Dr. Chikány Tamás és Dr. Kapai Ádám írása
A modern fogászat alapelvei szerint törekedni kell minden megtartható természetes fog megőrzésére, a minimálinvazív szemlélet és a biológiai tisztelet elvei alapján. Ugyanakkor bizonyos klinikai helyzetekben – különösen akkor, ha a fennmaradó fogazat parodontális érintettség, periapikális patológia és kétséges hosszú távú prognózis miatt kompromittált – a teljes íves implantációs rehabilitáció pragmatikus, a páciens preferenciáihoz igazodó alternatívát jelenthet.
Az all-on-X koncepció mára sokoldalú kezelési móddá fejlődött, különösen azoknál a pácienseknél, akik elkerülnék a többszöri, kiterjedt csont- és lágyrészaugmentációs beavatkozásokat, illetve a hosszadalmas és költséges fogmegtartó terápiákat. Jelen esettanulmány egy mandibuláris ív teljes rehabilitációját mutatja be, teljes mértékben digitális protetikai munkafolyamat alkalmazásával. A beszámoló kitér a kezelési terv mögötti klinikai megfontolásokra és a digitális technológiák szerepére a prediktábilis eredmény elérésében.
Diagnosztika és klinikai kiindulási állapot
A 65 éves nőbeteg mandibuláris protézise alatt jelentkező érzékenység miatt jelentkezett, továbbá funkcionális és esztétikai panaszokat fogalmazott meg foghiányai és parodontális állapota kapcsán.
Intraorális vizsgálat:
- kompromittált mandibuláris fogazat, régi rögzített pótlással
- bal oldalon hiányzó hátsó fogak
- parodontális érintettség, gyulladás
- panorámaröntgenen mindkét szemfognál kifejezett periapikális radiolucencia
A részletesebb csontanatómiai elemzéshez CBCT-felvétel készült. A temporomandibuláris ízületek vizsgálata során diszfunkcióra utaló jel (crepitatio, kattogás, fájdalom) nem volt.


Kezelési terv
Elsődleges opcióként a megőrizhető fogak megtartására épülő kombinált terápia került felajánlásra, több implantátum beültetésével, csontpótlással és lágyrészműtétekkel. Ez a kezelőcsapat fogmegtartó filozófiáját tükrözte, azonban a páciens a hosszabb időtartam, nagyobb műtéti terhelés és magasabb költségek miatt ezt nem fogadta el. Második opcióként egy all-on-five teljes íves implantációs rehabilitáció került bemutatásra, amelyet a páciens elfogadott.
Sebészi kezelés és posztoperatív ellátás
A műtét során:
- Három osteosynthesis csavart helyeztek be, amelyek digitális referenciapontként szolgáltak a pre- és posztoperatív intraorális szkenek összeillesztéséhez.
- A mandibula maradék fogait eltávolították, teljes vastagságú lebenyt emeltek.
- Minimális alveoláris csontredukció történt a tisztíthatóság és a transzicionális vonal apicalisabb pozicionálása érdekében.
- Összesen öt AnyRidge implantátumot (MegaGen) helyeztek be natív csontba, graftolási igény nélkül.
- Egyenes, N-típusú multi-unit felépítményeket csavaroztak fel 35 Ncm-rel.
A protetikai munkafolyamat teljes mértékben felépítmény-szinten zajlott, így nem kellett gyakran le- és visszacsavarni a felépítményeket, ami kedvező a crestal bone stabilitás szempontjából. Megfelelő primer stabilitás lehetővé tette az azonnali terhelést. A SmartFlag scan body-k (Apollo) felhelyezése után megtörtént a posztoperatív intraorális szken, majd másnap a csavarozott PMMA ideiglenes híd átadásra került.
A posztoperatív gyógyszerelés:
- amoxicillin–klavulánsav 875/125 mg, napi 2×
- diclofenac 50 mg szükség szerint, napi max. 3×
- klórhexidin-öblögetés napi 2–3×
A páciens kooperatív, jó szájhigiéniával rendelkezett, ami pozitív prognosztikai tényező.
Digitális workflow a csavarozott ideiglenes pótlathoz
A teljesen digitális teljes íves rehabilitáció külön kihívást jelent, főként mandibulában, ahol nincsen stabil, állandó anatómiai referencia (pl. a palatinális rugae megfelelője).
A munkafolyamat fő elemei:
- A műtét előtt behelyezett osteosynthesis csavarok stabil, jól azonosítható referenciapontokat biztosítottak.
- A SmartFlag vízszintes geometriájú scan body nagy pontosságot biztosított még hosszú kiterjedésű implantációs esetekben is.
- A pre- és posztoperatív szkenek ezek segítségével pontosan összeilleszthetők voltak.
- Ez tette lehetővé az azonnal terhelhető ideiglenes pótlás passzív, precíz illeszkedését.



Végleges protetikai workflow
Öt hónapos gyógyulás után megkezdődött a végleges pótlás készítése.
Három intraorális szkennelés készült:
- SmartFlag scan body-k
- fogatlan mandibula
- ideiglenes híd a helyén
A virtuális illesztés után 3D nyomtatott diagnosztikus pótlást próbáltak be.
A végleges pótlás:
- Misch FP-3 típusú csavarozott híd
- egyedileg tervezett és marással készített titrúd, amely közvetlenül illeszkedik a multi-unit felépítményekhez
- a titánrúd anodizált, esztétikai és retenciós előnyökkel (meleg aranyszín)
- erre ragasztott monolitikus cirkónium-dioxid felépítmény, pink kerámia gingivális résszel
- a Sheffield-teszt passzív illeszkedést igazolt
A végső átadáskor a pótlást 15 Ncm-rel meghúzták, az okklúziót beállították, a csavarfuratokat PTFE és A3 flow kompozit zárta.
Megbeszélés
Ebben az esetben figyelemre méltó volt a temporomandibuláris ízületek klinikailag egészséges és tünetmentes állapota. Míg a teljes szájrehabilitáció során általában a reprodukálhatóság és a stabilitás miatt a centrikus relációt részesítik előnyben, ebben az esetben a maximális interkuspális pozíció fenntartását választották. Ez a döntés a maxilláris restauráció hiányán és a beteg tünetmentes temporomandibuláris ízületein alapult. A páciens szokásos okklúziójának felesleges megváltoztatásának elkerülése megkönnyítette az alkalmazkodást és a kényelmet, összehangolva a klinikai protetikai elveket a páciens egyéni állapotával és preferenciáival.10, 11
Egy másik kiemelésre méltó szempont az a döntés, hogy a protetikai munkafolyamatot teljes egészében az abutment szintjén végezzük. Ez a megközelítés összhangban van az „egy abutment, egy alkalom” koncepcióval, elkerülve az implantátum és az abutment ismételt szétkapcsolását és minimalizálva a hemideszmozomális rögzítés zavarását. A többegységes platform megkönnyíti a protetikai passzivitást, mivel a többegységes abutmentek használata esetén az implantátum szögének kritikusabb. A nagyobb szögeltérések is kompenzálhatók szögletes többegységes felépítményekkel.
A többegységes platformot a könnyű használat érdekében tervezték, egyszerűsítve a szkennelést, a lenyomatvétel, a próbázást és a végleges behelyezést. Emellett lehetővé teszi, hogy a protetikai platform koronálisabban helyezkedjen el, megkönnyítve az illeszkedés és a passzivitás értékelését. Ennél a konkrét implantátumrendszernél az implantátumszintű restaurációk ellenjavalltak a Morse-kúpos csatlakozás miatt, amely megnehezíti a több implantátumból álló protézisek passzív behelyezését, ha a tengelyek eltérnek egymástól. Így az abutment-szintű munkafolyamat mechanikai, biológiai és gyakorlati előnyökkel jár a teljes íves rehabilitáció során.
Javul a teljes íves digitális munkafolyamatok pontosságát
Ebben az esetben a referenciajelölők használata is említésre méltó. Bár alternatív megoldások, például ragasztós jelölők vagy digitálisan tervezett szövetkövetők is ismertek, az elv ugyanaz marad: a műtét előtt stabil, szkennerrel látható referenciastruktúrákat kell elhelyezni, amelyek a beavatkozás során változatlanok maradnak. Ez biztosítja a műtét előtti és utáni adatok összehangolásához szükséges, könnyen azonosítható referenciapontokat, javítva a teljes íves esetekben a digitális munkafolyamatok pontosságát.
Az anyagválasztás ebben az esetben szintén kulcsfontosságú szempont volt. A teljes cirkónium-oxid vagy fém-kerámia restauráció helyett egy monolit cirkónium-oxid felépítményt tartó titánrudat választottak. Ez a megközelítés ötvözte az erősséget, az esztétikát és a hosszú távú megbízhatóságot. Míg a teljes cirkónium-oxid restaurációk esztétikai tulajdonságaik és szerkezeti tartósságuk miatt egyre népszerűbbek, mint monolit restaurációk, hajlamosak a törésre, ha a passzív illeszkedés romlik, különösen az állkapocsban, annak természetes hajlékonysága miatt.
Ezzel szemben a fém-kerámia restaurációk ugyan robusztusak, de nem rendelkeznek ugyanolyan szintű áttetszőséggel és természetes esztétikával, és nem alkalmasak teljesen digitális munkafolyamatra, bár a vázszerkezet felhasználható a CAD/CAM digitális munkafolyamatban. A titánrúd erős, stabil vázszerkezetet biztosított, míg a cirkónium-oxid felépítmény kiváló esztétikát és biokompatibilitást nyújtott. Ez a kombináció egy kiegyensúlyozott megoldást jelent, amely a teljes íves rehabilitáció klinikai igényeihez és a betegek elvárásaihoz igazodik.


Következtetés
Az eset bemutatja, hogy a teljesen digitális workflow miként biztosít prediktábilis, komfortos és pácienscentrikus teljes íves rehabilitációt mandibulában – még akkor is, ha a fogmegtartó kezelés nem kivitelezhető vagy a páciens nem fogadja el.
A gondos tervezés, a fiducialis markerek és a SmartFlag scan body-k alkalmazása, valamint a protetikai elvek követése lehetővé tette a passzív, funkcionális és esztétikus végeredményt. A digitális munkafolyamat megfelelő ismeretekkel biztonságos és hatékony alternatívát nyújt a hagyományos technikákkal szemben.







