Dr. Róth Ivett 2018-ban diplomázott a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Karán, és ugyanebben az évben kezdett rezidensként dolgozni a Fogpótlástani Klinikán. 2021-ben kiválóan megfelelt minősítéssel Fogpótlástan szakvizsgát tett, majd 2022-ben megszerezte Ph.D. tudományos fokozatát. 2023-ban egyetemi adjunktusi kinevezést kapott. Tagja a Digital Dentistry Society Nemzetközi Társaságnak és a Magyar Digitális Fogászati Egyesületnek. Szakmai konferenciák, kongresszusok sikeres előadója.
Az első emlékeim egyike a Dental World, ahova már nagyon fiatalon elvitt Apa, habár sok mindent még nem értettem akkor az ott kiállított és bemutatott látnivalókból, de azt ösztönösen éreztem, hogy ez valami nagyon jó dolog lehet. Anyukám táncpedagógus, a tanítványai több éven át felléptek a rendezvényen, ezért én is ott voltam velük. Ha így visszagondolok, számomra furcsa, hogy akkoriban főleg öntőgépek és más, a hagyományos fogászattal kapcsolatos tárgyak kerültek a kiállításra. Sokat változott azóta a világ és a fogászat is. A pályaválasztásodban fontos szerepe volt édesapádnak (Róth Lajos fogtechnikusmester – a szerk.), illetve a szülői háttérnek, esetleg más tényezőnek, élményeidnek?
Nagyon kis koromtól kezdve orvosi pályára készültem, igazából semmi mást nem tudtam elképzelni. Ez egy teljesen ösztönös dolog volt részemről, nem volt semmi olyan élmény vagy szülői befolyásolás, ami ezt előhozta volna. Már általános iskolás koromban egyértelműen tudtam, hogy orvos leszek. Sajnos, később a gimnáziumban nem kaptam kellő ösztönzést, viszont egy véletlen folytán rátaláltam a későbbi kémia és biológia magántanáromra, akiről biztosan állíthatom, hogy nélküle sosem vettek volna fel az egyetemre. Nagyon motiváló ember volt, zseniális pedagógus, akinek örökre hálás leszek. Fontosnak tartom kiemelni, hogy én a kezdetektől a Semmelweis Egyetemre szerettem volna járni, nem tudtam elképzelni sehol máshol a tanulmányaimat, sem külföldön, sem itthon. Egyébként az idő engem igazolt, nagyon örülök, hogy ide kerülhettem, és itt kaphattam meg a kiváló oktatást.
Az egyetem során túlzás nélkül az összes szakterület felkeltette a figyelmem, éppen az, amit aktuálisan tanultam. Természetesen, miután mindenbe „kicsit belekóstoltam”, elég gyorsan kiderült, hogy a fogpótlástan az, ami igazán érdekel. Ehhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy az egyetem alatt már sokat jártam be a fogtechnikai laborba, illetve rendszeresen asszisztáltam is egy rendelőben, ahol főleg protetikával foglalkoztak. Sok-sok órát töltöttem el a fogtechnikus kollégák mellett, mert szerettem volna tudni, hogy miként történnek a laboratóriumi munkafázisok. Ez nagyon fontos lenne mindenkinek, aki a protetika irányába köteleződik el, mert lényeges tudni azt, hogy mit kérhetünk a labortól, illetve mit nem!
Hatalmas lehetőségként gondolok vissza arra, amikor harmadéves koromban beléphettem a Digitális Fogászati Munkacsoportba, és így dr. Borbély Judit lett a TDK témavezetőm, később tutorom és a Ph.D. munkám irányítója is. Rengeteget tanultam tőle szakmailag, tudományosan és a csapatmunkáról egyaránt. Első TDK témám – ami később a Ph.D.-m egy részét is adta – az intraorális szkennelés tanulási görbéje volt, amely téma mindig is kiemelt helyet fog elfoglalni a szívemben. Egyetemi éveim alatt 3 TDK Konferencián indultam, egy harmadik és egy első helyet sikerült szereznem, továbbá lehetőséget kaptam arra, hogy az Országos TDK Konferencián a Semmelweis Egyetemet képviseljem, amelyet szintén megnyertem. Ezekre az eredményekre nagyon büszke voltam akkor, és – habár már túlhaladtam ezt –, kicsit még most is.
Az intraorális szkennelés nagyon aktuális téma, hiszen jelenleg is tart a fogászat digitalizációja, egyre többen ruháznak be a digitális eszközökre. Amikor 8 évvel ezelőtt elkezdtem ezzel foglalkozni, akkor is azt mondtuk, hogy ez már nem a jövő, hanem a jelenünk része, és ez most hatványozottan igaz! Őszintén elmondom, én azt hittem, hogy ez egy gyorsabb folyamat lesz, de nem lett igazam. Viszont szépen lassan kezd hazánkban is elterjedni és népszerűbbé válni a digitális lenyomatvétel, sokszor már a páciensek keresik, mert hallották a rokonoktól, a szomszédtól, a baráttól, hogy mennyivel kényelmesebb, mint a hagyományos lenyomatvétel. Azt gondolom, hogy nagyon jó időben kapcsolódtam be ebbe a témába, és az elmúlt 8 évben nagyon sok tudást sikerült elsajátítanom ezzel a szakterülettel kapcsolatban.
A diploma megszerzése után felvételt nyertem a Fogpótlástani Klinikára, ahol rezidensként kezdtem dolgozni, ezzel párhuzamosan beiratkoztam a Rácz Károly Klinikai Orvostudományos Doktori Iskolába is, ahol pedig PhD hallgató lettem. Innentől kezdve párhuzamosan csináltam a rezidensképzést és a kutatómunkát, ami nem volt egyszerű feladat. 3 évvel később szakorvos lettem, a PhD-t pedig az arra rendelkezésre álló 4 év alatt sikerült befejezni. Mellette egy magánrendelőben is dolgozom, ami egy teljesen más világ, mint az egyetemi ellátás. Egyelőre nem szeretném egyiket sem abbahagyni, mert mindkettőnek megvan a maga szépsége, és pont ezt a változatosságot szeretem a mindennapjaimban.
A Ph.D. disszertációm alapját 2 kutatás adta: az intraorális szkennelés tanulási görbéje, amiről már beszéltem, illetve a Digitális Fogászati Munkacsoport egyik legnagyobb projektje, az intraorális szkennerek értékelése. Az utóbbi vizsgálatban a hazánkban elérhető intraorális szkennereket értékeljük azonos szempontrendszer alapján, minden gyakorlati paraméterre kiterjedően. Ezt a vizsgálatot 2018-ban indítottuk, és mostanra már 26 szkenner tesztelését végeztük el, azonban ez a szám folyamatosan nő. Ebben a munkában nagy szerepet vállalt a munkacsoport minden tagja, aki a mérésekben részt vett, de akinek igazán hálás lehetek, az a két tutorom, dr. Borbély Judit és prof. dr. Hermann Péter, akik nélkül biztosan nem tudtam volna ennyire gördülékenyen haladni.
A futás 3 éve képezi az életem részét, futottam már soksok félmaratont és egy maratont is. A Runnercoaster nevű csapattal eddig kétszer teljesítettük a 210 km-es kihívást az Ultrabalaton verseny keretében, ami a Balaton körbefutását jelenti. Idén és tavaly is a megtett kilométereinket virtuálisan „eladtuk”, és a befolyt összegből a Transzplantációs Alapítvány nyári táborát támogattuk. Az idei verseny érdekessége az volt, hogy két csapatban is indultam: a pénteki napon a „Fogpót team” nevű csapattal képviseltük a Fogpótlástani Klinikát, másnap pedig a Runnercoasterrel gyűjtöttük a kilométereket. Különösen nagy dolog volt számomra, hogy dr. Jász Bálint és dr. Jász Máté, két kiváló ultrafutó kollégámon kívül a Fogorvostudományi Kar Dékánjával, dr. Gerber Gáborral is egy csapatban futhattam.
Szeretnék továbbra is a Fogpótlástani Klinikán dolgozni, minél több TDK és PhD hallgatót segíteni céljaik elérésében. 2023 szeptemberétől két PhD hallgatóm is lesz, akiknek a munkáját szeretném maximálisan támogatni. Fokozatosan szeretnék majd egyre jobb témavezetővé válni, és ezért minden rendelkezésre álló lehetőséget kihasználok. Fontosnak tartom, hogy a PhD megszerzése után is publikáljak, növeljem a tudományos teljesítményem. Sok ötletem van, amelyeket különböző vizsgálatok formájában szeretnék majd megvalósítani, szerencsére ehhez minden háttértámogatást biztosít a klinika és az egyetem, amiért nagyon hálás vagyok. Idén egyetemi adjunktusi kinevezést kaptam és minden nap igyekszem úgy dolgozni, hogy ez csak egy állomás legyen az életemben, nem pedig a végállomás.
Gratulálok, igazán nemes célokkal és kiváló eredményekkel indult a fogorvoslásban eltöltött közel első évtizeded! További sikereket, céljaid megvalósulását kívánom a szakmai és a magánéletedben egyaránt! – Az interjút D. Roma Magdolna készítette.
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
