Számos ember van azonban, akit akkor is zavar a nem esztétikus külső/belső, ha ez nem látható, csak ő tudja, hogy van, mert látja a tükörben. Ilyen esetben hiába jó az esztétikus korrekció az incizális élen, az eredmény mégis látványosan rossz, mert az aszimmetrikus ínytapadás bántóan különböző hosszúságú frontfogakat eredményez, és vannak még ennél is nehezebb szituációk…
Szerencsére a kompozitgyártók gondoltak arra, hogy nemcsak a fogak színárnyalatait kell leutánoznunk, hanem néha a lágyrészekét is, ezért létrehozták a különböző ínyszíneket. Az, hogy egy kicsit nehezebben nyúlunk ezekhez a színekhez, a mindennapi rutin rovására írható, illetve a szűk indikációs terület miatt inkább a fantáziánkra kell hagyatkoznunk, semmint a széles körű gyakorlatra. A következőkben két – nem könnyű – klinikai szituációban szeretném bemutatni az ínyszín leutánzásának előnyeit, nem számítva arra, hogy a kollégák majd kilós kiszerelésű rózsaszínt szereznek be. Remélem azonban, hogy írásom felkelti a figyelmüket, és elgondolkodnak azon, hogy érdemes megteremteni a lehetőséget a rendelőben arra, hogy szükség esetén ezt a módszert is alkalmazzák.
Az első eset egyúttal a nehezebb szituáció, amelyre a lehető legegyszerűbb megoldást igyekeztünk alkalmazni. A kiindulási állapot jól mutatja, hogy a páciens (középkorú hölgy) jobb felső frontrégiójában eggyel kevesebb, míg a bal oldalon egyel több kismetsző látott napvilágot (1. ábra). A középvonal ennek megfelelően jelentősen jobbra tolódott (az arcszimmetriának megfelelő középvonal a bal felső első nagyőrlőfogat egyharmad-kétharmad arányban osztotta, vagyis a 21-es fog meziális harmada már a jobb oldalra esett). Hamar kiderült, hogy bár igény jelentkezett az esztétikai javításra, nemigen merészkedhetünk messzire a minimálinvazív megoldásoktól. Miután körvonalazódott, hogy inkább meglepő, mint radikális kezelést kell választanunk, adhezív sínezést alkalmaztunk, majd az így létrejött egységes felületet felhasználva direkt héjak kialakításával, szimmetrikus szabályos frontterületet alakítottunk ki. Ekkor merült fel az igény a rózsaszín kompozitra, hiszen a fognyaki területen megmaradtak az ide-oda csúszott eredeti fogak kilátszó kontúrjai.
A kompozitgyártók nagy része készít már egy vagy több árnyalatban ínyszínű anyagot (ezen anyagok felsorolásától, illetve anyagtani, optikai tulajdonságaik elkülönítő részletezésétől itt eltekintenék), ebben a szituációban mi csak egyet – Point 4 Flowable LT Pink – alkalmaztunk, szondaheggyel applikálva (2. ábra). Ebben az esetben az adhezív technika használatával egyszerűen és gyorsan értünk el látványos eredményt egy olyan páciens esetében, akinél a hosszadalmas, költséges alternatív megoldások nem jöhettek szóba. Az elkészült „fogmű” tisztítása a sínezés, illetve a széli záródások elhelyezkedése miatt fogkefével és SuperFloss segítségével oldható meg (3. ábra).
A második klinikai eset egy fiatal férfi páciens volt, aki enyhe szkepticizmussal érkezett. Elmondta, hogy az ismerősének készült direkt héjak jól sikerültek, de szerinte az ő fogsora hasonlóképp nem lesz megoldható. A betegvizsgálat során kezdetben csak „a színek körtánca” és a fogívet kívülbelül elhagyó incizális élek tűntek fel (4. ábra), később azonban már nem tudtuk nem észrevenni a középvonal eltolódását, valamint a fogak lefutásának ferde elhelyezkedését (5. ábra). Ebben az esetben először a helyzeti rendellenességeket és a színbeli problémákat igyekeztünk megoldani, vagyis áthelyeztük a középvonalat, az incizális éleket a szimmetriatengelyeknek, illetve a pupillák által meghatározott síknak megfelelően igyekeztünk beállítani, miközben a fogak sokszínűségét megszüntettük. Az így megszületett alkotás enyhe szájnyitás mellett nem lett volna rossz, azonban a fognyakak továbbra is ferde lefutásúak maradtak, ezért balra haladva egyre hosszabb fogakat láttunk.
Megoldásként a fognyakakat ínyszínnel vontuk be. Az első esethez képest azonban itt sötétebb volt a gingiva, ezért nem elégedhettünk meg a korábban alkalmazott Point4 Flowable LT Pink alkalmazásával, hanem azt át kellett színeznünk (6. ábra). Ehhez a Kerr Kolor + Plus (7. ábra) piros színét használtuk (8. ábra). Kis keverőtálkában kikevertük a megfelelő árnyalatot, mégpedig úgy, hogy keverés közben a szondaheggyel időnként felvettünk egy kevés anyagot, és összehasonlítgattuk az ínnyel (a kofferdámizolálás picit nehezíti ezt a lépést) (9–10. ábra). Végül a kikevert színt applikáltuk, polimerizáltuk, majd, örömmel figyeltük a végeredmény okozta döbbenetet a páciens arcán (11. ábra).
A gingivaszínek használata a direkthéj-technikában nem csodafegyver, csupán esztétikai kiegészítő lehetőség. Azokban a szituációkban, amikor az ínykorrekció a végeredmény esztétikai értékeléséhez nélkülözhetetlen, de a korrekciós műtét nem megoldható, néha segítségünkre lehet ez a noninvazív módszer. Ugyancsak jól használható fegyver lehet a kezünkben az ügyesen forgatott rózsaszín kompozit a fogszínekbe már beleunt, szkeptikus betegek esetén, akiknek egy részét ezzel a módszerrel azért még meg lehet lepni.

Dr. Dombi Csaba

Forrás: Esztetika 2011.