A parodontális és periimplantáris kórképek új klasszifikációját 2018-ban vezették be, amellyel tisztázódtak az implantátumok körüli szövetek egészségének és elváltozásainak kritériumai is. A jövőben így lehetőségünk nyílik arra, hogy a periimplantitisszel kapcsolatban hiteles összehasonlító adatokat gyűjtsünk. Az elmúlt években hatalmasat fejlődött az implantológia, mind a digitális munkamenet, mind az anyagok területén. Ugyanakkor többet tudunk arról is, mik a sikertelenség okai és hogyan lehet ellensúlyozni a periimplantáris mucositis, majd következményesen a periimplantitis kialakulását.
Egy tanulmány, amelyet a Bécsi Orvostudományi Egyetem Fogászati Klinikáján végeztek, rámutatott, hogy folyamatosan nő az idősebb, implantátummal élő páciensek aránya. Míg 2013-ban a 70–75 év közötti ambuláns páciensek csupán 20%-ának volt fogászati implantátuma. Ez az arány 2017-re elérte a 30%-ot. Az idős korral együtt jár számos olyan állapot, sokszor betegség, amely többféle gyógyszer együttes szedéséhez és hiányos táplálkozáshoz vezethet. Egyre nő azon idős páciensek száma is, akik inkább rögzített fogpótlással szeretnék harapásuk stabilitását megőrizni, ugyanakkor néha ezeket nehezebb tisztítani, mint a kivehető protéziseket. A szövődmények kockázata is növekszik a korral, és a periimplantitis szinte elkerülhetetlen, ha nem szentelünk idejekorán kellő figyelmet a megelőzésnek, a kockázati tényezők minimalizálásának és a szoros nyomon követésnek.
Hasonlóan a parodontitishez, ha a csont reszorpciója elindul az implantátum körül, nincs olyan terápiás módszer, amely kiszámíthatóan megszüntetné a gyulladást vagy biztos regenerációt eredményezne. Amennyiben az implantátum menetei közül több is exponálódik, a konzervatív kezelés lehetőségei korlátozottá, a sebészi beavatkozások (reszektív vagy regeneratív) pedig elkerülhetetlenné válnak. Ennek ellenére, a következőkben szeretnénk bemutatni néhány olyan periimplantitis esetet, amely kezdetben reménytelennek tűnt, mégis relatíve egyszerű terápiás eszközökkel megoldható volt. Ezek megoldást jelenthetnek mindaddig, míg egy implantátum nem teljesen mobilis (a bemutatott esetek közül az első sajnos ebbe a kategóriába esett).
Egyrészről tudjuk, hogy a foghiányokat pótló implantátumok sikeraránya relatíve magas tíz évet meghaladó utánkövetés mellett. Másrészről viszont azt is megfigyelték, hogy tíz év elteltével az implantátumok 10–50%-ánál periimplantitis tünetei jelentkeztek. Általában véve a periimplantáris mucositis előfordulási gyakorisága 80%-ra, míg a periimplantitisé 28–56%-ra tehető.
A mindennapi munkánk során is egyre gyakrabban találkozunk ezzel, de a kialakulás általában ismert rizikófaktorokra vezethető vissza. Néhány ezek közül:
A fentiek kombinációi is gyakoriak, amelyek tovább emelik a szövődmények kockázatát. Zitzmann és mtsai. már korábban kimutatták, hogy azoknál, akik parodontitisben szenvednek, hatszor valószínűbb a periimplantitis kialakulásának esélye, mint azoknál, akiknek egészséges a fogágya.
Rossz szájhigiénia és életmódbeli szokások miatt elveszett implantátum
A következő esetnél a sikertelenséghez számos tényező járult hozzá. Annak ellenére, hogy a páciens több mint 2 doboz cigarettát szív naponta, implantátumokon rögzülő fix fogpótlás készült számára. Állítása szerint nem tudja elviselni és nem szeretne a szájpadlását beborító, kivehető fogpótlást. Nem volt meglepő tehát, hogy erős dohányosként, nagymértékű alkoholfogyasztás és perzisztáló, elégtelen szájhigiénia mellett periimplantitis alakult ki. Ha a maradék fogazat parodontális állapotát elhanyagolják és ezen a páciens életmódja tovább ront, általában, ahogy ebben az esetben is, hét év elteltével alakul ki periimplantitis. A páciens ezen a ponton esztétikai problémák és az implantátumok mobilitása miatt kereste fel fogorvosát (1. ábra). A konzervatív parodontális terápia és szájhigiénés instruálás (fogköztisztító kefék használata) ebben a stádiumban már nem akadályozhatta volna meg az implantátumok elvesztését (2. ábra).
Implantátumok megőrzése szubgingivális homokfúvó kezelés és szisztémás antibiotikus terápia kombinált alkalmazásával
Meg tudják-e szüntetni a konzervatív terápiás módszerek az előrehaladott periimplantitist? Az itt bemutatott pácienseknél szisztémás antibiotikus kezelés és egyszeri szubgingivális homokfúvás kombinációja elegendő volt ahhoz, hogy az implantátumok körüli csont regenerálódjon. Egy randomizált egyszeresen vak klinikai vizsgálatban kimutatták, hogy nem feltétlenül jár klinikailag szignifikáns előnnyel a szisztémás antibiotikus kezelés abban az esetben, ha amoxicillin és metronidazol kombinációját egyszerre adjuk. Ugyanazt tapasztaltuk-e volna esetünkben, ha a szubgingivális tisztítást követően mellőzzük a 7 napos szisztémás metronidazol kúrát? Egy még frissebb randomizált klinikai vizsgálat szerint a szisztémás metronidazol kezelés, konzervatív terápiát követően adva, szignifikánsan javította a periimplantitis klinikai, radiológiai és mikrobiológiai paramétereit 12 hónapos utánkövetés mellett.
A második, harmadik és negyedik páciensnél (3–5. ábra) az egyszeri szubgingivális homokfúvó kezelést egy hétnapos metronidazol kúra (500 mg naponta háromszor) követte.
Nem minden beteg reagál olyan jól a fenti kezelésekre, mint a második, harmadik és negyedik páciens. Mindazonáltal az első választandó kezelés mindig a konzervatív kell legyen, és csak ha ez nem járt kellő klinikai sikerrel, akkor gondolkodhatunk el a sebészi megközelítésen. Ideértve azokat a módszereket, amelyeket még nem támaszt alá kellő mennyiségű tudományos bizonyíték.10 Az ötödik esetben egy eredetileg reménytelennek tűnő implantátumot láthatunk, amelyet mégis sikerült megtartani, miután átesett a megfelelő parodontális/periimplantáris kezeléseken, illetve GalvoSurge tisztításon és membránnal kiegészített augmentáción (6. ábra).
Ezek a beavatkozások, az augmentációhoz használt anyagok és az elektródos kezelések azonban relatíve költségesek, amely a pácienst terheli, ha az implantátumot meg szeretné őrizni. A sebészi beavatkozásokat csak az erre berendezett műtőkben és klinikákon lehet elvégezni. Az idősebb páciensek számára a kezelésekre való eljutás általában nehézséget okoz, mivel többségük már segítségre szorul a közlekedésben. Végső soron a periimplantitis kezelésének legjobb módja a megelőzés és a rizikófaktorok kontrollja. Ideális esetben még mielőtt az implantátumok beültetésre kerülnének. Véleményem szerint a leggyakoribb hiba az elégtelen megelőzés és a helytelen, csupán dentálhigiénikus által elvégzett szájhigiénés fenntartó kezelés. Olykor a pácienseket akár néhány hetente is visszahívják tisztításra, de mindez nem állítja meg a már kialakult periimplantitist és további csontpusztulást eredményez.
Az ENSZ adatai szerint 2050-re a világon 1,5 milliárd 65 év feletti ember él majd, az Európai Unió népességének pedig 25–40%-a tartozik majd ebbe a korcsoportba. Ahogy öregszik a népesség, úgy nő azok száma, akik ellátást igényelnek. Az Osztrák Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai szerint a 90 év feletti nők 70%-a, a férfiak körülbelül 50%-a gondozásra szorul, legtöbbjüket rokonaik látják el otthonaikban. Hogyan illeszthető bele ebbe az életvitelbe egy bonyolult, sokszor rögzített fogpótlás rendszeres ápolása? Az ápolási intézményekben sem jobb a helyzet. Az ápolók általában nem tudják ezeket a feladatokat elvégezni (a hatodik páciens például egy bécsi ápolási otthonból került hozzánk, 7. ábra). Ezért fontos az idősebb páciensek (különösen, akik kísérőre szorulnak) rendszeres visszahívása. Erre a célra kiváló megoldást jelenthetnek a mobil kezelőegységek, amelyeket sajnos egyelőre csupán egyes projektekben használnak és nem érhetőek el szélesebb körben az osztrák lakosság számára.
Forrás: Implants 2023/1, Prof. dr. Hady Haririan (Ausztria) írása
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
