Dr. Szabó György, emeritus egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem egyik igen magas elismertségnek örvendő professzora. Alapképzettségét tekintve általános orvos, fogorvos és sebész szakorvos is. Az orvostudomány doktora, a SOTE Szájsebészeti Klinika volt igazgatója. A Magyar Arany Érdemkereszt, a Batthyány-Strattmann László-díj, az Árkövy érem, a Semmelweis emlékérem, a Markusovszky Plakett kitüntetettje. Több külföldi társaság tiszteletbeli tagja, a Magyar Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Társaság örökös, tiszteletbeli elnöke. A professzor úrral öt ével ezelőtt a beszélgetésünk úgy fejeződött be, hogy „Addig dolgozom, amíg szükség van rám!”
Most ismét itt ülünk professzor úr dolgozószobájában és megkérdezem: Tart még ez az álláspontod?Igen, szerencsére tart. Még mindig úgy érzem, hogy szükség van rám! A feladataimat két részre osztom. Egyrészt, mint professzor emeritus, kötelességeim vannak. Kötelességem segíteni a fiatal kollégákat a dolgozatokban, a PhD disszertációkban, a végzős hallgatókat pedig a diplomamunkában. A másik része a munkámnak az önkéntes segítő. Dolgozom, hiszen még mindig sok betegem van! Nagyobb műtétek esetén megkérem a kollégákat, ők szívesen vállalják, hogy elvégzik a műtétet, én pedig asszisztálok nekik. Ez a klinika és a betegek szempontjából is megfelelő. Az ilyen műtétek listája hosszú. Vannak fogeredetű betegségek, ciszták, régebbi betegeim újabb problémái, nehezebb foghúzások, komplikált bölcsességfog-beavatkozások, különböző csontpótlások stb. Bár az is igaz, hogy a betegeim jó része nem szorul műtétre. Ilyenek például az arcfájdalmak, ez az egyik specialitásom, mert Szegeden három évig idegsebészeten dolgoztam.
Itt a legfontosabb a helyes diagnózis, hogy ne tévesszük össze a fogeredetű gyulladást, a pulpitist a trigeminus neuralgiával. A kettő hasonlít egymásra. Ráadásul az arcfájdalmaknak igen színes a palettája. Lehetnek típusos arcfájdalmak, posttraumás fájdalmak, a különböző fogeredetű betegségek fájdalmai, nyálmirigyelváltozások, az állcsontízület problémái. Vannak határterületi betegségek: pl. a nyálmirigyek vagy az állcsontízület betegségei, melyek a fül-orr-gégészet, a szájsebészet, a fogászat, a belgyógyászat és az általános sebészet között helyezkednek el. Ezeket nem nagyon szeretik az orvosok, és akaratlanul is elkövethetnek tévedéseket. A nyálmirigybetegségekkel sokat foglalkoztam, ebből írtam a kandidátusi disszertációmat is. Egy másik szakterület is foglalkoztat, az érdekes, ritkán előforduló familiáris betegségek. Éppen most kezelek olyan beteget, ahol az anyának három gyermeke van, mind a négyüknek ugyanaz a betegsége. Meg is kértem egy fiatal kollégámat, hogy az ilyen típusú betegségekből összefoglalóan kellene egy cikket írnia.
Az egész szakmánkban nagyon nagy a fejlődés! A tudásban, a betegségek felismerésében és a technikában is. A 3D technika nem csak a protetikában, a digitális lenyomatvételben haladt előre, hanem az állcsontsebészetben is. Öt évvel ezelőtt még csak egy-két különleges helyen volt 3D nyomtató, titánporból lehetett állcsontpótláshoz titánlemezeket nyomtatni. Most már itt a klinikánkon is van 3D nyomtató, mi is itt helyben el tudunk készíteni bizonyos műtétekhez szükséges kisegítő lemezeket. Állcsontpótlás esetén a 3D nyomtatás nagy segítségünkre van.
A páciens véréből való, csontpótlást elősegítő anyagok használatát is mi hoztuk be. Itt mellettünk, a dolgozószobámból leválasztott rendelőmben is van egy centrifuga. A betegtől leveszünk annyi vért, amennyi az eljáráshoz szükséges fibrin előállításához kell. Mire a megfelelő területet feltárjuk az állcsontokban, addigra már elkészültek a fibrin (PRF – Platelet Rich Fibrin) membránok, és hozzá lehet adni a csontpótló anyaghoz. Ezáltal sokkal gyorsabb lesz a csontképződés, de önállóan is fel lehet ezeket használni. A klinikán elég sok olyan betegünk van, akinek gyógyszer okozta állcsont-nekrózisa van. A különböző daganatok áttéteinél a növekedésük lassítására például biszfoszfonát tartalmú gyógyszereket adnak. Jó hatással vannak a célterületre, de mellékhatásként az állcsontokban elhalást okozhatnak.
Amikor eltávolítjuk az elhalt csontot, a helyébe PRF fibrint teszünk, és a gyógyulás sokkal jobb lesz! Ez egy Nizzában élő francia sebész, dr. Joseph Choukroun munkájának eredménye. Legutóbb is meghívtuk, részben hogy tartson egy előadást a módszeréről, részben pedig hogy megmutassuk, ennek alapján mi mit tudtunk csinálni. Most éppen PhD dolgozat készül ebből, de több fiatal kollégánk is foglalkozik a témával. Az egyikük, Major Martin nagy állcsontcisztákat tölt fel ilyen anyaggal. Olyan jól gyógyulnak, hogy az eredetileg üres csontdefektus helyére már implantátumot is be tudunk helyezni. A módszer az utóbbi öt évben általánossá vált.
Nagyon örülök annak, hogy igen sok okos, értelmes fiatal vesz bennünket körül. A fejlődés elsősorban rajtuk fog múlni! De azon is, hogy mennyire szorgalmasak, milyen gyorsan veszik át az új külföldi eredményeket. Már nyitott a világ. Remélem, hogy többségük itthon fog maradni! Manapság mindenki a mesterséges intelligenciáról beszél. Nem vagyunk azonban még tisztában azzal, hogy ez pontosan mit is jelent. Biztos, hogy rengeteg lehetőség van benne, de sok a buktató is. Azt látom, hogy sokan bíznak benne, de nem néznek eléggé utána annak a kérdésnek, amit az MI-től várnak. Így kevesebbet tanulnak, rábízzák magukat az MI-re. Kapunk általa egy jó közepes előrehaladást, de az igazi előrelépés a saját agyunkban van, és ehhez kell az MI-t hozzákapcsolni!
Szeretnék itt maradni, amíg dolgozni bírok, szeretném a fiatalokat segíteni. Most is három PhD doktoranduszom van. Az egyik egy hónapon belül beadja az értekezését, a másik egy féléven belül, a harmadik még az elején tart. Hogy sikeresek legyenek a védések, az a supervisor feladata, ha pedig nem sikerül, az meg az ő szégyene. Amíg lehet, a betegeken is segítek.
Sokaknak vagyok hálás, az intézet vezetőinek, hogy még itt dolgozhatok, ebben az irodában, a rendelőben, ezt meg kell becsülnöm. Egészségesnek érzem magam, ami viszont több tényező eredménye. Elsőbben is a feleségemnek köszönhetem, aki az egészséges paleo-ketogén táplálkozásomat lehetővé teszi. Még mindig tudok sportolni, evezek és teniszezem. De a legfontosabb, hogy érzem, be kell jönnöm a klinikára, mert itt még dolgom van!
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
