Prof. Dr. Magda Mensi a Dental World előadója, Eleonora Scotti, Stefano Calza, Stefano Salgarello, Annamaria Sordillo, Matteo Zola és Diego Lops írása
Bevezetés
A fogászati implantátumok széles körben alkalmazott és megbízható kezelési lehetőséget biztosítanak egy vagy több hiányzó fog pótlására. Bár rövid távon rendszerint kedvező klinikai eredmény érhető el, az igazi kihívást a periimplantáris kemény- és lágyrészek hosszú távú stabilitásának fenntartása jelenti. A stabil szöveti viszonyok alapvető fontosságúak: a megfelelő funkcionális eredmény; az esztétikai eredmény; a biológiai szövődmények megelőzése; végső soron pedig az implantációs kezelés sikeressége szempontjából.¹⁻⁷
A korai implantátum körüli csontveszteség alatt a protetikai funkció első évében bekövetkező marginális csontveszteséget értjük. Ez multifaktoriális folyamat, amelyet hagyományosan többek között: a sebészi beavatkozással; a supracrestalis szöveti tapadás kialakulásával; a restauratív protokollal; az egyes komponensek között jelen lévő mikrorésekkel hoztak összefüggésbe.⁸⁻¹⁰ Korábban elfogadhatónak tekintették az első évben bekövetkező legfeljebb 1,5 mm-es, majd minden további évben jelentkező 0,2 mm-es csontveszteséget.¹¹˒¹² Az újabb bizonyítékok szerint azonban a 0,5 mm-t meghaladó korai csontveszteség a későbbi periimplantitis és az implantátum elvesztésének kockázati tényezője lehet.⁷ Ezért több stratégiát és kezelési protokollt vizsgáltak az implantátum körüli csontveszteség korlátozására.
A subcrestalis implantátumbehelyezés jelentősége
A subcrestalis behelyezés koncepciója azon alapul, hogy az implantátum apicocoronalis helyzetének módosításával előre kompenzálható a várható korai csontveszteség. Ez megakadályozhatja az implantátum kezelt, menetes felszínének szabaddá válását, és csökkentheti a biológiai, illetve esztétikai szövődmények kockázatát.²˒¹³⁻¹⁵ A subcrestalis behelyezés különösen fontos lehet azoknál a pácienseknél, akiknél az implantáció időpontjában vékony lágyrészek állnak rendelkezésre. A vékony biotípus nagyobb csontveszteséghez vezethet, feltehetően azért, mert megfelelő méretű térnek kell kialakulnia a supracrestalis szöveti tapadás létrejöttéhez.²˒⁹˒¹³˒¹⁶ A subcrestalis implantátumbehelyezés előnyei ugyanakkor továbbra is vitatottak. Újabb közlemények nem találtak szignifikáns különbséget a subcrestalisan és a crestalis szintben behelyezett implantátumok körüli csontveszteség között.²˒¹⁷˒¹⁸
Egyes szerzők azonban arra hívták fel a figyelmet, hogy klinikai szempontból nem minden csontreszorpció azonos jelentőségű: az implantátumnyak alatti csontreszorpció a menetek szabaddá válásához és szövődményekhez vezethet; az implantátumnyak feletti csontreszorpció után az implantátum felszíne továbbra is biztonságosan csonttal fedett marad. Linkevicius és munkatársai,¹⁹ valamint Spinato és munkatársai¹⁵ ezért különbséget tettek: az implantátum válla felett megfigyelhető csontremodelláció; valamint az implantátumnyakat és a meneteket szabaddá tevő csontveszteség között. Csak a subcrestalisan behelyezett implantátumok felett található olyan csontállomány, amely a kezdeti csontváltozást remodelláció formájában képes kompenzálni. A crestalis szintben behelyezett implantátumok körül bekövetkező apicalis csontváltozás ezzel szemben szükségszerűen csontveszteségnek minősül. E megkülönböztetés alapján úgy tűnik, hogy a subcrestalis implantáció nem feltétlenül akadályozza meg a marginális csontváltozást, de az túlnyomórészt remodelláció formájában következik be, és tényleges csontveszteség csak minimális mértékben alakul ki.¹⁹
Az egyszer behelyezett felépítmény koncepciója.
A subcrestalis implantátumbehelyezést gyakran kombinálják az egyszer behelyezett felépítmény – OTA – alkalmazásával. Az OTA-koncepció során a felépítményt már az implantátum behelyezésekor csatlakoztatják, és a restauratív kezelés valamennyi további lépése alatt a helyén hagyják. Ezzel elkerülhető a hagyományos munkafolyamat során végzett ismételt le- és visszacsatlakoztatás.²⁰⁻²² Az OTA alkalmazása csökkentheti: a supracrestalis lágyrészkomplexum károsodásának kockázatát; az implantátum–felépítmény kapcsolat ismételt igénybevételét és kopását.²⁰˒²³⁻²⁵ Az implantátum kialakításának szerepe. A kezdeti csontváltozásra kedvezően ható további tényezők az implantátum kialakításával, különösen: a belső kúpos kapcsolattal; a platform switching alkalmazásával függhetnek össze.
Az implantátum és a felépítmény közötti belső kúpos kapcsolat a sík-sík kapcsolatú rendszerekhez képest kevésbé hajlamos a bakteriális infiltrációra, és statikus, illetve dinamikus terhelés alatt is stabilabbnak tűnik.⁴˒²⁶⁻³⁰ A felépítmény kisebb átmérőjével létrehozott platform switching horizontális teret biztosíthat a lágyrészek tapadásához a supracrestalis szöveti tapadás kialakulásakor, ezáltal csökkentheti a csontváltozás mértékét.⁵˒³¹˒³² A periimplantáris szövetek stabilitása szempontjából további fontos tényező: a csavarozott restauráció választása a cementezett helyett;³³⁻³⁵ a restauráció szélének gondos pozicionálása; a protetikai felépítmény megfelelő magasságának megválasztása.³⁶⁻³⁸ A jelen vizsgálat célja a belső kúpos kapcsolattal és platform switching kialakítással rendelkező, csontszintben, illetve 2 mm-rel subcrestalisan behelyezett implantátumok körüli korai csontváltozások összehasonlítása volt.
A változásokat marginális csontváltozásként (MBM) határozták meg, amely a periimplantáris marginális csont apicalis irányú elmozdulását jelenti. Ezen belül különbséget tettek: az implantátumnyak feletti csontremodelláció; az implantátumnyak alatti csontveszteség között. A vizsgálati hipotézis szerint a subcrestalis implantátumbehelyezés megelőzi vagy minimálisra csökkenti az intraorális röntgenfelvételeken értékelt korai interproximalis csontveszteséget. A másodlagos végpont a periimplantáris szövetek egészségének értékelése volt: szondázási mélység; szondázásra jelentkező vérzés; plakkindex alapján.
Első táblázat – A sebészi és implantátumkialakítási tényezők, a biotípussal fennálló kapcsolatuk, valamint az implantációs területre gyakorolt megfigyelt hatásuk
| Tényező | A csontszintre gyakorolt hatás | A lágyrész-biotípus jelentősége | Hivatkozás |
| Subcrestalis és csontszintű implantátumok | Mindkét pozícióban átlagosan 1 mm-nél kisebb csontveszteség | Vékony lágyrészek jelenléte esetén a subcrestalis behelyezést kell előnyben részesíteni | Palacios-Garzón és mtsai, 2019² |
| Subcrestalis és csontszintű implantátumok | Összehasonlítható csontveszteség. Átlagos mesialis csontveszteség: 1,41 ± 1,65 mm, illetve 1,84 ± 1,49 mm. Átlagos distalis csontveszteség: 1,34 ± 1,60 mm, illetve 1,73 ± 1,31 mm | – | Romanos és mtsai, 2015¹⁸ |
| Subcrestalis és csontszintű implantátumok | – | Vékony lágyrészek esetén a subcrestalis implantátumok körül kedvezőbb csontszint figyelhető meg | Vervaeke és mtsai, 2018¹³ |
| Subcrestalis és csontszintű implantátumok | Az 1, illetve 2 mm-rel subcrestalisan behelyezett implantátumok körüli csontremodelláció összehasonlítható: 0,49 ± 0,32 mm, illetve 0,46 ± 0,35 mm | – | Stacchi és mtsai, 2023¹⁴ |
| Subcrestalis és csontszintű implantátumok | – | Vékony biotípus esetén mélyebb subcrestalis behelyezés javasolt, mivel nagyobb átlagos marginális csontveszteség várható | Spinato és mtsai, 2022¹⁵ |
| Kúpos és sík kapcsolat | Humán és állatkísérletes modellekben egyaránt kisebb csontveszteség figyelhető meg a kúpos kapcsolatú implantátumok körül | Belső hatszögletű kapcsolat esetén kedvezőbb lágyrész-esztétika | Schmitt és mtsai, 2014²⁷; Vetromilla és mtsai, 2019²⁸; Weng és mtsai, 2011²⁹˒³⁰ |
| Platform switching és platform matching | A platform switching implantátumok körül kisebb marginális csontveszteség, különösen nagyobb átmérőkülönbség esetén | – | Annibali és mtsai, 2012⁵ |
| OTA és a felépítmény ismételt eltávolítása | Az OTA-val ellátott implantátumok kisebb vertikális csontváltozást mutatnak | Kevesebb lágyrészszint-változás | Wang és mtsai, 2017²⁰ |
| OTA és a felépítmény ismételt eltávolítása | Nem észleltek különbséget a periimplantáris csontveszteségben | – | Ríos-Santos és mtsai, 2020²³ |
Anyag és módszer
A páciensek kiválasztása
A jelen vizsgálat egyszeresen vak, párhuzamos elrendezésű, randomizált, kontrollált, prospektív klinikai vizsgálat volt. A protokollt a helyi egyetemi és kórházi etikai bizottság felülvizsgálta és jóváhagyta – N4078 –, valamint nyilvános klinikai vizsgálati adatbázisban is regisztrálták – NCT06182670. A vizsgálatot: a Helsinki Nyilatkozat 2013-ban, Fortalezában módosított alapelveinek; a CONSORT, azaz a randomizált vizsgálatok közlésére vonatkozó egységes irányelveknek megfelelően végezték.
A páciensek bevonására 2021 áprilisa és 2023 májusa között került sor a Bresciai Egyetem Fogorvostudományi Karának Parodontológiai Részlegén.

Összesen 38 pácienst vizsgáltak és randomizáltak: 19 pácienst a kontrollcsoportba; 19 pácienst a tesztcsoportba. Mindkét csoportban egy-egy páciens esett ki, mert az implantátum primer stabilitása nem érte el a 35 Ncm-t. A végleges elemzésben csoportonként 18, összesen 36 páciens szerepelt. A vizsgálati időpontok: T0: sebészi implantátumbehelyezés; T1: a protetikai restauráció átadása, körülbelül három hónappal a műtét után; T2: hathónapos kontroll a protetikai átadást követően; T3: tizenkét hónapos kontroll a protetikai átadást követően.
A vizsgálatba olyan pácienseket vontak be, akiknél a felső vagy alsó állcsont posterior régiójában – premoláris vagy moláris területen – egyetlen fog implantátumon rögzített pótlására volt szükség. Az implantációs terület csontkínálatának és rendelkezésre álló terének meg kellett felelnie az alábbi követelményeknek: az implantátum tervezett átmérője körül legalább 1,5 mm buccalis és lingualis csont; legalább 10,5 mm-es csontmagasság, amely lehetővé tette minimum 7,5 mm hosszú implantátum behelyezését; legalább 1,5 mm-es csonttávolság az implantátum és a szomszédos fog között. A kizárási kritériumok közé tartozott: szisztémás betegség; korábbi fej-nyaki sugárkezelés; aktuális szteroidkezelés; a megfelelő szájhigiéniát akadályozó neurológiai vagy pszichiátriai állapot; immunszuppresszált állapot, beleértve a HIV-fertőzést; súlyos fogszorítás vagy bruxizmus; napi tíznél több cigaretta fogyasztása; kábítószer- vagy alkoholfüggőség; nem megfelelő együttműködés.
Valamennyi bevont páciens részletes tájékoztatást kapott a vizsgálat céljáról, majd írásos beleegyező nyilatkozatot adott. A kezelés előtt klinikai és radiológiai vizsgálatot végeztek. Első szintű képalkotó vizsgálatként ortopantomogramot és periapikális röntgenfelvételeket készítettek a rendelkezésre álló csontmennyiség értékelésére. A protetikailag vezérelt implantátumbehelyezés megtervezéséhez CBCT-vizsgálatot is végeztek.
Sebészi eljárások
Valamennyi sebészi és protetikai beavatkozást ugyanaz a tapasztalt operátor végezte. Minden esetben ugyanazt, platform switching kialakítással és belső kúpos hibrid kapcsolattal rendelkező implantátumrendszert alkalmazták: Advan GTB-Tzero, (Advan S.r.l., Amaro, Olaszország). Helyi érzéstelenítésben a gerinc középvonalában ejtettek metszést. A teljes vastagságú buccalis borítéklebeny felpreparálása után a nem leválasztott lingualis lebeny supracrestalis lágyrészmagasságát – STH – parodontális szondával mérték meg: PC-PUNC 15, (Hu-Friedy, Milánó, Olaszország). Ezt követően egy független vizsgáló felnyitotta a randomizációs borítékot, és közölte a sebésszel, hogy a páciens melyik csoportba került. A kontrollcsoportban az implantátumot csontszintben helyezték be – BLG. A tesztcsoportban az implantátumot 2 mm-rel subcrestalisan helyezték be – SCG.
Az implantátumágy előkészítését a gyártó utasításai szerint végezték. A 35 Ncm-nél alacsonyabb primer stabilitást és az ebből következő, süllyesztett gyógyulás szükségességét kizárási kritériumnak tekintették. Az implantátum és a szomszédos fogak között legalább 2 mm-es távolságot, buccalisan pedig legalább 1 mm csontvastagságot tartottak fenn. A csontszintű kontrollimplantátumokba transzmukozális gyógyulási fejet helyeztek. A tesztcsoport implantátumaihoz az OTA-technikának megfelelően végleges ínyformázó felépítményt (Gingival Former Abutment, GFA) csatlakoztattak. A lebenyeket visszahelyezték és varratokkal rögzítették. A páciensek posztoperatív utasításokat kaptak. Fájdalomcsillapításra 600 mg ibuprofent rendeltek 4–6 óránként.



Protetikai protokoll
Három hónappal a műtét után: a kontrollcsoportban implantátumszintű; a tesztcsoportban felépítményszintű lenyomatot vettek. Mindkét csoportban csavarozott rögzítésű szólókoronát készítettek. A végleges koronákat a lenyomatvétel után két héttel helyezték be. A megfelelő Ti-base, illetve GFA transzmukozális magasságának kiválasztásával valamennyi restauráció szélét: az ínyszél alatt legfeljebb 1 mm-rel; vagy juxtagingivalis helyzetben alakították ki. A koronákat 25 Ncm nyomatékkal rögzítették. A protetikai ellátást követően intraorális periapikális röntgenfelvételt készítettek, és értékelték: a periimplantáris szondázási tasakmélységet; a szondázásra jelentkező vérzést; a plakkindexet.







Radiológiai értékelés
A marginális csontváltozás méréséhez valamennyi periapikális röntgenfelvételt standardizált párhuzamos technikával készítették: FONA™ Dental Image Plates. A képeket az alábbi számítógépes szoftverrel elemezték: ImageJ, National Institutes of Health, Bethesda, Maryland, Amerikai Egyesült Államok. A mérés előtt minden röntgenfelvételt az implantátum ismert átmérője alapján kalibráltak a torzítás korrigálására. A méréseket egyetlen operátor – MZ – végezte. Minden mérést három különböző időpontban, alkalmanként kétszer ismételt meg. A kalibrációt tíz, a vizsgálati mintában nem szereplő röntgenfelvételen végezték, amelyeken marginális csontváltozást, csontveszteséget és csontremodellációt mértek. A vizsgálón belüli megbízhatóságot intraclass korrelációs együtthatóval határozták meg: ICC = 0,86. A marginális csontváltozást az implantátum mesialis és distalis oldalán egyaránt megmérték.
Minden implantátum esetében elemezték: a sebészi behelyezéskor – T0; a restauráció átadásakor – T1; hat hónapos protetikai funkció után – T2; tizenkét hónapos protetikai funkció után – T3 – készített röntgenfelvételeket. A sebészi behelyezéskor észlelt crestalis szél legcoronalisabb pontját marginális csontszintként (MBL) határozták meg. A BLG-kontrollcsoportban a kiindulási marginális csontszint az implantátumnyak szintjének felelt meg. Az SCG-tesztcsoportban a kiindulási csontszint az implantátumnyaktól coronalisan helyezkedett el.
A marginális csontváltozás értékelése során megkülönböztették a csontveszteséget és a csontremodellációt. Csontveszteség: a kiindulási marginális csontszint és az implantátumnyaktól apicalisan elhelyezkedő, radiológiailag elsőként látható csont–implantátum kontaktus közötti távolság. Csontremodelláció: a kiindulási marginális csontszint és az implantátumnyaktól coronalisan elhelyezkedő első csontkontaktus közötti távolság. Minden implantátum esetében a mesialis és distalis mérések átlagát használták. Az apicalis irányú marginális csontváltozást negatív számként adták meg.




Klinikai értékelés
A periimplantáris lágyrészek paramétereit kalibrált szondával értékelték: Vivacare TPS, Vivadent, Schaan, Liechtenstein. A szondázási mélységet Mombelli és Lang 1994-es osztályozása alapján négy felszínen mérték: mesialisan; distalisan; buccalisan; palatinalisan, illetve lingualisan. A szondázásra jelentkező vérzést és a plakkindexet Trombelli és munkatársai,⁴⁰ valamint O’Leary⁴¹ osztályozása szerint mérték. A klinikai paramétereket a restauráció átadása után: 6 hónappal; 12 hónappal rögzítették.

Mintanagyság és randomizáció
A mintanagyságot kiegyensúlyozott, két párhuzamos csoportból álló vizsgálati elrendezést és független mintás t-próbát feltételezve számították ki. A számítás feltételei: páciensenként egy implantátum és egy mérés; 0,5 mm-es szórás; legalább 0,5 mm-es átlagos csoportkülönbség. Összesen 34 páciens legalább 80%-os statisztikai erőt biztosított 5%-os szignifikanciaszint mellett. A várható 15%-os kiesési arány figyelembevételével a tervezett mintanagyság 40 páciens volt. A randomizációs listát biostatisztikus készítette véletlen blokkokat alkalmazó randomizációval. A blokkméretek 4, 6 és 8 voltak. A sorrend szerinti csoportbesorolást számozott, a csoportkódot tartalmazó borítékokkal végezték.
Statisztikai elemzés
Az adatokat standard leíró statisztikai mutatókkal jellemezték. Kvantitatív változók esetében: átlagot; mediánt; szórást; interkvartilis tartományt használtak. Kvalitatív változók esetében esetszámokat és százalékos arányokat adtak meg. A marginális csontszint változását két módszerrel modellezték: 1. független mintás egyszerű t-próbával, a páciensen belüli értékek átlagolása után; 2. általánosított becslőegyenleteket – GEE – alkalmazó többszintű modellel, az egyes mérési helyek adatai és a páciensen belüli korreláció figyelembevételével. A másodlagos folytonos végpontokat GEE-modellekkel értékelték, az adott változónak megfelelő hibaeloszlást alkalmazva: Gaussian-eloszlást a szondázási mélység, a klinikai tapadásszint és a recesszió esetén; binomiális eloszlást a szondázásra jelentkező vérzés esetén. Az eredményeket becslésként és a hozzájuk tartozó 95%-os konfidenciaintervallummal adták meg. Valamennyi összehasonlításhoz 5%-os szignifikanciaszintet alkalmaztak. Az elemzéseket az R statisztikai program 3.6.3-as vagy újabb verziójával végezték.
Eredmények
A vizsgálatba 38 pácienst vontak be: 15 férfit; 23 nőt. Életkoruk 23–72 év között változott, az átlagéletkor 49,4 év volt. A vizsgálatot 36 páciens fejezte be. Két páciens kiesett, mert az implantátumbehelyezés során nem sikerült legalább 35 Ncm-es primer stabilitást elérni.
Második táblázat – A páciensek demográfiai jellemzői
| Demográfiai jellemző | Teljes minta | BLG-kontrollcsoport | SCG-tesztcsoport |
| Bevont páciensek | 38 – 100% | 19 – 50% | 19 – 50% |
| Kiesés | 2 – 5,3% | 1 – 50% | 1 – 50% |
| Átlagéletkor, tartomány | 49,4 év – 23–72 | 47,3 év – 23–69 | 51,5 év – 33–72 |
| Nem | Nő: 22 – 62%; férfi: 14 – 38,9% | Nő: 13 – 72,2%; férfi: 5 – 27,8% | Nő: 9 – 50%; férfi: 9 – 50% |
| Dohányzók | 6 – 16,7% | 4 – 22,2% | 2 – 11,1% |
A 36 elemzett implantátum közül: 12 – 33,3% – a maxillába; 24 – 66,7% – a mandibulába került. Huszonegy implantátumot – 58,3% – moláris régióban helyeztek be. Az implantátumok mérete: 23 esetben – 63,9% – 3,6 × 9 mm; 13 esetben – 36,1% – 4,3 × 7,5 mm volt. A supracrestalis lágyrészmagasság: 21 páciensnél – 58,4% – 3 mm; 12 páciensnél – 33,3% – 2 mm; 3 páciensnél – 8,3% – 4 mm volt. Egyetlen páciensnél sem mértek 1 mm-es lágyrészmagasságot.
Harmadik táblázat – Az implantációs területek klinikai jellemzői
| Jellemző | Teljes minta | BLG-kontrollcsoport | SCG-tesztcsoport |
| Állcsont | Maxilla: 12 – 33,3%; mandibula: 24 – 66,7% | Maxilla: 7 – 38,9%; mandibula: 11 – 61% | Maxilla: 5 – 27,8%; mandibula: 13 – 72,2% |
| Régió | Premoláris: 15 – 41,7%; moláris: 21 – 58,3% | Premoláris: 9 – 50%; moláris: 9 – 50% | Premoláris: 6 – 33,3%; moláris: 12 – 66,7% |
| STH, 1 mm | 0 | 0 | 0 |
| STH, 2 mm | 12 – 33,3% | 4 – 22,2% | 8 – 44,4% |
| STH, 3 mm | 21 – 58,4% | 13 – 72,2% | 8 – 44,4% |
| STH, 4 mm | 3 – 8,3% | 1 – 5,6% | 2 – 11,1% |
| Implantátum, 3,6 × 9 mm | 23 – 63,9% | 15 – 83,3% | 8 – 44,4% |
| Implantátum, 4,3 × 7,5 mm | 13 – 36,1% | 3 – 16,7% | 10 – 55,6% |
| D1 csontsűrűség | 0 | 0 | 0 |
| D2 csontsűrűség | 4 – 11,1% | 3 – 16,7% | 1 – 5,6% |
| D3 csontsűrűség | 25 – 69,4% | 14 – 77,8% | 11 – 61,1% |
| D4 csontsűrűség | 7 – 19,4% | 1 – 5,6% | 6 – 33,3% |
| Gyógyulási fej, 3,5 mm | – | 6 – 33,3% | – |
| Gyógyulási fej, 4,5 mm | – | 12 – 66,7% | – |
| GFA, 3,5 mm | – | – | 7 – 38,9% |
| GFA, 4,5 mm | – | – | 9 – 50% |
| GFA, 5,5 mm | – | – | 2 – 11,1% |
STH: supracrestalis lágyrészmagasság.
GFA: ínyformázó felépítmény.
Marginális csontváltozás
Mindkét csoportban statisztikailag szignifikáns volt a marginális csontváltozás: a kiindulási állapot és a protetikai terhelés; a kiindulási állapot és a hathónapos kontroll; a kiindulási állapot és az egyéves kontroll között. Valamennyi csoporton belüli összehasonlításnál p < 0,01 volt. Egyéves terhelést követően: a kontrollcsoport átlagos marginális csontváltozása −0,52 mm; a tesztcsoporté −0,60 mm volt a T0 kiindulási állapothoz képest. A két csoport marginális csontváltozása között egyik időpontban sem volt statisztikailag szignifikáns különbség. A kontrollcsoportban az átlagos csontveszteség az MBM-értékekkel azonos volt, mert a teljes csontváltozás az implantátumnyak alatt következett be. A tesztcsoportban nem észleltek az implantátumnyak alá terjedő marginális csontváltozást. A csontveszteség ezért valamennyi vizsgálati időpontban 0 mm volt.
Negyedik táblázat – Marginális csontváltozás, csontveszteség és csontremodelláció a különböző időintervallumokban
| Időintervallum | MBM, kontrollcsoport; változás, 95% CI | p | Csontveszteség, kontrollcsoport | MBM, tesztcsoport; változás, 95% CI | p | Csontveszteség, tesztcsoport | Teszt–kontroll különbség, 95% CI | p |
| T1–T0 | −0,44 mm – −0,67; −0,21 | <0,01 | −0,44 mm | −0,65 mm – −0,89; −0,42 | <0,01 | 0 mm | −0,21 mm – −0,54; 0,11 | 0,195 |
| T2–T0 | −0,49 mm – −0,72; −0,26 | <0,01 | −0,49 mm | −0,72 mm – −0,95; −0,49 | <0,01 | 0 mm | −0,23 mm – −0,55; 0,10 | 0,168 |
| T3–T0 | −0,52 mm – −0,75; −0,29 | <0,01 | −0,52 mm | −0,60 mm – −0,83; −0,36 | <0,01 | 0 mm | −0,07 mm – −0,40; 0,25 | 0,657 |
Periimplantáris klinikai paraméterek
A kontrollcsoport átlagos szondázási mélysége egy év után 3,04 mm, a tesztcsoporté 2,38 mm volt. A különbség statisztikailag szignifikánsnak bizonyult. Az egyéves szondázásra jelentkező vérzés: a kontrollcsoportban 43,06%; a tesztcsoportban 50% volt. A különbség nem volt szignifikáns. Az egyéves plakkindex: a kontrollcsoportban 19,44%; a tesztcsoportban 33,33% volt. A csoportok közötti különbség ugyancsak nem volt statisztikailag szignifikáns.
Ötödik táblázat – A periimplantáris klinikai paraméterek változása
| Klinikai paraméter | Kontroll, 6 hónap | Kontroll, 1 év | Kontroll: 1 év vs. 6 hónap | Teszt, 6 hónap | Teszt, 1 év | Teszt: 1 év vs. 6 hónap | Teszt–kontroll, 6 hónap | Teszt–kontroll, 1 év |
| PPD, mm | 3,18 – 95% CI: 2,76–3,60 | 3,04 – 2,64–3,45 | 0,04 – −0,72–0,45; p=0,641 | 2,33 – 2,03–2,63 | 2,38 – 2,13–2,62 | 0,04 – −0,35–0,43; p=0,834 | −0,85 – −1,36–−0,33; p=0,001 | −0,67 – −1,14–−0,19; p=0,006 |
| BoP, % | 55,56 – 43,90–70,31 | 43,06 – 33,54–55,27 | 0,78 – 0,56–1,08; p=0,134 | 36,11 – 24,51–53,21 | 50,00 – 36,40–68,68 | 1,38 – 0,86–2,23; p=0,180 | 0,65 – 0,41–1,02; p=0,0627 | 1,16 – 0,78–1,74; p=0,4681 |
| PI, % | 12,50 – 4,90–31,89 | 19,44 – 10,54–35,86 | 1,56 – 0,49–4,89; p=0,44979 | 11,11 – 5,03–24,53 | 33,33 – 21,00–52,91 | 3,00 – 1,33–6,79; p=0,00837 | 0,89 – 0,26–3,03; p=0,851 | 1,71 – 0,80–3,69; p=0,168 |
PPD: szondázási tasakmélység.
BoP: szondázásra jelentkező vérzés.
PI: plakkindex.
CI: konfidenciaintervallum.
Megbeszélés
A jelen vizsgálat a csontszintben, illetve 2 mm-rel subcrestalisan behelyezett, egyszakaszos, platform switching kialakítással és belső kúpos kapcsolattal rendelkező implantátumok körüli marginális csontváltozást értékelte. A teszt- és kontrollcsoport átlagos marginális csontváltozása a protetikai funkció 12. hónapjában összehasonlítható volt: tesztcsoport: 0,61 mm; kontrollcsoport: 0,52 mm. Ez a marginális csontszintnek a kiindulási lágyrészmagassághoz igazodó apicalis remodellációjával magyarázható. A jelen vizsgálatban a lágyrészmagasságot nem használták fel az implantátum apicocoronalis pozíciójának meghatározásához.
Ezért lehetséges, hogy a tesztcsoportban több vékony lágyrészfenotípusú páciens szerepelt, mint a kontrollcsoportban. Linkevicius és munkatársai,¹⁹ valamint Spinato és munkatársai¹⁵ megkülönböztetése alapján azonban: a crestalis szintben behelyezett kontrollimplantátumok körül valamennyi marginális csontváltozás az implantátumnyak alatt, csontveszteségként alakult ki; a tesztcsoportban a csontváltozás a tervezett 2 mm-es subcrestalis implantátumpozíciónak köszönhetően kizárólag az implantátumnyak feletti területre korlátozódott. A tesztcsoport nettó csontvesztesége ezért nulla volt. Átlagosan körülbelül 1,5 mm coronalis marginális csont maradt vissza, amely fedte és védte az implantátum kezelt, menetes részét.
Ez hozzájárulhat a későbbi biológiai és esztétikai szövődmények megelőzéséhez.²˒¹³⁻¹⁵ Windael és munkatársai⁷ egy közelmúltban közölt, tízéves prospektív vizsgálatban kimutatták, hogy azoknál az implantátumoknál, amelyeknél a funkció első évében 0,5 mm-nél nagyobb korai csontveszteség alakult ki, a későbbi periimplantitis esélye 5,43-szor nagyobb volt, mint a 0,5 mm-nél kisebb korai csontveszteséget mutató implantátumoknál.
A korai csontváltozás időbeli lefolyása
Úgy tűnt, hogy a csontveszteség mindkét csoportban elsősorban a műtét utáni első három hónapban következett be. Ez összhangban áll a korábbi állatkísérletes és humán szövettani vizsgálatok eredményeivel.⁴²⁻⁴⁴ E vizsgálatok azt is kimutatták, hogy az implantátum körüli supracrestalis lágyrészek 8–12 hét után stabilizálódnak. Átlagosan 3,6 mm-es magasságot érnek el, amely az új supracrestalis szöveti tapadást alkotja. A marginális csontváltozás e megfelelő dimenzió kialakulásának szükséges lépése lehet.¹⁹ Az implantáció időpontjában fennálló nyálkahártya-vastagság ezért jelentősen befolyásolhatja a periimplantáris marginális csont stabilitását. A lágyrészmagasság feltehetően fordítottan arányos a korai csontreszorpcióval. Ennek valószínű oka, hogy a supracrestalis szöveti tapadáshoz szükséges, körülbelül 3,6 mm-es lágyrészmagasság részben a csont rovására alakul ki.⁷˒⁹˒¹³˒¹⁶˒⁴⁵˒⁴⁶
A jelen vizsgálatban a lágyrészvastagság 1–4 mm között változott; a leggyakoribb értékek a 2 és 3 mm voltak. Linkevicius és munkatársai⁴⁵ csontszintben behelyezett implantátumok körüli csontveszteséget vizsgáltak vékony – 2 mm-nél kisebb – és vastag – 2 mm-nél nagyobb – lágyrészek esetén. A vékony lágyrészű csoportban a restauráció után 12 hónappal átlagosan 1,17 mm-es csontveszteséget észleltek. Bár a jelen kontrollcsoport pácienseinek egyharmadánál az STH mindössze 2 mm volt, egyik implantátum körül sem alakult ki 0,75 mm-t meghaladó csontveszteség. A különbség egyéb tényezőkkel, például az implantátum típusával és kialakításával magyarázható.
A jelen vizsgálat eredményei összhangban állnak Vervaeke és munkatársai,¹⁶ valamint Linkevicius és munkatársai¹⁹ eredményeivel, akik a subcrestalisan behelyezett, platform switching implantátumok körül 0,04, illetve 0,11 mm-es csontveszteséget mértek. Linkevicius és munkatársai a crestalis szintben behelyezett implantátumok körül 0,33 mm-es csontveszteséget találtak, ami meghaladta a jelen vizsgálatban mért értéket. Vizsgálatuk során azonban lágyrész-augmentációt is végeztek, amely további helyet biztosíthatott a supracrestalis szöveti tapadás kialakulásához.
Lágyrészparaméterek
A protetikai terhelés után 12 hónappal az átlagos szondázási mélység: a tesztcsoportban 2,38 mm; a kontrollcsoportban 3,04 mm volt. A különbség statisztikailag és klinikailag egyaránt jelentős volt. A 95%-os konfidenciaintervallum: a tesztcsoportban 2,13–2,62 mm; a kontrollcsoportban 2,64–3,45 mm volt. Ez azt jelenti, hogy a tesztcsoportban 2,62 mm-nél nagyobb szondázási mélység nem volt várható, míg a kontrollcsoportban akár 3,45 mm-es érték is előfordulhatott. Az újabb szakirodalom kiemeli, hogy a mucosalis alagút mélysége döntő tényező lehet az esetlegesen kialakuló periimplantáris mucositis kezelésében.²⁵
Chan és munkatársai²⁵ azt találták, hogy a legalább 3 mm mély mucosalis alagút krónikus gyulladással társul. Az ilyen mucositis megszüntetéséhez a korona eltávolítására és professzionális tisztításra volt szükség. Az 1 mm-es vagy annál sekélyebb mucosalis alagút esetén ezzel szemben a megfelelő szájhigiéné önmagában elegendő volt a mucositis visszafordításához. Az implantátumos fogpótlás körüli biofilm eltávolíthatósága alapvető jelentőségű a periimplantáris betegségek megelőzésében és kezelésében.⁴⁷ A plakkindex valamivel magasabb volt a tesztcsoportban: 33,33%, szemben a kontrollcsoport 19,44%-ával. A különbség nem volt statisztikailag szignifikáns.
A szerzők ezt a restaurációk profiljával magyarázták; a plakk az íny felszínén, nem pedig a sulcusban helyezkedett el. A szondázásra jelentkező vérzés ugyancsak kissé magasabb volt a tesztcsoportban: 50%, szemben a kontrollcsoport 43,06%-ával. A különbség nem volt szignifikáns. A szerzők szerint a vérzés a nyálkahártya mechanikai irritációjából, nem pedig a mucosalis alagút gyulladásából származott.
A korona kontúrjának hatása
A tesztcsoportban további megfigyelést tettek. Egy évvel a terhelés után az esetek 18%-ában plakk jelenléte nélkül jelentkezett vérzés szondázásra. A szerzők feltételezése szerint a vérzést a korona kontúrja által a lágyrészekre gyakorolt nyomás okozta. Ezekben az esetekben a koronát lecsavarozták a GFA-ról anélkül, hogy megzavarták volna a mucosalis barrier integritását. A koronák kontúrját módosították, majd polírozták a lágyrészkompresszió csökkentésére. Lehetőség nyílt a GFA körüli szabad gingivális sulcus egészségének ellenőrzésére is. Az átlagos szondázási mélység 1,22 mm volt, 1,07–1,37 mm-es konfidenciaintervallummal. A restauráció szélének juxtagingivalis elhelyezkedését is megerősítették. Ez különösen fontos lehet: korábbi parodontitisszel rendelkező; periimplantáris betegségek szempontjából nagy kockázatú pácienseknél;⁴⁸ a nehezen tisztítható posterior régiókban; ahol az esztétikai szempontok kevésbé meghatározók. Heitz-Mayfield és munkatársai egy, a periimplantáris mucositis kezelését vizsgáló randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatban kimutatták, hogy a supramucosalis restaurációs széllel rendelkező implantátumok körül a kezelés után szignifikánsan nagyobb mértékben csökkent a szondázási mélység, mint a submucosalis széllel rendelkező restaurációk esetében.³⁶
A vizsgálat korlátai
A vizsgálat egyik korlátja, hogy a két csoport protetikai kezelése nemcsak az implantátum vertikális pozíciójában különbözött. A BLG-kontrollcsoportban: Ti-base felépítményt alkalmaztak; a koronát közvetlenül az implantátumhoz csavarozták. A tesztcsoportban: végleges GFA-t alkalmaztak; az OTA protetikai munkafolyamatát követték. Az OTA célja a felépítmény implantátumról történő ismételt le- és visszacsatlakoztatásának korlátozása. Az ilyen ismételt manipuláció kedvezőtlenül befolyásolhatja a marginális csontszintet.⁴⁹ A kérdés azonban továbbra is vitatott. Egyes közlemények szerint az OTA a hagyományos protetikai eljárásokhoz képest javítja a marginális csont stabilitását,²⁰⁻²²˒⁴⁹⁻⁵¹ míg más vizsgálatok nem találtak szignifikáns előnyt.²³˒⁵²˒⁵³ További korlátot jelentett a rövid megfigyelési idő, amely nem feltétlenül alkalmas a progresszív csontveszteség kimutatására. A kezdeti adaptív periimplantáris csontveszteség túlnyomó része a protetikai funkció első 12 hónapjában következik be, és szoros kapcsolatban áll a későbbi periimplantitis kockázatával.⁷
Bár a szólóimplantátumok hosszú távú túlélési aránya magas, öt év után: a 2 mm-nél nagyobb csontveszteséget mutató implantátumok kumulatív aránya elérheti az 5,2%-ot; a lágyrész-szövődmények aránya pedig a 7,1%-ot.⁵⁴ Linkevicius és munkatársai⁵⁵ azt találták, hogy subcrestalis implantátumok esetén az azonnal behelyezett felépítmények a protetikai átadás utáni első hónapban szignifikánsan csökkentették a korai csontveszteséget. Tizenkét hónap után azonban már nem volt különbség az azonnali és a hagyományos felépítmények között. A hagyományos implantátumszintű restaurációk körül csontnyereséget is észleltek. A jelen vizsgálat tesztcsoportjában ugyancsak enyhe csontnyereséget figyeltek meg: a csontremodelláció átlaga hat hónapnál −0,72 mm; tizenkét hónapnál −0,60 mm volt. Molina és munkatársai⁵⁰ ezzel szemben azt találták, hogy az OTA szignifikánsan csökkentette a crestalis szintben behelyezett implantátumok körüli korai csontveszteséget. Úgy tűnik tehát, hogy a lágyrészek minimális megzavarása a crestalis szintben behelyezett implantátumok esetében különösen fontos lehet. Molina és munkatársai hagyományos protetikai munkafolyamattal kezelt implantátumai körül átlagosan 1,21 mm-es csontveszteség alakult ki.
Ez meghaladja a jelen kontrollcsoportban megfigyelt értéket, amely ismét az implantátumok eltérő kialakításával magyarázható. A végleges GFA alkalmazása: a gyártó ajánlásán; valamint a lenyomatvétel egyszerűbbé tételének igényén alapult. A jövőben célszerű lenne Molina és munkatársai, valamint Linkevicius és munkatársai protokollját azonos vizsgálati környezetben összehasonlítani.⁵⁰˒⁵⁵ A szerzők szerint félrevezető lenne az implantáció sikerével vagy kudarcával összefüggő valamennyi tényezőt egymástól elkülönítve vizsgálni. A klinikai paraméterek, a periimplantáris kemény- és lágyrészek, a páciens biológiája, valamint az implantátum közötti összetett kölcsönhatások átfogóbb értelmezése hatékonyabban segítheti a sikeres kezeléshez szükséges egyensúly megértését.⁹˒³⁶˒⁴⁵ A vizsgálat eredményei megerősítették a nullhipotézist. Érdemes lenne a vizsgálatot úgy megismételni, hogy az implantátum apicocoronalis helyzetét a lágyrészmagasság alapján határozzák meg. Ez lehetővé tenné az STH és a marginális csontváltozás közötti közvetlen összefüggés vizsgálatát. Ebben a helyzetben a tesztcsoportban ideális esetben nullához közeli marginális csontváltozás és ennek megfelelően nulla csontveszteség lenne elérhető.
Következtetések
A jelen vizsgálatban a 2 mm-rel subcrestalisan behelyezett, belső kúpos kapcsolattal és platform switching kialakítással rendelkező implantátumok OTA-munkafolyamattal és csavarozott koronákkal történő ellátása a csontszintben behelyezett implantátumokéhoz hasonló marginális csontváltozást eredményezett. A subcrestalis csoportban azonban rövid távon a nettó csontveszteség nulla volt. További klinikai vizsgálatok szükségesek: az implantátum csontszinthez viszonyított helyzetének; az OTA alkalmazásának; a lágyrészmagasság és a csontváltozás közötti összefüggés pontosabb megértéséhez. A biológiai szövődmények elméletileg feltételezett kockázatcsökkenését csak hosszú távú utánkövetés igazolhatja.
Prof. Dr. Magda Mensi a Dental World Implantológia Kongresszusának előadója
Prof. Magda Mensi a parodontológia, a szájsebészet és az implantológia elismert szakértője, aki több mint két évtizede végez oktatói, kutatói és klinikai munkát a Bresciai Egyetemen. Tudományos érdeklődésének középpontjában többek között a periimplantáris betegségek megelőzése és kezelése, a Guided Biofilm Therapy, a minimálisan invazív terápiás megközelítések, valamint a biofilm kontrollja áll. A Bresciai Egyetem oktatójaként és a „Spedali Civili” kórház fogászati klinikájának vezetőjeként a mindennapi betegellátás tapasztalatait szorosan ötvözi a legújabb kutatási eredményekkel és a korszerű klinikai protokollokkal.
„Primordiális, primer és szekunder prevenció az implantológiában: biológiai, technikai és procedurális vonatkozások” című előadásában átfogó képet ad azokról a tényezőkről, amelyek meghatározzák az implantációs kezelések hosszú távú sikerét. A biológiai, sebészi, protetikai és technikai szempontok mellett részletesen foglalkozik a pácienshez köthető és lokális kockázati tényezőkkel, a biofilm szerepével, valamint annak korszerű, professzionális eltávolítási lehetőségeivel. Kiemelt figyelmet kap a Guided Biofilm Therapy protokoll, amelynek klinikai alkalmazását videós esetbemutatások is szemléltetik. Az előadás gyakorlati útmutatást nyújt ahhoz, hogyan őrizhető meg a periimplantáris egészség, és miként előzhetők meg vagy kezelhetők időben a mucositishez és periimplantitishez kapcsolódó szövődmények.
Jegyvásárlás: Jegyvásárlás – Dental World
Irodalomjegyzék
A bibliográfiai pontosság és a visszakereshetőség érdekében az irodalomjegyzék tételeit eredeti nyelven közlöm.
- Buser D, Mericske-Stern R, Dula K, Lang NP. Clinical Experience with One-Stage, Non-Submerged Dental Implants. Adv Dent Res. 1999;13:153–161.
- Palacios-Garzón N, Velasco-Ortega E, López-López J. Bone Loss in Implants Placed at Subcrestal and Crestal Level: A Systematic Review and Meta-Analysis. Materials. 2019;12:154.
- Liu M, He L, Wang HC. Clinical and Radiographic Performance of One-Piece and Two-Piece Implant: A Systematic Review and Meta-Analysis. J Prosthodont Res. 2021;65:56–66.
- Candotto V, Gabrione F, Oberti L, Lento D, Severino M. The Role of Implant-Abutment Connection in Preventing Bacterial Leakage: A Review. J Biol Regul Homeost Agents. 2019;3:129–134.
- Annibali S, Bignozzi I, Cristalli MP, Graziani F, La Monaca G, Polimeni A. Peri-Implant Marginal Bone Level: A Systematic Review and Meta-Analysis of Studies Comparing Platform Switching versus Conventionally Restored Implants. J Clin Periodontol. 2012;39:1097–1113.
- Cochran DL, Mau LP, Higginbottom FL, Wilson TG, Bosshardt DD, Schoolfield J, Jones AA. Soft and Hard Tissue Histologic Dimensions Around Dental Implants in the Canine Restored with Smaller-Diameter Abutments: A Paradigm Shift in Peri-Implant Biology. Int J Oral Maxillofac Implants. 2013;28:494–502.
- Windael S, Collaert B, De Buyser S, De Bruyn H, Vervaeke S. Early Peri-Implant Bone Loss as a Predictor for Peri-Implantitis: A 10-Year Prospective Cohort Study. Clin Implant Dent Relat Res. 2021;23:298–308.
- Hermann JS, Buser D, Schenk RK, Cochran DL. Crestal Bone Changes Around Titanium Implants. A Histometric Evaluation of Unloaded Non-Submerged and Submerged Implants in the Canine Mandible. J Periodontol. 2001;71:1412–1424.
- Oh T, Yoon J, Misch CE, Wang H. The Causes of Early Implant Bone Loss: Myth or Science? J Periodontol. 2002;73:322–333.
- Tatarakis N, Bashutski J, Wang HL, Oh TJ. Early Implant Bone Loss: Preventable or Inevitable? Implant Dent. 2012;21:379–386.
- Smith DE, Zarb GA. Criteria for Success of Osseointegrated Endosseous Implants. J Prosthet Dent. 1989;62:567–572.
- Albrektsson T, Chrcanovic B, Östman PO, Sennerby L. Initial and Long-Term Crestal Bone Responses to Modern Dental Implants. Periodontology 2000. 2017;73:41–50.
- Vervaeke S, Matthys C, Nassar R, Christiaens V, Cosyn J, De Bruyn H. Adapting the Vertical Position of Implants with a Conical Connection in Relation to Soft Tissue Thickness Prevents Early Implant Surface Exposure: A 2-Year Prospective Intra-Subject Comparison. J Clin Periodontol. 2018;45:605–612.
- Stacchi C, Lamazza L, Rapani A, Troiano G, Messina M, Antonelli A, Giudice A, Lombardi T. Marginal Bone Changes around Platform-Switched Conical Connection Implants Placed 1 or 2 mm Subcrestally: A Multicenter Crossover Randomized Controlled Trial. Clin Implant Dent Relat Res. 2023;25:398–408.
- Spinato S, Bernardello F, Lombardi T, Soardi CM, Messina M, Zaffe D, Stacchi C. Influence of Apico-Coronal Positioning of Tissue-Level Implants on Marginal Bone Stability during Supracrestal Tissue Height Establishment: A Multi-Center Prospective Study. Clin Implant Dent Relat Res. 2022;24:611–620.
- Vervaeke S, Dierens M, Besseler J, De Bruyn H. The Influence of Initial Soft Tissue Thickness on Peri-Implant Bone Remodeling. Clin Implant Dent Relat Res. 2014;16:238–247.
- Al Amri MD. Crestal Bone Loss around Submerged and Nonsubmerged Dental Implants: A Systematic Review. J Prosthet Dent. 2016;115:564–570.
- Romanos GE, Aydin E, Gaertner K, Nentwig GH. Long-Term Results after Subcrestal or Crestal Placement of Delayed Loaded Implants. Clin Implant Dent Relat Res. 2015;17:133–141.
- Linkevicius T, Puisys A, Linkevicius R, Alkimavicius J, Gineviciute E, Linkeviciene L. The Influence of Submerged Healing Abutment or Subcrestal Implant Placement on Soft Tissue Thickness and Crestal Bone Stability. A 2-Year Randomized Clinical Trial. Clin Implant Dent Relat Res. 2020;22:497–506.
- Wang Q, Dai R, Cao CY, Fang H, Han M, Li QL. One-Time versus Repeated Abutment Connection for Platform-Switched Implant: A Systematic Review and Meta-Analysis. PLoS ONE. 2017;12:e0186385.
- Vatėnas I, Linkevičius T. One Abutment One Time vs. Repeatable Abutment Disconnections in Implants Restored with Cemented/Screw-Retained Fixed Partial Dentures: Marginal Bone Level Changes. A Systematic Review and Meta-Analysis. Stomatologija. 2021;23:35–40.
- Grandi T, Guazzi P, Samarani R, Garuti G. Immediate Positioning of Definitive Abutments versus Repeated Abutment Replacements in Immediately Loaded Implants: Effects on Bone Healing at the 1-Year Follow-up of a Multicentric Controlled Trial. Eur J Oral Implantol. 2012;5:9–16.
- Ríos-Santos JV, Tello-González G, Lázaro-Calvo P, Mur FJG, Ríos-Carrasco B, Fernández-Palacín A, Herrero-Climent M. One Abutment One Time: A Multicenter, Prospective, Controlled, Randomized Study. Int J Environ Res Public Health. 2020;17:9453.
- Calcaterra R, Di Girolamo M, Mirisola C, Baggi L. Effects of Repeated Screw Tightening on Implant Abutment Interfaces in Terms of Bacterial and Yeast Leakage In Vitro: One-Time Abutment versus the Multiscrewing Technique. Int J Periodontics Restorative Dent. 2016;36:275–280.
- Chan D, Pelekos G, Ho D, Cortellini P, Tonetti MS. The Depth of the Implant Mucosal Tunnel Modifies the Development and Resolution of Experimental Peri-Implant Mucositis: A Case–Control Study. J Clin Periodontol. 2019;46:248–255.
- Canullo L, Penarrocha-Oltra D, Soldini C, Mazzocco F, Penarrocha M, Covani U. Microbiological Assessment of the Implant-Abutment Interface in Different Connections: Cross-Sectional Study after 5 Years of Functional Loading. Clin Oral Implants Res. 2015;26:426–434.
- Schmitt CM, Nogueira-Filho G, Tenenbaum HC, Lai JY, Brito C, Döring H, Nonhoff J. Performance of Conical Abutment – Morse Taper – Connection Implants: A Systematic Review. J Biomed Mater Res A. 2014;102:552–574.
- Vetromilla BM, Brondani LP, Pereira-Cenci T, Bergoli CD. Influence of Different Implant-Abutment Connection Designs on the Mechanical and Biological Behavior of Single-Tooth Implants in the Maxillary Esthetic Zone: A Systematic Review. J Prosthet Dent. 2019;121:398–403.e3.
- Weng D, Nagata MJH, Bosco AF, de Melo LGN. Influence of Micro-Gap Location and Configuration on Radiographic Bone Loss Around Submerged Implants: An Experimental Study in Dogs. Int J Oral Maxillofac Implants. 2011;26:941–946.
- Weng D, Nagata MJH, Leite CM, de Melo LGN, Bosco AF. Influence of Microgap Location and Configuration on Radiographic Bone Loss in Nonsubmerged Implants: An Experimental Study in Dogs. Int J Prosthodont. 2011;24:445–452.
- Lazzara RJ, Porter SS. Platform Switching: A New Concept in Implant Dentistry for Controlling Postrestorative Crestal Bone. Int J Periodontics Restorative Dent. 2006;26:9–17.
- Hermann JS, Schenk RK, Schoolfield JD. Biologic Width around One- and Two-Piece Titanium Implants: A Histometric Evaluation of Unloaded Nonsubmerged and Submerged Implants. Clin Oral Implants Res. 2001;12:559–571.
- Sailer I, Mühlemann S, Zwahlen M, Hämmerle CHF, Schneider D. Cemented and Screw-Retained Implant Reconstructions: A Systematic Review of the Survival and Complication Rates. Clin Oral Implants Res. 2012;23:163–201.
- Wilson TG Jr. The Positive Relationship Between Excess Cement and Peri-Implant Disease: A Prospective Clinical Endoscopic Study. J Periodontol. 2009;80:1388–1392.
- Linkevicius T, Vindasiute E, Puisys A, Peciuliene V. The Influence of Margin Location on the Amount of Undetected Cement Excess after Delivery of Cement-Retained Implant Restorations. Clin Oral Implants Res. 2011;22:1379–1384.
- Heitz-Mayfield LJA, Salvi GE, Botticelli D, Mombelli A, Faddy M, Lang NP. Anti-Infective Treatment of Peri-Implant Mucositis: A Randomised Controlled Clinical Trial. Clin Oral Implants Res. 2011;22:237–241.
- Schätzle M, Lang NP, Ånerud Å, Boysen H, Bürgin W, Löe H. The Influence of Margins of Restorations on the Periodontal Tissues over 26 Years. J Clin Periodontol. 2001;28:57–64.
- Galindo-Moreno P, León-Cano A, Ortega-Oller I, Monje A, Suárez F, O’Valle F, Spinato S, Catena A. Prosthetic Abutment Height Is a Key Factor in Peri-Implant Marginal Bone Loss. J Dent Res. 2014;93:80S–85S.
- Mombelli A, Lang NP. Clinical Parameters for the Evaluation of Dental Implants. Periodontology 2000. 1994;4:81–86.
- Trombelli L, Farina R, Silva CO, Tatakis DN. Plaque-Induced Gingivitis: Case Definition and Diagnostic Considerations. J Clin Periodontol. 2018;45:S44–S67.
- O’Leary TJ, Drake RB, Naylor JE. The Plaque Control Record. J Periodontol. 1972;43:38.
- Bolle C, Gustin MP, Fau D, Exbrayat P, Boivin G, Grosgogeat B. Early Periimplant Tissue Healing on One-Piece Implants with a Concave Transmucosal Design: A Histomorphometric Study in Dogs. Implant Dent. 2015;24:598–606.
- Tomasi C, Tessarolo F, Caola I, Wennström J, Nollo G, Berglundh T. Morphogenesis of Peri-Implant Mucosa Revisited: An Experimental Study in Humans. Clin Oral Implants Res. 2014;25:997–1003.
- Nevins M, Kim DM, Jun SH, Guze K, Schupbach P, Nevins ML. Histologic Evidence of a Connective Tissue Attachment to Laser-Microgrooved Abutments: A Canine Study. Int J Periodontics Restorative Dent. 2012;30:245–255.
- Linkevicius T, Puisys A, Steigmann M, Vindasiute E, Linkeviciene L. Influence of Vertical Soft Tissue Thickness on Crestal Bone Changes Around Implants with Platform Switching: A Comparative Clinical Study. Clin Implant Dent Relat Res. 2015;17:1228–1236.
- Linkevicius T, Apse P, Grybauskas S, Puisys A. Reaction of Crestal Bone around Implants Depending on Mucosal Tissue Thickness. A 1-Year Prospective Clinical Study. Stomatologija. 2009;11:83–91.
- Heitz-Mayfield LJA, Salvi GE. Peri-Implant Mucositis. J Clin Periodontol. 2018;45:S237–S245.
- Heitz-Mayfield LJA, Heitz F, Lang NP. Implant Disease Risk Assessment – IDRA – A Tool for Preventing Peri-Implant Disease. Clin Oral Implants Res. 2020;31:397–403.
- Koutouzis T, Gholami F, Reynolds J, Lundgren T, Kotsakis G. Abutment Disconnection/Reconnection Affects Peri-Implant Marginal Bone Levels: A Meta-Analysis. Int J Oral Maxillofac Implants. 2017;32:575–581.
- Molina A, Sanz-Sánchez I, Martín C, Blanco J, Sanz M. The Effect of One-Time Abutment Placement on Interproximal Bone Levels and Peri-Implant Soft Tissues: A Prospective Randomized Clinical Trial. Clin Oral Implants Res. 2017;28:443–452.
- Gabriel De Carvalho Barbara J, Luz D, Vianna K, Porto Barboza E. The Influence of Abutment Disconnections on Peri-Implant Marginal Bone: A Systematic Review. Int J Implantol. 2019;12:283–296.
- Praça LdFG, Teixeira RC, Rego RO. Influence of Abutment Disconnection on Peri-Implant Marginal Bone Loss: A Randomized Clinical Trial. Clin Oral Implants Res. 2020;31:341–351.
- Koutouzis T, Koutouzis G, Gadella H, Neiva R. The Effect of Healing Abutment Reconnection and Disconnection on Soft and Hard Peri-Implant Tissues: A Short-Term Randomized Controlled Clinical Trial. Int J Oral Maxillofac Implants. 2013;28:807–814.
- Jung RE, Zembic A, Pjetursson BE, Zwahlen M, Thoma DS. Systematic Review of the Survival Rate and the Incidence of Biological, Technical, and Aesthetic Complications of Single Crowns on Implants Reported in Longitudinal Studies with a Mean Follow-up of 5 Years. Clin Oral Implants Res. 2012;23(Suppl 6):2–21.
- Linkevicius T, Linkevicius R, Gineviciute E, Alkimavicius J, Mazeikiene A, Linkeviciene L. The Influence of New Immediate Tissue-Level Abutment on Crestal Bone Stability of Subcrestally Placed Implants: A 1-Year Randomized Controlled Clinical Trial. Clin Implant Dent Relat Res. 2021;23:259–269.







