Ahogy a világban mindenhol, a fogorvoslás területén is rohamos tempóban történnek a fejlesztések. Néha már a haladni vágyó kolléga sem tudja tartani a lépést a napi szinten megjelenő újdonságokkal. A fogászat minden területe érintett, legfőképpen a digitális technológia által. Az intraorális szkennerek, digitális arcívek és digitális lehetőségek teljesen új utakat nyitottak meg a fogorvos és a fogtechnikus előtt. Azonban ezek az újítások a rendelő és a fogtechnikai labor számára nagymértékű befektetéseket jelentenek. Sok esetben a beruházást követően több gyerekbetegség is felütheti a fejét, amelyek akár el is tudják tántorítani a kollégákat és visszavezetik az analóg világba. A digitális technológia mellett a „háttérben” számos kevésbé látható és hallható kutatás is zajlik. Ezek egy jelentős része az anyagtan területén zajlik. Az alulreprezentáltság több okból is fakadhat, egyrészt a fejlesztések sebessége alulmarad a digitális vonalhoz képest, másrészt az újdonság ereje kevésbé hat a kollégákra.
Azonban nem szabad elmenni az ilyesfajta újítások mellett sem, hiszen ezeknek hála a munkánk kiszámíthatóbbá és egyszerűbbé tud válni. Egyes esetekben megnövelik a potenciális megoldási lehetőségek számát, amik közül a kollégák választhatnak. Ezen anyagtani újításokon belül a Semmelweis Egyetemen és világszerte is számos innováció és értékes vizsgálat születik. Ezek közül most az antimikrobiális anyagokra helyeznénk a hangsúlyt. Ezen hatóanyagok már manapság is megtalálhatóak több általunk használt termékben is. A kutatások új potenciális anyagok és felhasználási formák kifejlesztésével, vagy épp a meglévők hatékonyságának növelésével foglalkoznak.
A fogászati gyakorlatban az antimikrobiális anyagok felhasználási lehetősége nagyon szerteágazó. A fogorvosi rendelőben egyik leggyakrabban használt anyag, a kompozíciós tömőanyag. A fémrestaurációkkal összehasonlítva a műgyanta alapú kompozitrestaurációk egyik fő hátránya a baktériumok felhalmozódása és a biofilm gyorsabb növekedése (1). A mikroorganizmusok elszaporodása a műanyag felszíneken komoly problémákat tud okozni. A műgyanta alapú kompozitanyagok esetén a restaurátum és a fog anyaga közötti mikrorésekben a baktériumok elkezdenek szaporodni, majd idővel szekunder szuvasodás alakul ki, ami a tömések cseréjének legfőbb oka (2). A kariogén biofilmek hatékony gátlása és a szekunder szuvasodás kialakulásának csökkentése révén el tudjuk érni, hogy a kompozittömések élettartama megnövekszik. Legtöbbször a fogszuvasodás első lépése a zománc demineralizációja, amelyet a mikroorganizmusok a fog felszínére és/vagy a tömésre való tapadása okoz.
A tömések körüli zománc- és dentindemineralizáció megelőzésének egyik legpraktikusabb megközelítése a baktériumoknak ellenálló anyagok használata. A fogászatban használt kompozitok mátrixból és töltőanyagból állnak. Ami a töltőanyag típusát illeti, a korábbi kutatások főként a töltőanyag felületének funkcionalitására és az antimikrobiális szerek beépítésére összpontosítottak. A fent említett problémák leküzdése érdekében a kutatók új, antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkező töltőanyagokat szintetizáltak, amelyeket a fogászati gyakorlatban is használnak. (3, 4) Egy másik, a mindennapokban gyakran előforduló probléma a páciensek esetén a fogágybetegség és az ínygyulladás.
Mivel egy olyan problémáról beszélünk, ami az emberiség jelentős részét érinti, így az antimikrobiális anyagokkal való kutatások egyik fő célpontja is. Ezek esetében nem feltétlenül a fogkő képződése/eltávolítása az elsődleges cél, hanem a kiegészítő kezelések számának növelése és a kiszámíthatóság növelése. A harmadik kiemelkedő terület ezen a téren a fogpótlások és azoknak az anyagtana. A kompozíciós tömőanyagok mellett a fogpótlások anyagát is próbálják kutatók olyan irányba fejleszteni, ahol csökkentik az általuk okozott elváltozásokat. Ezek alatt érthető például a fogsor stomatatis és az ínygyulladás.
A Semmelweis Egyetem közelmúltban publikált közleménye egy szájüregben még nem használt új módszert ír le. Ennek lényege, hogy nem a klasszikus gondolatmenet alapján csökkenti a gyulladásos elváltozásokat, azaz nem a patogén flóra elpusztítása az elsődleges cél. A szervezet immunválaszának sejtes elemeire hat, melyek a gyulladásos válasz fenntartásáért felelősek.
A sejtbejutáshoz a folsavat használják, a makrofágok elpusztításáért/repolarizációjáért pedig az antimikrobiális tulajdonságairól is ismert ezüst felel, melyet a folsavhoz kapcsolnak. Erre azért van szükség, mert a szervezetben többfelé gát működik, sejtet hivatott a számára káros anyagoktól megvédeni. Ezért a hatóanyagot álcázva, „trójai falóként” próbálják a makrofágokba bejuttatni. A folsav a sejtanyagcsere-folyamatok egyik kiemelten fontos résztvevője, amit a szervezet nem képes előállítani, ezért kívülről kell bejuttatni.
Felvételét a sejtek felületén található folsavreceptorok végzik, melyekből gyulladásos folyamatban aktívan résztvevő sejtek felületén jóval több található, mint az egészséges sejteken, ami kimondottan segíti a célzott terápia alkalmazását. A sejten belül a komplex szétválik, az ezüst elpusztítja vagy repolarizálja a gyulladást fenntartó makrofágokat, így csökkentve a gyulladásos tüneteket. A trójai faló módszer gyógyszeripari fejlesztésekből indult, például reumatoid artritisz kezelésében már komoly előrelépések vannak, ám fogászati gyakorlatban eddig nem volt rá példa. A célzott terápia során bizonyos sejteket valamilyen tulajdonságuk miatt célba vesznek, és próbálnak olyan hatóanyagot, gyógyszert létrehozni, mely sokkal jobban kötődik ezekhez, mint a többi sejthez. Egy másik előnye, hogy csak az adott területen hat, így jóval kevesebb mellékhatással kell számolni.
Megnőtt az érdeklődés a nanostruktúrák alkalmazása iránt. A töltőanyag-típusú fejlesztések általában megfelelnek az „antimikrobiális komponensek kirobbanó felszabadulásának”, ami sokszor az antimikrobiális hatékonyság gyors elvesztéséhez vezet. A fémekből és fém-oxidokból származó nanostruktúrákat széles körben alkalmazták a fogászatban. A nanostruktúrák idővel kimosódhatnak, a kompozitok kopása miatt elveszhetnek, ha nem kapcsolódnak kovalens módon szerves mátrixhoz. (5) Így nem elég az anyagok kifejlesztése azok antimikrobiális/toxicitás vizsgálata, hanem azok hatásidőtartama is fontos faktor.
Az ezüstalapú nanovegyületeket előnyben részesítik más fémekkel szemben, mivel kimutatták, hogy antibakteriális hatása kariogén baktériumfajokkal szemben kiemelkedő. Ezen kívül erős gombaellenes és vírusellenes hatásuk is ismert. Számos tanulmány számolt be az ezüst nanorészecskék baktericid hatásáról Gram-negatív és Gram-pozitív baktériumokkal szemben. Az ezüst nanorészecskék baktericid hatása vizsgálatok szerint méretfüggő, mivel a baktériumokkal közvetlenül kölcsönhatásba lépő nanorészecskék átmérője általában 1-10 nm. Bár a mikroorganizmusokra gyakorolt toxicitás mechanizmusai a különböző ionok esetében eltérőek, egereken végzett kísérletekben a bélhámban a microvillusok és a sejtek közötti szoros kötések felbomlását okozták. (6-8)
A hagyományos irrigálószerekkel összehasonlítva az ezüst nanorészecskékkel dúsított irrigálószer több E. faecalis baktériumot képes elpusztítani, és több tubulust képes fertőtleníteni, mint a klórhexidin. Az ezüst nanorészecskékkel adalékolt irrigálószer antibakteriális potenciálja viszont kisebb, mint a nátrium-hipoklorité. Tehát a nátrium-hipoklorit kiváló fertőtlenítő tulajdonsága miatt egy potenciális irrigálószer az endodonciában. Ezüstalapú nanostruktúrákat használtak még arra, hogy fogászati primereket, adhezíveket és ragasztócementeket antibakteriális hatással ruházzanak fel. Jelentős gátlásról számoltak be S. mutans, L. albicans és S. sanguinis ellen, valamint a biofilm kialakulásának meggátlásáról. Az ezüst nanorészecskék 0,33 tömegszázalékot meghaladó mértékű beépítése azonban a zománc nyíróerőkkel szembeni ellenállásának csökkenését, valamint a sejtek életképességének csökkenését okozza (9).
Az ezüst nanorészecskékkel bevont rozsdamentes acél brekettek képesek gátolni a S. mutanst, és jelentősen csökkentik a szuvasodás arányát a sima felszínű zománcon. Az ezüsttel bevont brekettek azonban növelik az ívek súrlódási erejét, ami klinikai használatra alkalmatlanná teszi őket. Ezenkívül a módosított brekett melletti szövetekben véletlenszerűen eloszló barna/fekete szemcsék jelentek meg szemben a kereskedelmi forgalomban kapható nem antibakteriális brekettekkel. A fogszabályozó eszközök mechanikai tulajdonságaira gyakorolt káros hatása miatt további kutatásokra van szükség a súrlódás csökkentésére vonatkozóan. (10)
A cink-oxid nanorészecskéket széles spektrumú antibakteriális szereknek tekintik. Kimutatták, hogy a cink-oxid hatása azonos koncentrációban az S. mutansra lényegesen nagyobb, mint az ezüsté. Mindazonáltal az ezüst nanorészecskéket és a cink-oxid nanorészecskéket tartalmazó fogászati kompozitok antibakteriális aktivitása a Lactobacillus ellen hasonlónak bizonyult. (11, 12)
A TiO2 nanostruktúrák antimikrobiális tulajdonságait C. albicans, A. aureus, Pseudomonas aeruginosa, E. coli és Lactobacillus acidophilus ellen is kimutatták. A TiO2 nanorészecskék dózisfüggő módon magas toxicitást mutattak az E. colira. Az eredmények azt mutatják, hogy a nitrogénnel adalékolt részecskék antibakteriális tulajdonságokkal rendelkeznek kék fénynek való kitettség esetén. Egereken végzett kísérletek során a TiO2 esetében a bél mikrobiomjának zavarát nem észlelték. Kifejezetten fogászati alkalmazásokhoz használt nanoanyagokra vonatkozó nyilvános toxicitási adatok szűkösen állnak rendelkezésre. (13-15)
TiO2 nanorészecskéket beépítették PMMA-ba, ami a gombák jobb tapadását gátolták. A TiO2 koncentráció növelésével javuló antibakteriális viselkedést, valamint a keménység, a rugalmassági modulus és a relaxációs viselkedés javulását mutatják. Öntisztuló műgyantát állítottak elő fluorozott apatit bevonatú TiO2 beépítésével PMMA-ba. A módosított anyag kiemelkedő hatékonyságot mutat a C. albicans adhézió gátlásában (16). Egy másik öntisztító gyártási technika a nano TiO2 30 nm vastagságú bevonatának a PMMA felületére történő felvitelét foglalja magában. A bevonat felvitele után a vízzel való érintkezési szög (nedvesítési peremszög) drámai módon 70 fokról kevesebb mint 5 fokra csökken (17). Ez az érintkezési szög csökkenés a C. albicans kötődésének jelentős csökkenését eredményezi a bevont felületen. Másik előnye, hogy a kórokozók könnyebben eltávolíthatók a PMMA felületről. (18)
A réz nanorészecskékről beszámoltak, hogy antimikrobiális képességgel rendelkeznek. Bár a mechanizmus nem egyértelmű, van néhány hipotetikus mechanizmus. Kezdetben a réz nanorészecskék aggregálódnak a baktériumsejtek felszínén. A baktériummembránnal való kölcsönhatás csökkenti a baktériumok transzmembrán elektrokémiai potenciálját, ami a membrán integritásának elvesztéséhez vezet (19). A réz nanorészecskék felhalmozódása után a sejt felszínén keletkező lyukak a réz nanorészecskék behatolását okozzák a sejtben. A nanorészecskék fémionokat szabadíthatnak fel. A rézionok megbonthatják a reaktív oxigén gyökök egyensúlyát és felgyorsíthatják a ROS termelést. A keletkező hidroxil gyökök halálos változásokat okoznak a sejtekben. (20)
Emellett a réz nanorészecskék képesek kölcsönhatásba lépni anyagcserét befolyásoló enzimekkel, ami így gátlás alá kerül vagy megsemmisül. A réz nanorészecskék antimikrobiális aktivitást mutatnak olyan orális patogénekkel szemben, mint az S. aureus, E. coli, S. mutans. A réz azonban nagyobb citotoxikus hatást mutat, mint az ezüst, ami aggodalomra ad okot. A rézalapú nanorészecskéket beépítették dentin adhezívekbe, valamint fogszabályozó ragasztókba. A hosszú távú antibakteriális képessége azonban megjósolhatatlan, a réz nanorészecskékkel módosított adhezív antibakteriális aktivitása 2 év után újra csökken. A cink-oxid és réz nanorészecskék etch-and-rinse és univerzális adhezívekbe történő beépítése gátolja az S. mutans növekedését, fenntartja a kötési szilárdságot és csökkenti a nanoleakage-t, a biokompatibilitás viszont jelentősen csökken.
A Semmelweis Egyetemen történő vizsgálatok egy része ezekre az anyagokra koncentrál. A vizsgálatok mellett publikációk és doktori disszertáció is született ebben a témában. A vizsgálat tárgya egy olyan hatóanyag és formuláció kifejlesztése volt, amit a fogsor stomatitis esetén lehet használni. A kifejlesztett hatóanyag egy polietilénimin és ezüsttartalmú komplex, amelyet oldószerben oldva viszünk fel a fogsor felszínére. A felvitel után a fogsor felső pár tíz mikronos rétegében infiltrálódik a hatóanyag és az oldószer elpárolgása után akár hetekig is ki tudja fejteni az antimikrobiális hatását. Ez a vizsgálat már etikai engedély szintjén jár, ami birtokában már pácienseken lehet vizsgálni az anyagot. A 2 tömegszázalékos ammónium-polietilénimin nanorészecskék beépítése az ideiglenes helyreállító anyagokban jelentősen javítja ezen anyagok tömöríthetőségét és antibakteriális tulajdonságait. Megakadályozza a fertőtlenített gyökércsatornák újrafertőződését. Jelentősen csökkentették az E. faecalis baktériumok számát.
A Semmelweis Egyetem Transzlációs Medicina Központja által szervezett programban a Fogpótlástani Klinika PhD hallgatója, dr. Róna Virág a kitozán felhasználhatóságát vizsgálja. Ezen felhasználási lehetőség az endodoncia témaköre. Több nemzetközi kutatás is vizsgálja a kitozán oldatát mint lehetséges gyökércsatorna átöblítő. Egyrészről rendelkezik antimikrobiális tulajdonságokkal a gombákkal, valamint Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumokkal szemben is. Ez a hatás a vizsgálatok alapján legalább ugyanolyan jó, mint az arany standardként használt nátrium-hipoklorit esetén. Emellett viszont a hipoklorit esetén előforduló posztoperatív érzékenység a kitozán használata esetén elhanyagolható, így kiszámíthatóbb a gyökérkezelés menete.
A teljes műfogsort viselő betegeknek jellemzően a baktériumok és gombák szaporodásából eredő fertőzések okoznak gondot. Ez a probléma megoldható az antibakteriális és gombaellenes tulajdonságokkal rendelkező kitozán nanorészecskék hozzáadásával. Implantátumon kitozánnal konjugált ezüst nanorészecskéket használtak S. mutans és P. gingivalis ellen. (27) A bevonat gátolja ezen mikroorganizmusok adhézióját, csökkenti a biofilm képződését az implantátum felületén, és javítja a korrózióállóságot. Az irányított szövetregeneráció a legújabb terápia, amikor a periodontális ligamentum és az alveoláris csont súlyos pusztulása következik be. Nanorészecskéket ágyaztak be irányított szövetregenerációs membránokba, hogy antibakteriális képességet és jobb csontregenerációs képességet hozzanak létre. A kitozánba ágyazott lipofil bizmut nanorészecskéket tartalmazó membránok alkalmazása a periodontális kórokozók jelentős csökkenését eredményezi. A kitozán nanorészecskéket a Candida biofilm kialakulásának gátlására is használták a fogsoralap felszínén.
Az antimikrobiális peptidek széles körű aktivitást mutatnak baktériumok, gombák, élesztőgombák és vírusok ellen. A pozitív töltésű aminosavak jelenléte miatt az AMP-k elektrosztatikusan vonzódnak a negatív töltésű patogén flóra felszíneihez. A fogékony baktériumokat egy többlépcsős folyamat révén eliminálja, amely destabilizálja a baktérium foszfolipid kettősrétegét és átmeneti pórusokat hoz létre. Mivel az AMP erősen hidrofób, könnyen áthatolnak a baktériumok sejtfalán és membránlízist idéznek elő. Az aminosav szekvenciák hidrofób jellegének növekedése alacsonyabb szelektivitással és toxicitással is jár az emlős sejtekkel szemben. Dentin és implantátumok bevonataként, valamint fogászati helyreállító kompozitokban használták. Fogászati adhezívekben szintén, hogy antibakteriális aktivitást kölcsönözzenek és javítsák a kötési szilárdságát.
A klórhexidin nanorészecskéket tartalmazó bevonat fogászati szilikonokra és implantátumokra antibakteriális és gombaellenes hatást egyaránt mutat. Üvegionomerbe ágyazott klórhexidin nanorészecskék koncentrált pasztájáról kimutatták, hogy legalább 14 hónapig klórhexidint bocsát ki. Emellett enyhén javítja a kötési szilárdságot.
A nano SiO2 nem rendelkezik antimikrobiális aktivitással, de vegyíthető egyéb mikrobaellenes anyagokkal. A kész nanokompozit antimikrobiális aktivitást mutat S. mutans, S. aureus, B subtilis, E. coli, P. aeruginosa és C. albicans ellen. Az antimikrobiális töltőanyagokat tartalmazó nanokompozit hajlítószilárdsága nagyobb, mint a tiszta polimeré, a hajlítószilárdság a nanorészecskék koncentrációjának növelésével javul. Egereken végzett kísérletekben a SiO2 részecskék a gyulladáscsökkentő citokin szintek emelkedését okozták az egerek vastagbelében. (34, 35) A mezopórusos SiO2 nanorészecskék nem rendelkeznek antimikrobiális tulajdonsággal.
Erősen porózus természetük miatt hasznos hordozóként szolgálnak a tartós hatóanyag-felszabaduláshoz. Az amfotericin-B, egy gombaellenes gyógyszert mezopórusos SiO2 nanorészecskékbe töltötték; ez utóbbiakat PMMA-ba ágyazták a C. albicans elleni gombaellenes gyógyszer tartós felszabadítása érdekében. A C. albicans esetében akár 28 napig is megfigyelhető adhéziót gátló hatás.
A hidroxiapatit nem, vagy csak korlátozott mértékben rendelkezik antimikrobiális tulajdonságokkal és általában erősítő anyagként használják kompozitokban, hogy növeljék azok Young-modulusát, felületi keménységét, hajlítószilárdságát és hidrolitikus stabilitását. A hidroxiapatit antimikrobiális anyaggá alakításához mikrobaölő szereket, például ezüst nanorészecskékkel, cinkkel vagy kvaterner ammónium vegyületekkel módosítják.
Két antimikrobiális szer egyidejű alkalmazása szinergista hatást mutathat. Ezüst nanorészecskéket szintetizáltunk ezüstnitrátból, mezopórusos SiO2, hogy hordozót fejlesszünk ki két antimikrobiális szer egyidejű adagolására. A klórhexidint szubszekvensen töltötték be ezekbe a részecskékbe. Az ezüstionok és a klórhexidin hosszan tartó felszabadulását figyelték meg. A klórhexidin és a nanoezüst kombinációja mezopórusos SiO2 részecskékben erős szinergista hatást fejt ki az S. aureus és az E. coli ellen. A nano töltőanyagok szinergikusan működhetnek polimerekkel is, amivel erősebb antimikrobiális hatást biztosítsanak.
A kompozitokon és a fogsor anyagokon kívül más területen is végeznek vizsgálatokat a kutatócsoportok, mint például az üvegionomer cementek esetén. Ezek nem csak a hosszú távú ideiglenes töméseknél, hanem a fém-, esetleg cirkónium-dioxid alapú fogpótlások végleges becementezésénél is elsőként használatos anyagok. A bioaktív üveg töltőanyagok javítják az üvegionomer cementek bioaktivitását és hosszú távú mechanikai tulajdonságait. A felszabaduló fluoridionok miatt antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkeznek. Mivel a szekunder szuvasodás még mindig nagy problémát okoz a hagyományos üvegionomerek használata során, azokat olyan nanostruktúrák beépítésével módosították, amelyekben felszabaduló antibakteriális komponensek vannak.
Bár a módosított anyagok kezdetben jobb antibakteriális képességet mutatnak, az antibakteriális hatás idővel csökken, mivel ezek a hatóanyagok gyorsan felszabadulnak. Ezek a módosított üvegionomerek jobb mechanikai tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a hagyományos méretű töltőanyagokat tartalmazó, azonban rosszabbak, mint a hagyományos rezin módosított üvegionomerek. A mikroszintű résképződés jelentősen csökken a nanoionomer töltőanyagok beépítésével, de nem előnyösebb, mint a nagy viszkozitású üvegionomerek esetén. A jövőben megoldást jelenthet a szabályozott felszabadulású rendszerek alkalmazása. A nagy koncentrációban felszabaduló nanostruktúrákat, például TiO2-ot tartalmazó nanokompozitok fokozott toxicitást mutatnak a normál szájüregi sejtekkel szemben. Ezért a nanotöltőanyagok nagy mennyiségben nem jöhetnek szóba a klinikai alkalmazásban.
A kérdés az, hogy a korábban leírt hatásmechanizmusok és anyagok mikor és hogyan lépnek be az életünkbe. Ha az ember alaposan utánaolvas, megláthatja, hogy napról napra egyre több általunk használt anyagban jelennek meg ezek az alkotóelemek. Vagy épp teljesen új formulában, teljesen új hatóanyagokkal találkozunk. Ez az áttekintés összefoglalja a fogászati anyagok antibakteriális tulajdonságának javítására alkalmazott kutatási lehetőségek jelentős részét. A Semmelweis Egyetem Fogpótlástani Klinikája és Orálbiológia Tanszéke is foglalkozik ilyen irányú kutatásokkal. Ezek magukba foglalják a nemzetközi irodalomban található evidenciák statisztikai kiértékelését a Transzlációs Medicina Központ keretein belül. Labormunkát, mely a szintézis és a fizikokémiai karakterizáción keresztül, antimikrobiális és citotoxicitás vizsgálatokat is magába foglalja. A továbbiakban pedig a megfelelő vizsgálatok elvégzése után a klinikumban való alkalmazást is.
A mikroorganizmusok a fogászati kezelések kudarcának fő tényezői. A mai fogászati anyagok önmagukban nem képesek a megfelelő antimikrobiális tulajdonságokat biztosítani. A polimerekről és nanoméretű töltőanyagokról kimutatták, hogy kedvező antimikrobiális aktivitással rendelkeznek, és közülük néhány kiváló választás a fogászati anyagokba való felhasználásra. Ezen antibakteriális tulajdonságú anyagok alkalmazásával az antimikrobiális tulajdonságai fokozódnak. Minden antimikrobiális összetevőnek hatása van a kompozitok mechanikai és fizikokémiai tulajdonságaira is. Az antimikrobiális monomerek arányai és fajtái fontos tényezők ezen tulajdonságok befolyásolásában. A mikroorganizmusok elpusztítására tervezett szerek különböző emberi sejteket is károsítanak, ezért fontos, hogy egyensúlyt találjunk az antimikrobiális képesség és a biokompatibilitás között.
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
