Dr. Chikány Tamás és Dr. Kapai Ádám írása
A modern fogászat alapelvei szerint törekedni kell minden megtartható természetes fog megőrzésére, a minimálinvazív szemlélet és a biológiai tisztelet elvei alapján. Ugyanakkor bizonyos klinikai helyzetekben – különösen akkor, ha a fennmaradó fogazat parodontális érintettség, periapikális patológia és kétséges hosszú távú prognózis miatt kompromittált – a teljes íves implantációs rehabilitáció pragmatikus, a páciens preferenciáihoz igazodó alternatívát jelenthet.
Az all-on-X koncepció mára sokoldalú kezelési móddá fejlődött, különösen azoknál a pácienseknél, akik elkerülnék a többszöri, kiterjedt csont- és lágyrészaugmentációs beavatkozásokat, illetve a hosszadalmas és költséges fogmegtartó terápiákat. Jelen esettanulmány egy mandibuláris ív teljes rehabilitációját mutatja be, teljes mértékben digitális protetikai munkafolyamat alkalmazásával. A beszámoló kitér a kezelési terv mögötti klinikai megfontolásokra és a digitális technológiák szerepére a prediktábilis eredmény elérésében.
A 65 éves nőbeteg mandibuláris protézise alatt jelentkező érzékenység miatt jelentkezett, továbbá funkcionális és esztétikai panaszokat fogalmazott meg foghiányai és parodontális állapota kapcsán.
Intraorális vizsgálat:
A részletesebb csontanatómiai elemzéshez CBCT-felvétel készült. A temporomandibuláris ízületek vizsgálata során diszfunkcióra utaló jel (crepitatio, kattogás, fájdalom) nem volt.
Elsődleges opcióként a megőrizhető fogak megtartására épülő kombinált terápia került felajánlásra, több implantátum beültetésével, csontpótlással és lágyrészműtétekkel. Ez a kezelőcsapat fogmegtartó filozófiáját tükrözte, azonban a páciens a hosszabb időtartam, nagyobb műtéti terhelés és magasabb költségek miatt ezt nem fogadta el. Második opcióként egy all-on-five teljes íves implantációs rehabilitáció került bemutatásra, amelyet a páciens elfogadott.
A műtét során:
A protetikai munkafolyamat teljes mértékben felépítmény-szinten zajlott, így nem kellett gyakran le- és visszacsavarni a felépítményeket, ami kedvező a crestal bone stabilitás szempontjából. Megfelelő primer stabilitás lehetővé tette az azonnali terhelést. A SmartFlag scan body-k (Apollo) felhelyezése után megtörtént a posztoperatív intraorális szken, majd másnap a csavarozott PMMA ideiglenes híd átadásra került.
A posztoperatív gyógyszerelés:
A páciens kooperatív, jó szájhigiéniával rendelkezett, ami pozitív prognosztikai tényező.
A teljesen digitális teljes íves rehabilitáció külön kihívást jelent, főként mandibulában, ahol nincsen stabil, állandó anatómiai referencia (pl. a palatinális rugae megfelelője).
A munkafolyamat fő elemei:
Öt hónapos gyógyulás után megkezdődött a végleges pótlás készítése.
Három intraorális szkennelés készült:
A virtuális illesztés után 3D nyomtatott diagnosztikus pótlást próbáltak be.
A végleges pótlás:
A végső átadáskor a pótlást 15 Ncm-rel meghúzták, az okklúziót beállították, a csavarfuratokat PTFE és A3 flow kompozit zárta.
Ebben az esetben figyelemre méltó volt a temporomandibuláris ízületek klinikailag egészséges és tünetmentes állapota. Míg a teljes szájrehabilitáció során általában a reprodukálhatóság és a stabilitás miatt a centrikus relációt részesítik előnyben, ebben az esetben a maximális interkuspális pozíció fenntartását választották. Ez a döntés a maxilláris restauráció hiányán és a beteg tünetmentes temporomandibuláris ízületein alapult. A páciens szokásos okklúziójának felesleges megváltoztatásának elkerülése megkönnyítette az alkalmazkodást és a kényelmet, összehangolva a klinikai protetikai elveket a páciens egyéni állapotával és preferenciáival.10, 11
Egy másik kiemelésre méltó szempont az a döntés, hogy a protetikai munkafolyamatot teljes egészében az abutment szintjén végezzük. Ez a megközelítés összhangban van az „egy abutment, egy alkalom” koncepcióval, elkerülve az implantátum és az abutment ismételt szétkapcsolását és minimalizálva a hemideszmozomális rögzítés zavarását. A többegységes platform megkönnyíti a protetikai passzivitást, mivel a többegységes abutmentek használata esetén az implantátum szögének kritikusabb. A nagyobb szögeltérések is kompenzálhatók szögletes többegységes felépítményekkel.
A többegységes platformot a könnyű használat érdekében tervezték, egyszerűsítve a szkennelést, a lenyomatvétel, a próbázást és a végleges behelyezést. Emellett lehetővé teszi, hogy a protetikai platform koronálisabban helyezkedjen el, megkönnyítve az illeszkedés és a passzivitás értékelését. Ennél a konkrét implantátumrendszernél az implantátumszintű restaurációk ellenjavalltak a Morse-kúpos csatlakozás miatt, amely megnehezíti a több implantátumból álló protézisek passzív behelyezését, ha a tengelyek eltérnek egymástól. Így az abutment-szintű munkafolyamat mechanikai, biológiai és gyakorlati előnyökkel jár a teljes íves rehabilitáció során.
Ebben az esetben a referenciajelölők használata is említésre méltó. Bár alternatív megoldások, például ragasztós jelölők vagy digitálisan tervezett szövetkövetők is ismertek, az elv ugyanaz marad: a műtét előtt stabil, szkennerrel látható referenciastruktúrákat kell elhelyezni, amelyek a beavatkozás során változatlanok maradnak. Ez biztosítja a műtét előtti és utáni adatok összehangolásához szükséges, könnyen azonosítható referenciapontokat, javítva a teljes íves esetekben a digitális munkafolyamatok pontosságát.
Az anyagválasztás ebben az esetben szintén kulcsfontosságú szempont volt. A teljes cirkónium-oxid vagy fém-kerámia restauráció helyett egy monolit cirkónium-oxid felépítményt tartó titánrudat választottak. Ez a megközelítés ötvözte az erősséget, az esztétikát és a hosszú távú megbízhatóságot. Míg a teljes cirkónium-oxid restaurációk esztétikai tulajdonságaik és szerkezeti tartósságuk miatt egyre népszerűbbek, mint monolit restaurációk, hajlamosak a törésre, ha a passzív illeszkedés romlik, különösen az állkapocsban, annak természetes hajlékonysága miatt.
Ezzel szemben a fém-kerámia restaurációk ugyan robusztusak, de nem rendelkeznek ugyanolyan szintű áttetszőséggel és természetes esztétikával, és nem alkalmasak teljesen digitális munkafolyamatra, bár a vázszerkezet felhasználható a CAD/CAM digitális munkafolyamatban. A titánrúd erős, stabil vázszerkezetet biztosított, míg a cirkónium-oxid felépítmény kiváló esztétikát és biokompatibilitást nyújtott. Ez a kombináció egy kiegyensúlyozott megoldást jelent, amely a teljes íves rehabilitáció klinikai igényeihez és a betegek elvárásaihoz igazodik.
Az eset bemutatja, hogy a teljesen digitális workflow miként biztosít prediktábilis, komfortos és pácienscentrikus teljes íves rehabilitációt mandibulában – még akkor is, ha a fogmegtartó kezelés nem kivitelezhető vagy a páciens nem fogadja el.
A gondos tervezés, a fiducialis markerek és a SmartFlag scan body-k alkalmazása, valamint a protetikai elvek követése lehetővé tette a passzív, funkcionális és esztétikus végeredményt. A digitális munkafolyamat megfelelő ismeretekkel biztonságos és hatékony alternatívát nyújt a hagyományos technikákkal szemben.
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
