Dr. Isaac D. Tawil és Dr. Scott D. Ganz írása
Az implantátumokkal történő teljes állcsont-rehabilitáció egyre népszerűbb megoldást jelent a funkció helyreállításában és javításában, az esztétika fokozásában és a páciensek életminőségének javításában. Az All-on-X teljes implantátumos rehabilitáció egyesíti a legújabb fejlesztések és technikai újítások előnyeit. Jelen közleményben tovább segítjük az eligazodást az új fejlesztések között, amelyek kihatással vannak a teljes állcsont-rehabilitáció analóg és digitális munkafolyamataira.
Legutóbbi publikációink számos olyan aspektust mutattak be, amelyek segítséget nyújtottak a klinikusok számára a teljes állcsont-rehabilitáció mind sebészi, mind protetikai területén. Ide tartozik a CBCT-vezérelt sebészi alkalmazás [1], illetve az is, hogy mennyit fejlődött az implantátum protetikai pozíciójához viszonyított, behelyezéséhez szükséges vizsgálat a CBCT segítségével, ugyanakkor a szövődmények száma viszont csökkent.
Korábban már leírtunk egy kiegészítő sebészeti eljárást, amely során az eltávolított fogakat használtuk fel autológ csontpótláshoz. Ez a módszer nagymértékben segítette a gyógyulást és az alveolus hosszú távú stabilitását, bőséges graftmennyiséget biztosított, miközben pedig jelentősen csökkent az anyagköltség [2]. Az ezt követő publikációkban beszámoltunk a restaurációs idő és a kezelés eredményének javításáról az iJIG technológia [3] alkalmazásával. Ismertettük ezen felül a „small hole” technológiájának (C2F) alkalmazását a marással készült vagy a 3D nyomtatott ideiglenes restaurációk fizikai integritásának és anatómiájának javítása [4], illetve az állcsontok illeszkedésének és az okklúzió javításának céljából.
Ezen publikációk célja az volt, hogy javítsanak a kezelési időn, a hatékonyságon, a költségeken és a hosszú távú eredményeken a klinikusok, a fogtechnikusok és a betegek javára. Ezen legújabb cikk célja a restaurációk elkészítéséhez szükséges adatok regisztrációjával kapcsolatos aktualitások bemutatása, és a Multi-unit felépítményeket (MUA, Multi-unit abutment) tartalmazó, csavarral rögzített, monolitikus teljes állcsont-restaurációk fejlesztése.
Mivel a fogászat továbbra is a teljes mértékben digitális megoldások irányába törekszik, az intraorális adatgyűjtő eszközök és az adatgyűjtési technológia fejlesztése és tökéletesítése megállás nélkül zajlik. Az intraorális szkennelés (IOS, intra-oral scanning) a gyorsasága és pontossága miatt megfelelő opciót jelent az analóg lenyomatok kiváltására. A natív IOS szoftveralkalmazások ma már számos olyan nagyszerű funkcióval rendelkeznek, amelyek javítják és racionalizálják a teljes egészében digitális protokollokat. Logisztikai limitációk miatt azonban az IOS-technológia használata a teljes állcsont implantációs rehabilitációjának esetében még mindig nehézkes és pontatlan, így a teljes mértékben digitális megoldások eléréséhez további alkalmazásokra van szükség.
Az All-on-X sebészeti és restaurációs protokollokhoz négy vagy több implantátum beültetése szükséges kedvező anterior-posterior elosztással, a hosszú távú eredmények elérése érdekében. Ezen implantátumok pozíciójának pontos, keresztülfutó IOS-szel történő rögzítése, különösen a mandibulán, a klinikusok és a fogtechnikusok számára is az egyik legnagyobb kihívást jelentette.
Az IOS-technológia stabil környezetet igényel az adatok pontos rögzítéséhez és összeillesztéséhez. Számos technológiát fejlesztettek ki, amelyek segítik a klinikust a bonyolult területek szkennelésében, amelyeket a nem megfelelő retrakció, a nyálfolyás, a stabil keratinizált lágyszövet hiánya és a szkennelt objektumok közötti nagy távolságok jellemeznek. A scanbodyk rugalmas szalagokkal vagy drótokkal való rögzítése (1. a–b ábra) például megkönnyítette, hogy a szkennerek megszakítás nélkül folytathassák a szkennelést, mivel lineáris utat hoztak létre az adatrögzítéshez [5]. Az olyan innovatív technikák, mint a „szigma kompozit görbület” (1. c ábra) és a csonthoz rögzített referenciamarkerek szintén hozzájárultak a szkennelési folyamat fejlesztéséhez. [6] Míg ezek az eljárások egyeseknél működnek, másoknál nem, a fejlesztők alternatív munkafolyamatokat hoztak létre a pontos intraorális adatok gyűjtésének elősegítésére.
A fotogrammetria a fogászatban egy viszonylag új fejlesztés, amely forradalmasította a rögzítést és a pozícióanalízist [7]. A fotogrammetria egy olyan diagnosztikai és kutatási módszer, amely egy speciális, extraorálisan rögzített, fotogrammetriás scanbodykkal ellátott készüléket használ a 2D digitális képekből történő mérésekhez (2. a-b ábra). A fotogrammetriás szkennelések lehetővé teszik a fogorvosok számára, hogy a fogászati implantátumokhoz rögzített egyedi scanbodyk segítségével pontos méréseket végezzenek akár az implantátum sebészi behelyezésekor, akár azok felszabadítása után [8]. Bár a fotogrammetria rendkívül pontos az implantátumok pozíciójának rögzítésében, a lágyszövetek topográfiáját azonban nem rögzíti, emiatt egy második szkennelésre is szükség van intraorális szkenner segítségével. Az IOS-adatok ezután felhasználhatók egy virtuális 3D minta elkészítéséhez, amely az implantátumanalógok különböző paramétereinek mérésére használhatóak [9]. E mérések szoftveres összevetése felhasználható az implantátumok helyes pozicionálásának és a páciens okklúziójának igazításának értékelésére és validálására, a fogak mérete, távolsága és dőlésszöge tekintetében.
Az IOS és a fotogrammetria adatainak kombinációja a CAD-szoftver számára minden szükséges információt biztosít az ideiglenes fogpótlás, illetve a 3D-nyomtatásra vagy marásra szánt végleges restauráció virtuális elkészítéséhez. Ennek a rendkívül pontos technológiának a továbbfejlesztett funkciói teljesen digitális munkamenetet tesznek lehetővé. Csupán kevés esetben van szükség analóg mintákra az elkészítéshez vagy az ellenőrzéshez. Bár ezek a nagyszerű eszközök rendkívül pontosak, a kezdeti beszerzési költségek és az érzékeny komponensek anyagainak elérhetősége aggodalomra adhatnak okot.
A fotogrammetria költségeinek elkerülése érdekében alternatív, teljesen digitális munkafolyamatokat fejlesztettek ki, mint dr. Jonathan Abenaim XCell eljárása, amely megkönnyíti és egyszerűsíti az adatgyűjtést, és elkerüli a fotogrammetria szükségességét [10]. Ez a szabadalmaztatott munkafolyamat-protokoll megköveteli a hozzá kapcsolódó oktatást és a szabadalmaztatott scanbodyk használatát. A konzisztens és a pontos munka érdekében a protokoll egy speciális intraorális szkenner és CAM-egység használatát javasolja. Az eljárás dr. Abenaim Powerball csavarját ajánlja a végleges restauráció elkészítéséhez. Bár az ajánlások nem kötelező jellegűek, korlátozott támogatás áll rendelkezésünkre, amennyiben nem a javasolt komponenseket használjuk. A bizonyítottan működőképes XCell eljárás rendkívül hatékony, és megnyitotta az utat más intraorális képalkotó technológiák további fejlesztése felé.
Egy másik új lehetőség, a Grammetry (ROE fogtechnikai laboratórium), egy nyitott, átfogó sebészeti és restaurációs megoldásként került kifejlesztésre, amely nagyon hasonló és egyszerű eljárást kínál, jelentősen alacsonyabb költséggel. Míg a fotogrammetria egy drága készülék és drága scanboyk használatát igényli, a Grammetry lehetővé teszi a fogorvos meglévő intraorális szkennerének használatát a rendelkezésre álló speciális alkatrészekkel együtt, minden egyes esetben.
Az analóg-digitális eljárás MUA-kompatibilis scanbodykat (OptiSplint) használ, amelyeket úgy terveztek, hogy egy alumíniumhálós keretet tartalmazzanak. Ezeket a szék mellett egyedivé lehet alakítani (a szintén hozzátartozó vágószerszámmal) az implantátumok szájüregi elhelyezkedésének megfelelően. Ez a hálós keret kis és nagy méretben kapható az eltérő szájméretek és MUA-implantátumpozíciók szerint. A munkafolyamat során a scanbodykat intraorálisan helyezzük a Multi-unit felépítményekre . A saját fejlesztésű scanbodyk hosszabbításokkal rendelkeznek, amelyek segítségével elérhető, hogy a háló a hosszabbításokhoz közel üljön és forogjon, ami megkönnyíti a rezinnel történő rögzítést (STELLAR DC Acrylic, Taub Products). Ez a struktúra ezután digitalizálható intraorális szkenner segítségével intraorálisan, vagy extraorálisan intraorális szkennerrel, továbbá asztali szkennerrel is. A scanbodyk hálós kerethez ragasztott sínezése egyszerű, megszakítás nélküli szkennelési utat tesz lehetővé. A Grammetry eljárás biztosítja a klinikus számára a fotogrammetria teljes mértékben digitális előnyeit, miközben analóg minták gyártására is lehetőséget nyújt, amelyek a klinikai munkafolyamatban, a protetikai tervezés részeként artikulálhatók (5. ábra). Ezen kívül a Grammetry sínátvivő kulcsként is használható. A teljesen digitális Grammetry módszer a fogtechnikai laboratórium számára a teljes állcsontprotézisek tervezéséhez és gyártásához szükséges adatokat jelentősen alacsonyabb költségen biztosítja. Azok számára, akik rendelkeznek 3D nyomtatóval, és szeretnék megtervezni és kinyomtatni az ideiglenes fogpótlást, egy kalibrációs eszköz áll rendelkezésre a Grammetry készletében. Ez az eszköz biztosítja az alkalmazott rezinen alapuló, speciális nyomtatóbeállítások által elért passzív illeszkedést.
Egy ideje már vita tárgyát képezi, hogy érdemes-e inkább a rögzített fogpótlások esetében a csavaros rögzítést választani a cementrögzítéssel szemben [11]. A restaurációs komponensek fejlődésével és a CAM-szoftverek és -hardverek képességeinek drámai javulásával a Multi-unitokat alkalmazó csavarrögzítés vált a választandó lehetőségnek a legtöbb teljes állcsont-rehabilitáció esetében, a monolitikus cirkónium-dioxid protézisekhez szükséges passzivitás miatt.
A teljes állcsont csavarral rögzített, keresztíves restaurációinak sikere a szubgingivális cement kiküszöbölésének és a protézisek passzív helyben maradásának tulajdonítható [12].
A csavarral rögzített, implantátumokon elhorgonyzott protézisek az elmúlt évtizedek során számos fejlesztésen mentek keresztül. [13]. A PMMA protézisek túl gyengének bizonyultak ahhoz, hogy hosszú távon ellenálljanak az okkluzális terhelésnek. A szilárdság javítása érdekében az akrilhoz fémmegerősítést adtak, de végeredményben hosszú távon még mindig magas volt a sikertelenség aránya. A fémkerámia restaurációk fejlődése hosszú távon jobb esztétikát és nagyobb élettartamot eredményezett, azonban a költsége meghatározó kérdéssé vált, és továbbra is előfordultak törések. Az anyagok szilárdságának és sokféleségének fejlesztése és a CAD/CAM technológia folyamatos fejlődése miatt felmerült más anyag használatának lehetősége is. A monolitikus cirkónium-dioxid vált a legszélesebb körben használt anyaggá a teljes állcsont implantációs rehabilitációjában [14, 15]. A marással készült és szinterezett cirkónium-dioxid struktúrát standard Multi-unit felépítménnyel, egyedileg mart titánstéggel vagy titánbázissal lehet elkészíteni (6. ábra). Ezeket a fém szubstruktúrákat kémiailag rögzítik a cirkónium-dioxid részhez. Kezdetben, bár a költségek jelentősen csökkentek, törések még mindig előfordultak, leginkább a rossz tervezés miatt.
A törés jellemzően a csavarok hozzáférési furatainak helyein, illetve a disztális meghosszabbítások területén fordult elő, amely az elégtelen anterio-posterior kiterjesztéssel magyarázható. A csavarok hozzáférési furatainak törése a korona és a felépítmény közötti határfelületen lévő elégtelen cirkónium-dioxid vastagságnak tulajdonítható. A Multi-unit fejekhez rögzített hagyományos protézisrögzítő csavarok 2 mm átmérőjű csavarfejjel rendelkeznek, amely így csak 0,25 mm-es találkozási felületet tesz lehetővé a koronai résszel (7. ábra). Így a hagyományos csavarfej és a titánbázis között mindössze 0,4 mm marad. Nehézségeket okoz és aggodalomra ad okot a csavarok meglazulása, törése és a titánbázisok leválása a cirkónium-dioxid struktúráról [16]. Mivel ezek a komplikációk és az egyébként elkerülhető retúrmunkák továbbra is jelen vannak, a fejlesztők alternatív megoldásokat keresnek.
A csavarlazulás, a titánbázis elengedése és a csavar hozzáférési furatának törése ellen számos új csavart fejlesztettek ki. Az elmúlt néhány évben e csavarok folyamatos továbbfejlesztése vezetett a fémmentes, monolitikus cirkónium-oxidból készült, teljes állcsont-restaurációk kifejlesztéséhez. Ennek eredményeként sok esetben megszűnt a fémrészekhez szükséges túlzott csontredukció szükségessége, ami az FP-3-hoz képest több lehetőséget biztosít a Misch-féle FP-1 osztályozású restaurációk esetében [17]. E csavarok némelyike vastagabb cirkónium-dioxidot engedélyez a MUA és a csavarfej között. A megnövelt vastagság engedélyezése ezen érzékeny területen tovább csökkenti a cirkónium-dioxid törésének kockázatát a csavar hozzáférési furatának területén. Az újabb csavarok általában kúpos vagy lekerekített csavarfejjel rendelkeznek, ami jobb retenciót tesz lehetővé azáltal, hogy apikális irányban az oldalsó falakra nyomást gyakorol, csökkentve ezzel a csavarok meglazulásának esélyét.
Néhány ilyen újabb csavarkialakítás alkalmas ferde hozzáférési furat létrehozására. A ferde hozzáférési furattal történő korrekció széles körben elterjedt a szólóimplantátumok esetében [18]. Korábban a multi-unitos, teljes állcsont-restaurációk szögeltérési korrekciójához egy nagyobb angulációjú Multi-unitot kellett használni. A MUA implantátumhoz rögzítése és a szkennelt adatok rögzítése után a hozzáférési furat módosításához egy megnövelt dőlésszögű, másik MUA behelyezésére van szükség. Ez akkor válik problémássá, ha már megterveztük az ideiglenes vagy végleges restaurációt, és a fogak pozíciójának megváltoztatására van szükség. Gyakran előfordul, hogy a hozzáférési furatok ezen változtatások hatására esztétikai vagy potenciálisan sérülékeny területekre esnek (8. ábra). A Multi-unit fejek dőlésszöge limitált, az egyes komponensek gyártóitól függően változik. Ahelyett, hogy kicserélnénk a MUA-t, és az ideiglenes rögzítés nehézségeivel küzdenénk, az újabb MUA csavartechnológiák némelyike lehetővé teszi, hogy a MUA a helyén maradjon, és a csavar hozzáférési furata akár 25°-os szöget is elérjen. Az egyik ilyen szempontból egyedülálló módon tervezett csavar a Grammetry Vortex LA VIS (9. ábra). Ez a csavar különböző függőleges irányú mélységeket képes biztosítani. Ez a funkció lehetővé teszi a közvetlen elhelyezést a Multi-unit fejen, a titánbázison vagy a titánstégen, egyszerűen a csavar magassági pozíciójának beállításával. Amennyiben szükséges, az állítható vertikális pozíció lehetővé teszi több vagy kevesebb cirkónium-dioxid jelenlétét, a rendelkezésre álló interokkluzális helytől függően. A ferde hozzáférési furatok meglétén kívül az ideális hozzáférési furat pozíciója és mélysége is kialakítható.
Ezért az ebben a cikkben ismertetett, innovatív adatrögzítési és validálási módszerekkel, továbbá az újabb csavartechnológia alkalmazásával a gyártási folyamat hatékonysága és pontossága növelhető. Ezen túlmenően bemutatásra került, hogy a ferde hozzáférési furattal rendelkező csavarokkal jobb esztétikai eredmények érhetők el (10. ábra).
Grammetry csavar
Rosen csavar
DESS 19.018-P10 csavar
Powerball csavar
Az alábbi eset ismerteti a Grammetry innovatív csavartechnológiával kombinált felhasználásának a jellemzőit és az előnyeit. Egy 63 éves férfi beteg jelentkezett rendelőnkben, negatív kórtörténettel, mindkét állcsontját érintő, hiányos fogazattal. Diagnosztikai adatgyűjtést végeztünk, beleértve a teljes száj digitális röntgenfelvételeit, az intraorális felvételeket, a nagy látómezejű CBCT-vizsgálatot, valamint az intra- és extraorális fotókat. Az alsó állcsontban egy retineált szemfogat, valamint számos mobilis és fájdalmas fogat detektáltunk.
A felső állcsonton hasonló állapotot regisztráltunk: romló, fájdalmas, mobilis fogak és kiterjedt carieses léziók. Habár a mandibulán szignifikáns csontveszteséget tapasztaltunk, az okkluzális magasság (VDO, vertical dimension of occlusion) lehetővé tette az FP-1 típusú protézis elkészítését mindkét állcsont esetében.
Az adatok értékelése alapján több kezelési tervet is kidolgoztunk és prezentáltunk a páciens számára. A mérlegelt kezelési koncepciók között szerepelt a kivehető fogpótlások megtámasztásához elég stabilnak megítélt fogak megmentése; az implantáció rögzített és kivehető protézisek kombinációjával; az implantátumokon elhorgonyzott overdenture protézisek; és a teljes szájimplantátumokkal történő rehabilitációja. A különböző kezelési javaslatok áttekintése után a páciens a legutóbbi lehetőséget választotta.
A regisztrált adatokat, valamint az előzetes terveket az implantálandó területekről (Blue Sky Plan, Blue Sky Bio) elküldtük a fogtechnikának (ROE Dental Laboratory) áttekintésre. A CBCT-vizsgálatból származó 3D-s adatokat ezután összevontuk az IOS-adatsorral, az esetek restaurációs célú megoldásának meghatározására. A fogtechnika ezután CAD-szoftver segítségével megtervezte az ideiglenes, teljes, csavarral rögzített fogpótlásokat, a protézisekhez szükséges, tervezett VDO-értékek mellett. A 3D-ben rekonstruált csontvolumen segítségével vizualizált fogpozíció által könnyebb volt meghatározni a legkedvezőbb helyeket az implantátumok beültetésére. A fogtechnikával virtuális, távoli tervezést végeztünk a teljes sablonos, irányított műtéti terv véglegesítése céljából (CHROME GuidedSMILE, ROE Dental Laboratory), amely a VDO 2 mm-es növelését is magában foglalta. Az esetet elküldtük gyártásra. A CHROME GuidedSMILE protokoll több komponensből áll, amelyek kombinálható megoldásokat nyújtanak: fémvázat a csontredukció ellenőrzésére, az oszteotómiák előkészítésére, teljes sablonokat az implantátumok behelyezésére, az implantátum mélységének, útjának és rotációs indexelésének ellenőrzésére, a Multi-unit fejek pozicionálására és az ideiglenes restaurációk átadására [1].
A műtétet mindkét állcsonton egy ülés alatt végeztük el intravénás szedációban. Az összes meglévő fogat eltávolítottuk, majd a kiválasztott fogakat a Smart Dentin Grinder (KometaBio) segítségével porítottuk és sterilizáltuk, hogy autograft csontpótlóként használhassuk fel [2]. Biológiai fúrórendszert alkalmaztunk az anatómiai alveoláris csont alakításához (Universal Shapers). Az alveoláris csonthoz gyémántfúrókat alkalmaztunk mind az implantátumok, mind a hézagfogak területének esetében. Ennek célja az volt, hogy a kezdeti adatgyűjtés alapján megállapított fogméreteknek megfelelően, fokozott esztétikát biztosító emergenciaprofilokat hozzunk létre. A műtét eseménytelenül zajlott, leszámítva egy enyhe szövődményt a retineált alsó szemfog eltávolítása során. Az implantátumok stabilitását rezonanciafrekvencia-analízissel (implantátumstabilitási hányados) mértük a terhelés validálásának érdekében. A Multi-unit felépítményeket a műtéti tervezés során előre meghatározott rotációs pozíciók alapján rögzítettük az implantátumokhoz. A csonthiányos területeket és a többi alveolust ezután őrölt dentin autografttal augmentáltuk, trombocitadús fibrinmembránnal fedtük be, és a gyógyulási csavarok köré varratokat helyeztünk. Az ideiglenes fogpótlásokat a C2F protokoll szerint készítettük el [4]. Az egyénre szabott módosításokat és a polírozást követően az ideiglenes fogpótlásokat behelyeztük, és hagytuk gyógyulni.
Az ezt követő posztoperatív kontrollok során a páciens rendkívül elégedett volt az újonnan rehabilitált fogazatával. Mivel az előzetes ideiglenes fogpótlásokat a vágyott virtuális végeredmény alapján terveztük meg, a végleges fogpótlásokhoz volt lehetőség változtatni. A fogak kezdeti méretében és középvonalbeli helyzetében enyhe eltérést tapasztaltunk, és ezt mind regisztráltuk annak érdekében, hogy a monolitikus cirkónium-dioxidból készült restaurációk véglegesítése során a hibákat korrigálni lehessen. A páciens jól tolerálta a VDO 2 mm-es növelését, és az okklúzió minimális módosítását digitális artikulációval (OccluSense, Dr. Jean Bausch) végeztük el. A szövetek fiziológiásan gyógyultak, eltekintve az alveoláris magasság és a lágyrészek kisebb mértékű veszteségétől a retineált szemfog eltávolításának helyén.
Négy hónap elteltével a páciens visszatért, hogy befejezzük a protézisek véglegesítését. Elkészültek a végső felvételek, beleértve az új digitális szkennelést és a fényképeket. Fotóztuk a páciens mosolygó és nem mosolygó profilját, valamint az okklúzióját. A digitális szkennelés magában foglalta a CBCT készülékkel készített arcfelvételt, a mandibuláris és maxilláris lágyrészek szkennelését scanbodyk (DESS) segítségével, a harapásregisztrációt, az ideiglenes fogpótlások iJIG szkennelését a fogak pozicionálásához [3], illetve a fotogrammetriás (iCam4D, iMetric 4D) és a Gammetry szkennelést (15. ábra). A Grammetry extraorális szkenneléseket az összehasonlítás érdekében mind az intraorális szkennerrel, mind egy extraorális asztali szkennerrel (Medit T710) is elvégeztük.
Az összegyűjtött adatokat a mosolytervezés korrekciójához szükséges módosításokkal együtt egy szkennelő szoftverportálon (Medit Scan for Clinics) keresztül elküldtük a fogtechnikai laboratóriumnak. A tervezőszoftver (exocad) fejlett tervezési funkciói segítségével korrigáltuk a középvonalat és a fogak méretét. A 3D-nyomtatott alsó és felső PMMA restaurációkat a „Direct-to-MUA” csavarok (Vortex LA VIS; 16. a ábra) segítségével próbáltuk be. Az illeszkedést, a fonetikát, az esztétikát és az okklúziót digitális artikulációval (OccluSense; 16. b ábra) ellenőriztük. A páciens rendkívül elégedett volt a fogpróbákkal. Mivel nem volt szükség korrekcióra, a páciens a fogpróbákkal mint extra erős rezinből készült új ideiglenes fogpótlásokkal távozhatott. Az új ideiglenes fogpótlásokat tíz napig hordta a forma és a funkció ellenőrzésének céljából. Kiválasztottuk a végleges színt, majd a fogtechnika elkészítette fogpótlásokat fémmentes monolitikus cirkónium-dioxidból.
A végleges restaurációkat tíz nappal később passzív módon és pontosan, probléma nélkül helyeztük be Vortex LA VIS csavarok segítségével. Kontrollvizsgálatot végeztünk fényképekkel, röntgenfelvételekkel, továbá digitális artikulációval az illeszkedés, a funkció, a fonetika és az okklúzió ismételt ellenőrzésének céljából (17. a ábra). A páciens rendkívül elégedett volt a végleges fogpótlással, a folyamatot életmódváltónak és meglepően gyorsnak nevezte ahhoz képest, amit a teljes szájüregi implantációs terápiáról hallott. A befejező rész gyorsaságával különösen elégedett volt.
Pontos diagnózissal és kezelési tervvel ideális körülmények között az állcsont vagy akár a teljes szájimplantátummal történő rehabilitációja rövid idő alatt elvégezhető. A restaurációs szemléletű, irányított műtét alkalmazása javíthatja a pontosságot, valamint garantálhatja a megfelelő implantátumbeültetést, beleértve az implantáció mélységét és angulációját is. Az adatgyűjtés akár a műtét idején, akár posztoperatívan javíthatja a pontosságot és a befejezés gyorsaságát.
Jelen esetben a lágyszöveti topográfia rögzítésére szolgáló digitális és analóg eljárásokat, valamint a restaurációk intraorális pozíciójának igazításához és validálásához elengedhetetlen iJIG ideiglenes restaurációk használatát, valamint a Grammetry és a fotogrammetria alkalmazását ismertettük. A hézagok pontosan kimutathatók és beállíthatók, hogy a tervezőszoftverek segítségével kitölthetők legyenek. Egy 2D profil fotó vagy még jobb esetben egy 3D arcszkennelés alkalmazásával a fogak pozíciója, mérete és alakja könnyen beállítható a jobb fogpróba vagy végleges restauráció érdekében.
Jelen esetben három módszert alkalmaztunk az adatok rögzítésére az összehasonlítás érdekében. Az elsőt, a fotogrammetriát, az implantátumpozíció pontosságának szempontjából elismert gold standardnak tekintik. A második, a Grammetry, az új OptiSplint analóg rögzítési protokollokat használta. A harmadik, a digitális rögzítés, a Grammetry OptiSplintet használta, amelyben az intraorális szkenner és az extraorális asztali felvételeket elemeztük és hasonlítottuk össze. A Grammetry OptiSplint extraorális asztali felvétele szinte azonos volt a fotogrammetriás felvétellel a két adatkészlet egymásra helyezésekor. A Grammetry sín extraorális asztali rögzítése minimálisan jobb eredményeket hozott, mint az extraorálisan rögzített intraorális felvétel. Bár az eredmények az intraorális szkennerekhez kapcsolódó emberi hiba miatt kissé pontatlanabbak lehetnek, mégis több mint elfogadhatóak voltak, mivel a CAD/CAM-egységek tűréshatárai megakadályozzák a kapott eredményeken túli marást. A Grammetry eljárás használatának további előnye, hogy fizikailag is készíthető minta, ami lehetővé teszi az analóg bepróbálást mind a nyomtatott, mind a marással készült restaurációk készítéséhez.
Számos olyan digitális munkafolyamat létezik, amelyet sikeresen lehet alkalmazni a teljes állcsontimplantátummal támogatott rehabilitációjának konzisztens és pontos eredményeinek eléréséhez. Jelenleg az értékesítési lánc hiányosságai és korlátai miatt fotogrammetriás eszközök nem állnak rendelkezésre és hiánycikknek számítanak. Ezzel ellentétben a Grammetry protokoll elemei rendelkezésre állnak, továbbá olcsóbbak is. Jelen esetbemutatás során megállapítottuk, hogy a Grammetry analóg-digitális protokollja a fotogrammetria hatékony, megfizethető és pontosságában megegyező alternatívájaként használható. A szükséges felvételekkel kombinálva a Grammetry képes az implantátumpozíciók teljesen digitális rögzítésére, miközben analóg mintákat biztosít, amennyiben szükséges az artikuláció és a restauráció elkészítéséhez. Az adatok rögzítése akár a műtét napján, akár később jelentősen javíthatja a fogtechnikai laboratóriumi kommunikációt, továbbá csökkentheti a végleges fogpótlások gyártási idejét, miközben támogatja a magas szintű pontosságot, javítva az általános klinikai és páciensélményt. Az eset bemutatásához használt protokollok és anyagok további vizsgálata ajánlott, mivel folyamatosan keressük a leggazdaságosabb és legpontosabb digitális munkafolyamatokat.
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
