Az idősödő társadalmak jelensége ma már jól ismert folyamat, a világ számos országában megfigyelhető, demográfiai, gazdasági, társadalmi következményeit a mindennapi valóság szintjén is megéljük. A mai modern társadalom alakulásával sok változás következett az emberiség életében is. Jelentősen kitolódott az életkor határa.
Középkor: 45–59 év; Idősödő kor: 60–74 év; Időskor: 75–85 év; Aggkor: 90 év felett; Matuzsálemi kor: 100 év felett. Az időskor fiziológiás folyamat, amely számos fizikai, pszichés, szociális változással jár. A pszichés állapot kapcsolatban áll a testi funkciók hanyatlásával, számtalan problémával is jár, így mozgáskorlátozottság, látáscsökkenés egészen a vakságig, halláscsökkenés és egyéb általános szervezeti megbetegedések. Sok idős ember magányossá, kiszolgáltatottá válik. Mind a szomatikus, mind a pszichés egészségi állapotban is észrevehető jelenségeket látunk.
Az idősödés az egyéneket is nagy kihívás elé állítja. Természetesen a népegészségügyre is felelősséget ró az idősödő életkor emelkedése. A társadalmak viszonya is jelentősen változott az évszázadok folyamán. Az idős ember képéhez a Jung-féle archetípusok közül kiemelkedik a bölcs típus. A mese és mondavilágban a szeniorok gondolkodóként, bölcs emberként szerepelnek. A görög és római kultúrában is nagyra értékelték az időseket. A római szenátus elnevezése a „senex”, vének kifejezésből származik (6). A történelmi hagyományok ellenére az idősek megítélésénél a többi generáció tagjai negatívan értékelik, sőt diszkriminálják az időseket. Láthatjuk, hogy az évszázadok folyamán az idősek társadalmi megítélése a mai korral jelentősen megváltozott.
Természetesen a betegségeket illető különböző problémák a fogászatban is megjelennek. A fogorvostudomány ezen szakterülete a Gerostomatológia, az időskorban megváltozott anatómiai, élettani, kórtani és lélektani problémákkal foglalkozik.
Az életkor előrehaladtával a fogágyban is változások állnak be ugyanúgy, mint a szervezet más részeiben. A változás következtében csökken az alapállomány a kollagénrostok között, de maga a kollagénszintézis is lelassul. Az ínyszél, illetve a hámtapadás apikális irányú vándorlása másodlagos jelenség, amely rendszerint lezajlott vagy éppen fennálló krónikus gyulladás következménye. A csontban lezajló változások szoros kapcsolatot mutatnak a korral.
Nőkön már 35 éves kor után osteoporotikus jelenségek mutathatók ki. A fogak használat következtében kopnak, ezt a kopási folyamatot igyekszik a szervezet ellensúlyozni az ún. folyamatos fogáttöréssel. Gottlieb elmélete szerint a fogak előtörése nem fejeződik be akkor, amikor elérik az antagonistákat, hanem az egész élet során tart. A fogáttörésnek két formáját különböztetjük meg: az aktív és passzív áttörést. Aktív áttörésről akkor beszélünk, amikor a fog az okklúziós sík felé nő. Ez következik be a fogak kinövésekor, illetve ez kompenzálja a kopást. A passzív áttörés során a fog nem nő az okklúziós felszín irányába, hanem csak a klinikai korona hossza nő meg a gyökérhez viszonyítva azáltal, hogy a hámtapadás és az ínyszél apikális irányba vándorol (2, 7, 10).
Időskorban a szájnyálkahártya atrophiája, fokozott keratinizációja kedvez az erosióknak, exulceratiók, hyperkeratoticus elváltozások, leukoplakiák keletkezésének, amelyeknek talaján könnyen alakul ki carcinoma, főleg nikotin, alkohol abusus, hormonális tényezők, elhanyagolt szájhigiéné mellett. A nyelv ízlelőbimbóinak száma nagymértékben csökken, főként a sós és édes ízek érzékelését végző papillák atrophizálódnak. Főleg idősebb nők gyakori panasza a glossodynia és glossopyrosis, amelynek hátterében a lokális okok mellett hormonális tényezők, valamint hiányállapotok (vas, A-, B-vitaminok, folsav) is állhatnak szájnyálkahártya-laesiok előidézésében. Ilyen ártalmak is szerepelhetnek, a Ca csatornablokkolók gingiva hyperplasiát, az osteoporosis kezelésében alkalmazott biszfoszfonátok szájsebészeti és fogászati beavatkozások során mandibula nekrozist okozhatnak, ezért a szájsebészeti beavatkozásokat antibiotikum mellett kell végezni.
A szájnyálkahártya elvékonyodása, sérülékenysége és fájdalmai, majd a parodontiumban bekövetkező változások, a maxillofaciális régió nyálkahártya-elváltozásait mutatják. A nyálmirigyek termelése is csökken, amely szájszárazságot eredményez, a nyálmirigyek atrophiája, valamint számos gyógyszer (antihipertensiumok, antidepressánsok, antihisztaminok, diuretikumok, parasympatolytikumok) okozója lehet a xerostomiának időseknél (1, 11, 13, 15). A szájüreg bakteriális és gombaflórája elszaporodásának kedveznek a lokális öregkori elváltozások és a protézisviselés (2, 5).
Az időskorban meg kell említenünk röviden a biszfoszfonátokkal történő kezeléseket is, mivel hatásuk csökkenti a csontritkulást. Csontfelszívódást gátló a hatásuk, stimulálva a csontlerakódást. A pozitív hatása révén tehát gátolja a csont lebontásért felelős osteoclastok működését, de ezzel a csont természetes átépülését is gátolja. Az állcsontot csak egy vékony sérülékeny nyálkahártya fedi, és már egy egyszerű fogeltávolítás után szabaddá válik a kórokozók számára. A bejutó baktériumok kisebb ellenállásba ütköznek, és végül a szervezet a csont kilökődésével reagál, így a folyamat részeként elhal a csont egy része. Nőknél a változó korban csökken az ösztrogénszint, növekedik az oszteoporózis veszélye, és ez a processus alveolárist is érinti. Az osteoporosis kezelésére biszfoszfonátokat alkalmaznak. Fosamaxot vagy Raloxifent javasolnak a postmenopausális problémáknál, de vannak olyan szervezetet érintő betegségek, mint a Paget-kór, a csontáttétellel járó malignus tumorok, a myeloma multiplex, amelyeknél szintén biszfoszfonátokat alkalmaznak.
Az elmúlt években szélesebb körben elterjedtté vált a biszfonát-származékok esetleges mellékhatása az állcsontelhalás (BRONJ), tekintettel arra, hogy az állcsontok szerkezeti elváltozása jön létre. Már a 2008-as fórum is felhívta erre a figyelmet, amelyet a 2015-ben megtartott második „Biszfoszfonát Interdiszciplinális fórum” foglalta össze, és adott támpontot az osteonekrosis lehetséges prevenciójára, a korai felismerésre és a minél hatékonyabb kezelésre.
Különböző típusú biszfoszfonátok érhetők el, szájon át szedhető tabletta, valamint injekció formájában, intravénásan. Idetartozók: a leukotrinek, thromboxanok, prostacyclinek, prostaglandinok (16). A csontban lezajló változások szoros kapcsolatot mutatnak a korral. A fogmeder pusztulásának következménye a fogágybetegség, amelynek gyakori tünete a fogvándorlás, a fogak elvesztéséhez vezetnek. A következő fő tünetek jelennek meg (2, 5, 15). A stomatoonkológiai vizsgálat időskorban szintén fontos lépés, hiszen a halálozási ráta első helyét foglalja el.
Idős betegeinknél nagyon fontos a rendszeres recall vizsgálat, amely során ellenőrizzük a motiválásunk és instruálásunk eredményét, illetve a szükséges stomato-onkológiai vizsgálat elvégzését.
1. Bánóczy J.: A szájüregi elváltozások diagnosztikája. LAM,18,2,2008
2. Fazekas A. Fogászat. Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest, 2004
3. Fejérdy P. Nagy G. Orosz ~,1. Gerosztomatológia az időskori fogászat. Semmelweis Kiadó, 2007
4. Ferenczy K: Fogászati röntgenológia. Medicina, Budapest, 1967.
5. Gera I. Parodontológia,- II. kiadás. Semmelweis kiadó. Budapest. 2017.
6. Kerekes Zs. Az időskorúak egészségpszichológiája. Medicina. Budapest. 2013. (105-118)
7. Kivovich P. Sztomatogerontológia előadás. Budapest. 2009
8. Körmendi I. háziorvoslás-családorvoslás gyakorlata. Semmelweis kiadó. Budapest, 2015
9. K Kvell, Pongrácz J, Székely M, Blaskó M,Pétervári E. Gerontológia Molekuláris és Klinikai Alapjai, Pécsi Tudományegyetem 2011.51-129
10. Orosz M. A szájüreg időskori elváltozásai és a kezelés lehetőségei. Családorvosi Fórum. 2010/12.
11. Sonkodi I. Orofacialis betegségek atlasza, MAHIR Csongrád megyei igazgatósága Szeged, 1996
12. Sugár L. Szájbetegségek. Medicina egészségügyi könyvkiadó. Budapest 1958
13. Svéd L. Fogunk védelmében Magyar Honvédség Egészségügyi Csoportfőnökség kiadványa 1996
14. Székács B: Geriátria – időskor gyógyászata. Semmelweis Kiadó. Budapest, 2005
15. Temer K.: Stomatológia. Springer Hungarica Kiadó Kft, 1998.
16. Vaszilkó M, Barabás J, Szabó Gy., Velich N, Cséplő K, Ujpál M: Állcsont osteonecrosis biszfoszfonát kezeléssel. Fogorv. Sz.2007 Jun: 100(3): 115-9
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
