PhD dr. Marada Gyula fogszakorvos, egyetemi adjunktus, a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Fogászati és Szájsebészeti Klinika intézetigazgató-helyettese, tanszékvezető. A Magyar Fogpótlástani Társaság, a Dento-maxillo-faciális Radiológiai Táraság és a Magyar Digitális Fogászati Egyesület elnökségeinek tagja, hazai és külföldi konferenciák rendszeres előadója. Jelentősek tudományos és felsőoktatási témájú publikációi. Kiváló gyakorlatvezető és előadó (2000 óta).
Arra kérem, először kicsit tekintsünk a kezdetekre. Mikor döntött arról, esetleg kinek/kiknek a motiválására, hogy a fogorvosi pályát választja?Eredetileg építészmérnök akartam lenni, egészen a gimnázium második osztályáig. Nagyon szerettem rajzolni, a perspektivikus látásmód áll igazán közel hozzám. A családunkban nem volt fogorvos. A testvérem viszont kisgyerek kora óta orvos akart lenni, először Debrecenben felvételizett, sikertelenül. A következő évben már Pécsett próbálkozott, ami tőlünk – egy Tokaj melletti kis falutól – igen távol esett, de felvették az általános orvos szakra. Amikor nekem kellett dönteni a pályaválasztásomról, a testvérem példája vonzott, és én is ide jelentkeztem, és mindjárt az elsőre sikerült bejutnom.
Még egészen élénken él bennem, amikor akkori munkahelyi vezetőmmel, Szabó Gyula professzor úrral egy közleményről beszélgettünk, ami a navigált implantációs sebészetről szólt. Ez a 2000-es évek legelején volt, amikor még az implantológia is csak gyerekcipőben járt, és a digitális technológiákat is csak hírből ismertük. De már sejteni lehetett, hogy a technika robbanásszerű fejlődése a küszöbön van. Mint tudjuk, a digitális módszereknek nagyon sok mindent köszönhetünk a fogászatban. A technológián kívül számos új anyaggal is gazdagodtunk, gondoljunk csak a cirkóniumra, amelyek felhasználása a hagyományos, analóg módszerekkel elképzelhetetlen. Talán ennek is köszönhetően, a fogászati digitális munkafolyamatok először a fogtechnikai laborokba „gyűrűztek” be, és lassan kezdték el a rendelők is ezeket bevezetni. Ha a jelenlegi állapotot megnézzük, akkor még mindig fogtechnikai dominanciát látunk, de ezt az arányt most 35-65%-re becsülném.
Én személy szerint a digitális fogászattal egy véletlen folytán kerültem nagyon szoros kapcsolatba. Teljesen más tényezők miatt kezdtem el egy 3D nyomtatásos tanfolyamot, amelynek kapcsán nem csak az additív gyártástechnológiákkal ismerkedtem meg, hanem a digitális folyamatok alapjaival is. Ezek közé tartoznak olyan fogalmak, mint például a digitális adat, az adatgyűjtés eszközei, az adatfeldolgozás és a gyártás. Akkor állt bennem is össze egy komplex kép erről a rendkívül szerteágazó tudományról.
Ahogy a digitális technológia is egyre nagyobb teret hódít, úgy egyre hangsúlyosabbá válik mindennapi gyakorlatunkban is. A digitális lenyomat kezdi – igaz nagyon lassan – kiszorítani a hagyományos lenyomatvételi módszereket. Mindenképpen beszélnünk kell egy folyamatról is, amit angolosan chair-side technológiáknak hívunk. Nincs erre igazán jó magyar szó, de a fordításnak megfelelően egy olyan irányzatot jelöl, ahol fogtechnikai labor nélkül is képesek vagyunk, akár a beteg széke mellett indirekt restaurációkat, vagy más eszközöket készíteni a pácienseinknek. Ennek az irányzatnak egyre több követője van, egyre több fogorvos kolléga érez késztetést ennek az alkalmazására. Ez kezdetben rendkívül időigényes, hosszú tanulási folyamattal jár, de a végeredmény több mint biztató! Azt fontos hangsúlyozni, hogy ez korántsem jelenti a fogtechnikai laborok végét. Egyrészt nem mindent tudunk teljesen digitálisan elkészíteni (pl. egy teljes lemezes kivehető fogpótlást), és számos gyártási folyamat továbbra is a technikus szakértelmét, kézügyességét igényli, és igényelni is fogja. Tehát nem kiszorításról, inkább átrendeződésről beszélhetünk.
A rögzített fogpótlások esetén egyértelműen áttértünk a digitális technikára. Ez mind a fogorvosnak, mind a páciensnek, mind a fogtechnikusnak könnyebb, egyszerűbb, jobb végeredménnyel járó folyamat. A páciensek részéről is látjuk, hogy egyre inkább elfogadják, szeretik, és gyakran már igénylik is ezeket az eszközöket, kezeléseket. De folyamatosan próbálkozunk ezen kívül más típusú fogmű digitális elkészítésével is. Sikerült már pácienseinknek 3D nyomtatott fogsort átadni, ugyancsak 3D nyomtatott harapásemelő és speciális síneket készíteni. A maxillo-facialis helyreállító protetika kapcsán is volt rendkívül sikeres beavatkozásunk. Klinikaként kötelességünk is folyamatosan monitorozni az újdonságokat, az innovációkat, és ezeket beépíteni az oktatásunkba. Mert amiről ma egy harmadéves hallgatónak mint legújabb kutatási vívmányról beszélünk, az két évvel később, a diplomájának megszerzését követően mint mindennapi gyakorlat jelenik meg. Elképesztően, néha már-már szinte követhetetlenül gyors a fejlődés, amellyel lépést kell tartanunk.
Mit gondol, a következő évtizedben milyen változások lehetnek, melyek befolyásolják majd alapvetően e szakterületet?A pontosság is javul majd, bár a digitális lenyomatok esetén már ez is az elfogadható tűréshatáron belül van. Ennek ellenére az orálszkennereket még mindig 4-5 tagig javasoljuk csupán. Ez a közeli jövőben várhatóan kiterjed majd a teljes fogívre. Egyre több, kifejezetten chair-side technikához fejlesztett szoftver jelenik majd meg a piacon, és ezek egyre inkább felhasználóbarátok lesznek. A technológia és felhasznált anyagok területén is számítok előrelépésre. Új technikaként megemlíthetjük napjaink nagy slágerét, az ún. iBar típusú rögzített fogpótlásokat. Ilyenkor egy rögzített fogpótlás váza digitálisan, stégszerűen készül el, és a rajta lévő leplezés, ami szintén digitálisan gyártott, kivehető pótláshoz hasonlóan eltávolítható, cserélhető. Egy másik példa lehet a holografikus elven működő szkenner, ami a marginális gingiva alatti területeket is „látja”, lehetővé téve a subgingivalisan elhelyezett preparálási határ pontos detektálását. De ez csak két kiragadott példa volt, amiket már ismerünk. Szinte el sem tudjuk képzelni, hogy hol lehet ennek a technikának a határa. Ha van egyáltalán ilyen! Szerintem az útnak csak az elején járunk, én személy szerint még további nagy perspektívát, lehetőségeket látok ezért a digitális fogászatban.
Amit látok és tapasztalok, az az, hogy a kollégák egyre nagyobb tudással, egyre több ismerettel rendelkeznek ezekről a technológiákról. Viszont azt is látom, mint ahogy néhány kérdéssel korábban is írtam, hogy nem látják át a folyamatokat teljes egészében.
Nagyon sok olyan képzés, tanfolyam van, ami csak kiragad egy kis szeletet, és igyekszik azzal megismertetni az érdeklődőt. Természetesen erre is szükség van és hasznos, de megfelelő alapok nélkül ez egy kicsit céltalan. Ezért tartom szerencsésebbnek és ajánlom is azokat a kurzusokat, amelyek nem csak egy eszköz bemutatását, egy szoftver elsajátítását tűzik ki célul, hanem alapismeretekkel is bővítik tudástárunkat. Ezek a képzések ugyan hosszúak, akár többévesek is lehetnek. Szerencsére fogtechnikusi és fogorvosi szinten is egyre több ilyen kezdeményezéssel találkozhatunk.
A véleményem szerint a közeljövőben biztosan nem, legalábbis teljes mértékben nem! Részfeladatokat ugyan átvehet, de a legfontosabb, az ellenőrzés és kontroll még nagyon sokáig megmarad emberi kézben. A mesterséges intelligencia valóban itt van, és érdemes ezzel foglalkozni. Ennek térnyerése önmagában is megérne egy hosszabb beszélgetést, de amit már ma is látunk, hogy a fogászati digitális világban is egyre gyakoribb az MI alkalmazása. A szkennerek túlnyomó része például képes „kitalálni” azokat a területeket, amelyeket nem lát. Ilyen lehet jellemzően az alsó metszők közötti interdentális terület, vagy az online szerkesztő programok már önállóan készítenek koronákat az adott szituációnak megfelelően, és még sorolni lehetne a példákat.
Én azt látom, hogy egyértelműen. A nagy betegforgalmú rendelők, klinikák esetén is azt tapasztaljuk, hogy a technikai infrastruktúra fejlesztése, bővítése egyfajta minőségi javulást is hoz, és ez nem feltétlenül az elkészülő fogművek pontosságában tapasztalható. Mert a digitális technika soha nem a pontosság javulását jelenti, hanem egy magasabb minőséget. Egy korábbi vizsgálatunkban például azt találtuk, hogy egy fogtechnikus is képes 10-20 mikron pontosságú koronapótlást készíteni, de nem volt ritka a 150-200 mikronos széli rés sem. Nagy szórással dolgoznak. Ezzel szemben a digitálisan készülő koronák állandóan 30-50 mikrométer közötti pontossággal készülnek. A digitális munka viszont az orvosi munkában is nagyobb pontosságot, nagyfokú odafigyelést követel meg, és ez egyértelműen javítja az ellátás színvonalát, továbbá még hatalmas előny az is, hogy azonnali visszajelzést kapunk. Példaként csak megemlítem, hogy egy pillérfog előkészítését követően a szkenner azonnal jelzi a preparálási hibákat, alámenős területeket, amelyeket azonnal korrigálni is tudunk.
Ön szerint lényegesen átalakíthatja a fogorvos-fogtechnikus kommunikációt, interakciót a technológia még további fejlődése?Egészen biztosan. Már most is kézzelfoghatóak a különbségek. Mondok erre is egy példát. Korábban a fogtechnikus kapott néhány lenyomatot és instrukciót (jobb esetben), és ennek megfelelően kellett akár egy komplexebb restaurációt elkészítenie. Ezzel szemben ma a szájszkennerekkel nem csak a fogak és a nyálkahártya állapotát tudjuk számára eljuttatni, hanem dinamikus okklúziót is rögzítünk, akár egy gombnyomással, valós színinformációt továbbítunk, és a szájüreg mellett a páciens arcát is szkenneljük. Így kis túlzással ez tényleg olyan, mintha a páciens megjelenne a technikus előtt a számítógép képernyőjén. Így realisztikusabbá válik pl. egy fogfelállítás, virtuális wax-up.
Összegzésként egészen biztosan egyetérthetünk abban, hogy a digitális technikáé a jövő! Ez a folyamat olyan sebességgel tör utat magának, amit néha már nehéz is nyomon követni. Ezért talán még inkább igaz az az elcsépelt szlogen, amely szerint, aki lemarad, az kimarad! Biztatok mindenkit arra, hogy ismerkedjen, barátkozzon a digitális világ gondolatával, és lehetősége szerint próbálja a napi praxisgyakorlatba is egyre nagyobb mértékben bevezetni. Klinikusként, előadóként pedig megígérhetem, hogy ehhez a tőlünk telhető legtöbb segítséget megadjuk.
Köszönöm ezt az igen sok és értékes információt a digitális fogászat aktuális kérdéseiről. Válaszai és a napi gyakorlatból vett példái – minden bizonnyal – megerősíthetik, illetve kiegészíthetik Olvasóink szakmai ismereteit!
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
