy valószínűséggel válthatnak ki allergiás reakciókat, és mivel egyre gyakrabban alkalmazzák élelmiszerek esetében, az emberek mindinkább érzékennyé válnak ezekre az anyagokra. Ezért válik egyre népszerűbbé a karpullás kiszerelés, amely sokkal nagyobb biztonságot nyújt mind a fogorvos, mind a páciens számára.

Jelenleg a helyi érzéstelenítők közül az artikain kínálja a legbiztonságosabb megoldást a fogorvos részére, amely magyarázatul szolgálhat arra, hogy miért található meg az európai praxisok többségében.

Az összehasonlításból jól kivehető, hogy a 3M ESPE által gyártott Ubistesin tartalmazza a legkevesebb szulfitot, ami az allergiás reakció kialakulásának valószínűségét jelentősen lecsökkenti. Ezenfelül az Ubistesin nem tartalmaz semmiféle adalékanyagot, mint az editin vagy a paraben.

a) Adagolás
A hüvelykujjszabály érvényes, miszerint 10 kilónként 1 ampulla javasolt a megengedett maximummennyiség túllépése nélkül. Gyermekek számára az alábbi adagolási szabályt kell figyelembe venni az artikain esetén:
10 kg 0,5 karpulla
15 kg 1,0 karpulla
20 kg 1,5 karpulla
30 kg 2,0 karpulla
A fenti táblázatban felsorolt termékek közül csak az Ubistesin és a Septanest rendelkezik gyermekek és felnőttek számára is kidolgozott adagolási javaslattal.

b) Csomagolás
A helyiérzéstelenítő-ampullák többségét kartondobozba csomagolva szállítják, ez alól az egyetlen kivétel az Ubistesin, amely bélelt fémdobozokba zárva kerül a piacra. Így biztonságosan szállítható az áru, ezenfelül az ampullákon védőfólia található, amivel elkerülhetővé válik a szilánkos törés.



A fent felsorolt szempontok alapján egyedül a 3M ESPE Ubistesin helyi érzéstelenítője felelt meg az összes kritériumnak, amelyeket figyelembe kell vennünk a megfelelő helyi érzéstelenítő kiválasztásakor.  Az Ubistesin (1/200 000) a rutinbeavatkozások esetére javallott, és pulpális hatóideje 45 perc, míg az Ubistesin Forte (1/100 000) hosszabb érzéstelenítést igénylő, bonyolultabb feladatok ellátásához ajánlott, 75 perc hatóidővel.