Dr. Nagy Pál parodontológus és implantológus szakorvos, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogorvostudományi Kara Parodontológiai Klinikáján egyetemi adjunktus, 2021 óta a PhD tudományos fokozat birtokosa. Parodontológiai kutatásainak köszönhetően az IADR Karring-Nyman SUNSTAR Guidor Award 2020 nyertese, a hazai és külföldi konferenciák gyakori előadója.
Valóban, a szüleim fogorvosok, de érdekes módon, amikor gimnazistaként pályaválasztás előtt álltam, még fogalmam sem volt, milyen irányba szeretnék elindulni. A szüleim azt tanácsolták, hogy talán jobban járnék, ha nem a fogorvosi szék mellett tölteném az életem, hanem inkább olyan pályát választanék, mint az ügyvédi vagy mérnöki, amely szerintük szintén szép szakma. Úgy éreztem azonban, hogy egy „szárazabb” terület nem igazán illene hozzám, mindenképp olyan hivatást kerestem, amely lehetőséget ad a kreativitás kibontakoztatására, és ahol napi szinten új kihívásokkal találkozhatok. Végül úgy döntöttem, követem a családi példát, hiszen a szüleim is megtalálták a helyüket ebben a szakmában, és a testvérem is ezt választotta. Szerencsére nem bántam meg, sőt, ma sem tudnék jobbat elképzelni!
Bevallom, kicsit rendhagyó voltam ezen a téren. Az egyetemi évek alatt elsősorban a versenysport motivált, abban szerettem volna kiemelkedőt nyújtani. Bár kiváló tanuló voltam, inkább kötelességtudatból tanultam, mintsem valamelyik szakterület iránti szenvedélyből. Emiatt nem kapcsolódtam be különösebben a tudományos diákköri munkába, bár egy rektori pályamunkámmal sikerült díjazást nyernem. A diplomáig nem volt határozott elképzelésem arról, melyik szakterület vonz leginkább. Ugyanakkor volt egy megérzésem, hogy a sportban szerzett fegyelmem és koncentrációs képességem jól hasznosulhat majd a sebészi területen.
Határozott elképzelésem volt, hogy szakvizsgát szerezzek, így már a diploma megszerzése utáni hónapban jelentkeztem az egyetem államilag támogatott rezidensképzési programjába. Bár nem végeztem tudományos diákköri munkát, úgy éreztem, jó esélyeim vannak, hiszen az évfolyamon a második legjobb átlagot értem el. Végül a parodontológia szakterület mellett döntöttem, ahol abban az évben három, államilag finanszírozott hely volt, és pont az évfolyam három legjobbját vették fel a Klinikára. Egy év rezidensi munka után két évet kihagytam, mert szerettem volna kijutni az olimpiára. Bár ez sajnos nem sikerült, így utána teljes erőbedobással a szakmai fejlődésre koncentráltam.
A parodontológia különösen komplex esetekkel hoz szembe, ami nagyon vonzóvá tette számomra ezt a területet. A klinikán gyakran találkozunk igazán „hardcore” esetekkel, ráadásul sok páciens sajnos már előrehaladott állapotban érkezik, ez részben a lakosság hozzáállásának, részben az ellátórendszer hiányosságainak köszönhető. Rezidensként sokszor olyan érzésem volt, mintha egyenesen a mély vízbe dobtak volna, hiszen az előrehaladott fogágybetegségekkel küzdő páciensek kezeléséhez gyakran nem elegendő a tisztán parodontológiai ellátás, számos esetben szükség van interdiszciplináris megközelítésre is. Ilyenkor szóba jöhet fogszabályozás a patológiás fogvándorlás miatt, implantáció a foghiányok pótlására, vagy parodontális szemléletű fogpótlás készítése. Ez az átfogó szemlélet és a sokrétű tudás teszi igazán különlegessé a parodontológiát.
Gera professzor úr, aki annak idején a klinikát vezette, rendkívül inspiráló hatással volt rám. A páciensekhez való hozzáállása, mély elméleti tudása és a szakma iránti alázata mindannyiunk számára példát jelentett. Idősebb kollégáimtól tanultam meg az evidencián alapuló terápiák jelentőségét, és azt is, milyen fontos a szakirodalom rendszeres tanulmányozása. Windisch professzor úrnak köszönhetem, hogy elindultam a kutatások irányába, ez szintén új perspektívákat nyitott meg számomra.
Bár nem minden parodontológus foglalkozik dentális implantológiával, a két szakterület szinte elválaszthatatlan egymástól. A fog és az implantátum körüli gyulladások etiológiája sok hasonlóságot mutat, és a klinikán gyakran találkozunk periimplantitiszes esetekkel, ez felkeltette az érdeklődésemet a megelőzés iránt. Azóta is egyik kedvenc érdeklődési területem a periimplantális marginális csontstabilitás kérdése. Érdekesség, hogy amikor 2019-ben hivatalosan is megalakult ez a szakirány, Windisch professzor úr támogatásával azon első szakemberek és oktatók körébe kerültem, akik automatikusan megkapták a szakvizsgát.
A diplománk megszerzése óta élt bennünk a vágy a testvéremmel, hogy egyszer közös „családi” rendelőt nyithassunk, de indulótőkénk eleinte nem volt. Közel 8-9 évig dolgoztunk másodállásban magánrendelőkben, hogy megvalósíthassuk ezt az elképzelést. 2015-ben, családilag vásároltuk meg az ingatlant, és végül 2017 elején nyitottuk meg a Differental Fogorvosi Rendelőt. Célunk volt, hogy valamilyen módon megkülönböztessük magunkat, innen ered a „Difference” elnevezés is. A Differental név gyakorlatilag a „difference” és a „dental” szó összevonásából jött létre. Törekszünk arra, hogy a legújabb technológiai fejlesztéseket kihasználva a modern fogászat élvonalában járjunk. Az „okos” kifejezés részben a rendelő technológiai felszereltségére utal: rendelkezünk 3D nyomtatóval, intraorális szkennerrel, marógéppel, digitális állkapocsmozgás-regisztráló készülékkel, CBCT-vel és navigált implantátumbeültetési lehetőséggel. Célunk, hogy ezeket az eszközöket minél hatékonyabban beépítsük a mindennapi munkafolyamatainkba, így biztosítva a páciensek számára a legkorszerűbb ellátást.
Parodontológus szakorvosként elsősorban az előrehaladott fogágybetegségben szenvedő páciensek ellátását igyekszem biztosítani. Ez sokszor magába foglalja az implantológiai ellátást, illetve a parodontális szemléletű protetikai munkát is. Sokszor elkerülhetetlen az ilyen páciensek fogszabályozó vagy endodonciai ellátása, illetve bizonyos esetekben esztétikai szemléletű előretervezés is, ezért ilyenkor segítséget kérek az ebben jártas szakorvos kollégáimtól. Komplex esetek magas színvonalú ellátása ma már csak interdiszciplinárisan, csapatmunkában képzelhető el.
Korábban 3-4 klinikai kutatásba „vágtam bele”, és ezeknél a klinikai rész mindegyik alkalommal lezárult; a legtöbb kutatásnál már a statisztikai elemzés is elkészült, néhány esetben pedig a publikáció is megvan. Azokat a projekteket, amelyek még nem zárultak le, igyekszem befejezni. Jelenleg is vezetek egy kutatást, de már csak témavezetőként veszek részt benne, a klinikai kivitelezést lelkes kollégáim végzik. A kutatói munka sok otthoni „irodai” munkát igényel, amire a klinikán sajnos ritkán jut idő. Jelenleg újabb kutatást nem tervezek indítani, mivel nemrégen született kisbabánk, így most az apai teendők élveznek prioritást. Az élet szépsége, hogy mindig új kihívásokkal szembesít minket!
A szakvizsga megszerzése után, ha az ember a klinikán marad, szinte automatikusan „belecsöppen” az oktatói világba, és idővel előadói feladatokat is kap. Első konferenciai szereplésemre a klinikai kutatásaim eredményeinek a bemutatásával került sor. Windisch professzor úr rengeteg energiát fektetett a posztgraduális továbbképzések megszervezésébe, és jelenleg évente tartunk egy intenzív, egyhetes parodontológiai és implantológiai kurzust magyar és angol nyelven, amelynek oktatói csapatába én is tartozom. Egyéb konferenciamegjelenéseim többnyire céges meghívásoknak köszönhetők. Emellett a 11 napos, modulokra bontott AIC Implantológia kurzus előadói gárdájába is bekerültem, ez szintén megtiszteltetés számomra. Nemzetközi publikációmnak köszönhetően nemzetközi színtéren is lehetőségem nyílt előadni.
A mesterséges intelligencia és a digitalizáció már most is jelentős előnyöket nyújt a fogorvosi gyakorlatban. Az ideális végállapot előre tervezhetősége, a precizitás növelése és a műhibák minimalizálása nem csak a sikerarányt javítja, hanem a fogművek élettartamát is növeli. A technológiai fejlődés előtt ugyanakkor hazánkban két akadály áll. Egyrészt sok rendelő nem engedheti meg magának a magas anyagi befektetést, másrészt ezeknek a rendszereknek a klinikai munkafolyamatokba történő integrálása jelentős időráfordítást is igényel. A digitális munkafolyamatok és a mesterséges intelligencia valóban hatékonyabbá tehetik a munkánkat, de alkalmazásuk komoly tanulási görbét jelent, és nem helyettesítheti az orvos szakértelmét sem. Ez utóbbira mondok egy példát: a mesterséges intelligenciát már diagnosztikai szoftverekben is alkalmazzák, például röntgenképeken felismeri a léziókat, de az elváltozásokat végső soron nekünk kell jóváhagynunk vagy korrigálnunk.
Ez hozzájárul a mesterséges intelligencián alapuló rendszer fejlődéséhez, ez viszont nem nélkülözheti a megfelelő elméleti háttér meglétét.
Nem feltétlenül a betegellátást tartom orvosi hivatásom legfontosabb feladatának. Hiszek abban, hogy nem leszek kevesebb attól, ha a megszerzett tudásomat másokkal is megosztom. Szívesen adom át azt, amit tudok, és nem tartok attól, hogy ezáltal csökkenne a pácienseim száma. Ezért érzem az oktatást a legfontosabb küldetésemnek. Célom emellett, hogy egy jelentős publikációval nyomot hagyjak egy rangos nemzetközi szaklapban. Ha az égiek is úgy akarják, és mellém áll egy kis szerencse, bízom abban, hogy ez a cél hamarosan elérhető közelségbe kerül!
Köszönöm a sok információt adó beszélgetést, és kívánom, hogy a céljaid hamarosan „elérhető közelsége” kerüljenek!
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
