Célkitűzés: A kutatás célja a dohányzás orális egészségre gyakorolt szubjektív hatásainak vizsgálata a fiatal felnőttek körében. Annak vizsgálata, hogy az adott korcsoport milyennek ítéli meg saját orális egészségét, és milyenek az egyéni szájhigiénés szokásaik. Illetve milyen különbségek fedezhetők fel a dohányzók és nem dohányzók orális egészsége és szájhigiénés szokásai kapcsán.
Vizsgálat módszere: A vizsgálat online felméréssel valósult meg, egy saját készítésű kérdőív segítségével. Az adatok gyűjtése 2023. május 1-től június 30.-ig történt. A kutatás során nem véletlenszerű mintavétel alkalmazása, és egyszerűen elérhető alany vizsgálata történt. Az adatok feldolgozása és elemzése IBM SPSS 20.0 statisztikai programmal, leíró statisztikai módszerrel, Mann-Whitney teszttel, Khi-négyzet próbával és Kruskal-Wallis teszttel történt (p<0,05).
Eredmények: 317 értékelhető válasz alapján a fogorvos-látogatás gyakoriságában nincs szignifikáns különbség az adott korosztályban a dohányzók és a nem dohányzók között (p=0,711). A szájhigiénés szokások tekintetében, mint a fogmosás gyakoriságában (p=0,064). A fogmosás időtartamában (p=0,374), és a használt egyéni szájhigiénés eszközök számában (p=0,067) sem találtunk lényeges különbséget a dohányzók és nem dohányzók között. Az eddigiekben tapasztalt, szubjektív szájüregi tünetek és kórképek esetében szignifikáns különbséget találtunk a dohányzók, nem dohányzók és már leszokott személyek között (p=0,006).
A vizsgálat során a dohányzók és nem dohányzók tömött fogainak száma között (p=0,729; U=9897,0) nem találtunk jelentős különbséget. A témával kapcsolatos ismeretek esetében, a legtöbb dohányzás okozta szájüregi elváltozást és kórképet a már leszokott személyek ismerték (p=0,000).
A kitöltők sok orális elváltozást és kórképet tapasztaltak az eddigiekben, melynek hátterében állhat a hiányos egyéni szájhigiéné. Valamint a fogorvos-látogatás gyakorisága, illetve a nem megfelelő ismeretek a témával kapcsolatosan. A dohányzók kevesebb orális elváltozást tapasztaltak az eddigiekben, melynek hátterében állhatnak a hiányos ismeretek és a kognitív disszonancia. Kulcsszavak: dentálhigiénikus, dohányzás, fiatal felntőttek, orális egészség.
A világ egyik legelterjedtebb káros magatartási formája a dohányzás, mely bizonyítottan számos betegség és kórkép hátterében állhat mint kockázati tényező (Paulik, 2014), és hatást gyakorol a szájüreg egészségére is. A KSH 2019-es adatai szerint Magyarországon a nők 22%-a, a férfiak pedig 27,7%-a dohányzó (KSH, 2021). Nem csak a felnőttek, hanem a fiatalok körében is elterjedt káros szenvedély, Magyarországon a középiskolát befejező diákok 46%-a rendszeresen dohányzik (Paulik, 2014).
2019-es adatok szerint a 18-34 éves korosztályt tekintve Magyarországon, az adott korosztály 31,7%-a rendszeresen dohányzik, 10%-uk pedig már leszokott a dohányzásról (KSH, 2021). A dohányzás számos szájüregi elváltozás és kórkép hátterében áll mint rizikó- vagy kiváltó tényező (Zhang, He, He, Huang, & Mingyun, 2019). Legalább olyan mértékű káros hatással van az orális egészségre, mint a cukorbetegség (Nyárasdy & Bánóczy, 2009) hatására megnőhet a fogkőképződési hajlam.
A fogíny tápanyag- és oxigén-ellátását (Bársonyné Kis & Kis-György, 2021), ami miatt ínyrecesszió is kialakulhat (Zhang, He, He, Huang, & Mingyun, 2019). A dohányzók esetében nő a klinikai tapadásveszteség. Az íny fibrotikussá válhat, illetve fokozódik az elszarusodása (Vályi és mtsai., 2014). Azonban a dohányosoknál a dentális biofilm okozta gingivitis nehezebben fejlődik ki, mint a nem dohányzóknál.
Az ínygyulladás enyhébb tünetekkel járhat, melynek hátterében áll az íny vérellátásának és a plakkellenes védőmechanizmusainak csökkenése (Gera és mtsai., 2009). Illetve a fog tartószerkezetének pusztulása és ez által a fogvesztés kockázata is megnőhet hatására. A dohányzók esetében gyakrabban fordulnak elő parodontális megbetegedések (Zhang, He, He, Huang, & Mingyun, 2019). Bizonyítottan, a krónikus paradontitis egyik legnagyobb magatartási rizikótényezője (Pilihaci & Gera, 2016).
Bizonyítottan nő a valószínűsége a nekrotizáló gingivitis kialakulásának (Dufty és mtsai., 2017). A dohányzás növelheti a caries kialakulásának kockázatát (Faragó, 2013). A cigarettában található összetevők elősegítik a caries kialakulásában szerepet játszó mikroorganizmusok szaporodását (Wu, Li, & Huang, 2019). A dohánytermékekben lévő nikotin pedig befolyásolja a nyál összetételét és minőségét. Valamint csökkenti pH szintjét, illetve pufferkapacitását gyengíti (Szabó, Maiyaleh, Kaán, Abafalvi, & Kispélyi, 2018). Implantológiai beavatkozás után negatívan hat az alveoláris csont regenerálódására (Zhang, He, He, Huang, & Mingyun, 2019), növeli a periimplantáris megbetegedések kockázatát (Vályi és mtsai., 2014).
A dohányzás, és az ez által okozott fizikai és kémiai irritáció kiemelt kockázati tényezője a szájüregi rákmegelőző állapotoknak és a szájüregi daganatos megbetegedéseknek (Döbrőssy & Budai, 2018), melyek prevalenciája igen magas Magyarországon (Szabó, Maiyaleh, Kaán, Abafalvi & Kispélyi, 2018). Hazánkban, 2019-ben 2958 új ajak- és szájüregi daganatos esetet regisztráltak, melyből 2075 esetben férfiakon diagnosztizálták ezeket a daganatos elváltozásokat (Kenessey, Nagy & Polgár, 2022).
Mindezen elváltozások és kórképek mellett hatást gyakorol az orális egészséggel kapcsolatos életminőségre is (Bakri, Tsakos, & Masood 2018). A fejlettebb egészségüggyel rendelkező országokban nagy hangsúlyt fektetnek a dohányzás megelőzésére és felszámolására. Melyben fontos szerepe van a dentálhigiénikusnak (Bársonyné Kis & Kis-György, 2021). Egy betegvizsgálat során nagyon fontos figyelembe venni, hogy a páciens dohányzik-e, illetve, hogy milyenek a dohányzási szokásai, paraméterei (Vályi és mtsai., 2014).
A dentálhigiénikusok munkájuk során hatékony szolgáltatásokat tudnak nyújtani annak érdekében, hogy a dohányzással összefüggő betegségek morbiditása és mortalitása csökkenhessen. Valamint a dohányzásról való leszokásban is segíteniük kell pácienseiknek, melynek jelenleg egyik legelfogadottabb módja a gyógyszeres támogatás és a magatartás-változtatás együttes alkalmazása (Antal és mtsai., 2012).
Vizsgálatunk célja feltérképezni a 18 és 27 év közötti korosztály ismereteit a dohányzás szájhigiénére gyakorolt hatásaival kapcsolatban, valamint, hogy milyen szájüregi elváltozásokat tapasztalnak és ismernek azok közül, amelyeket a dohányzás okozhat. Vizsgálni kívánjuk továbbá a dohányzók és a nem dohányzók szájhigiénés állapota közötti különbségeket, és a szájápolási szokásaikban fellelhető esetleges eltéréseket. Cél annak megismerése is, hogy az adott korosztály milyen gyakorisággal fordul fogászati szakemberhez, milyen dohányzási szokásaik vannak és milyen dohányzási eszközöket alkalmaznak leginkább.
Kvantitatív kutatást végeztünk munkánk során, melyet egy általunk készített elektronikus és önkitöltős kérdőív segítségével valósítottunk meg. A kutatást a Tudományos és Kutatásetikai Bizottság (ETT TUKEB) az alábbi ügyiratszámmal engedélyezte: BM/8165-1/2023.
Az elektronikus úton elkészített kérdőív 2023. május 01-től 2023. június 30-ig volt elérhető internetes közösségi oldalakon. Nem véletlenszerű mintavételt alkalmaztunk és egyszerűen elérhető alanyokat vizsgáltunk. Az adatfeldolgozás és adatelemzés IBM SPSS 20.0 statisztikai programmal, leíró statisztikai módszerrel, illetve Mann-Whitney teszt, Khi-négyzet próba és Kruskal-Wallis teszt alkalmazásával történt (p<0,05). A kérdőívünkben felhasználtuk az Oral Health Impact Profile-14 (OHIP-14) kérdőív tizennégy kérdését (Locker & Slade, 1993), melyek eredményeit ezen közleményben nem részleteztük.
A kérdőívet 430 személy töltötte ki, melyből 113 kitöltő adatai nem kerültek értékelésre, ugyanis ők nem feleltek meg a beválasztási kritériumoknak. A kitöltők a 18-27 éves korosztályba tartoztak, átlag életkoruk 22 év (22,18) volt. Közülük 271 fő nő és 46 fő férfi. A dohányzást tekintve 89 személy dohányzó, 25 személy régebben dohányzott, de már leszokott a dohányzásról, és 203 személy sohasem dohányzott.
Az elszívott cigaretta mennyiségét tekintve, a 89 dohányzó személy közül a legtöbben (36 fő) naponta 1-5 szál cigarettát szívnak el, 5-10 szálat ennél kevesebben, 30 személy, és a legkevesebben, az az 23 személy naponta 10-nél több szál cigarettát szív el. A dohányzásra alkalmazott eszközöket nézve, legtöbben hagyományos cigarettát (44 személy) és IQOS-t (37 személy) alkalmaznak. Pipát és szivart egy személy sem használ dohányzás céljából. Ezen kívül ElfBar-t, Vape-t és GLO-T alkalmaz két személy, elektromos cigarettát és snüsszt mindössze egy-egy személy alkalmaz. (1. ábra)
A fogorvos-látogatás és a fogászati szűrővizsgálatokon való részvétel gyakoriságában nem találtunk szignifikáns különbséget a vizsgált csoportok között (p=0,711). A vizsgálat során a már leszokott személyeket is a nem dohányzókkal együtt vizsgáltuk. Dohányzókat (89 személy) és nem dohányzókat (228 személy) összevetve, a nem dohányzó személyek közül legtöbben, 77 (33,8%) személy, csak probléma esetén fordul fogászati szakemberhez.
Illetve 46 (20,2%) személy félévente és 59 (25,9%) személy évente jár fogászati ellenőrzésekre és kezelésekre. Havonta 10 személy (4,4%), három havonta 6 személy (2,6%) jár ellenőrzésekre és kezelésekre. A dohányzó személyeket tekintve is legtöbben, 32 (36%) személy csak probléma esetén látogatnak el fogászati kezelésre. Az ő esetükben 20 személy (22,5%) évente, 16 személy (18%) félévente jár fogászati kezelésekre. Havonta 7 személy (7,9%) és három havonta 5 személy (5,6%) jár fogászati ellenőrzésre és kezelésre, mely közel duplája annak az értéknek, amelyet a nem dohányzók esetében mértünk. (2. ábra)
A szájápolási szokások vizsgálata során is szintén a már leszokott személyeket is a nem dohányzókkal együtt vizsgáltuk. A fogmosás gyakoriságát vizsgálva, a dohányzó és nem dohányzó kitöltőinket összevetve, a dohányzók 2,2%-a csak alkalmanként mos fogat, míg ez a szám a nem dohányzóknál csak 0,4%. A dohányzó kitöltők közül 28 személy (31,5%), míg a nem dohányzók közül 47 személy (20,6%) csak egyszer mos naponta fogat.
A legtöbben naponta kétszer mosnak fogat. A dohányzók közül 55 személy (61,8%), a nem dohányzók közül 162 személy (71,1%). Naponta kettőnél több alkalommal, a dohányzók közül mindössze 4 személy (4,5%), míg a nem dohányzók közül 18 személy (7,9%) mos fogat. Bár százalékos különbségek vannak a két csoport között a fogmosás gyakoriságát tekintve, ennek ellenére szignifikáns különbséget nem találtunk (p=0,064). (3. ábra) A fogmosás idejét tekintve a dohányzók önbevallásuk szerint átlag 3,08 percig, a nem dohányzók pedig 3,12 percig mosnak fogat, így ebben az esetben sem találtunk szignifikáns különbséget (p=0,374).
A használt szájápolási eszközök számát tekintve nem találtunk szignifikáns különbséget a vizsgált csoportok között (p=0,067). A dohányzók átlag 3,63 szájápolási eszközt alkalmaznak. A legtöbben fogkefét (100%), fogkrémet (97,75%), szájvizet (64,04%) és a fogközök tisztítására fogselymet (32,58%) alkalmaznak. A nem dohányzók átlag 3,26 eszközt alkalmaznak szájápolásukra, a legtöbben fogkefét (98,52%), fogkrémet (99,01%). Szájvizet kisebb arányban alkalmaznak, mint a dohányzók (46,31%), viszont fogselymet nagyobb arányban (36,95%).
A már leszokott személyek esetében is megvizsgáltuk, hogy ők milyen arányban használják az egyes szájápolási eszközöket: átlag 3,92 egyéni szájhigiénés eszközt alkalmaznak, a másik két csoporthoz hasonlóan az ő esetükben is a legtöbben fogkefét (100%) és fogkrémet (100%). A másik két csoporthoz viszonyítva viszont nagyobb arányban alkalmazzák a szájvizet (80%), a fogselymet (52%) és csak az ő csoportjukba tartozó személyek alkalmaznak egy sörtecsomós fogkefét (4%). (I. táblázat)
Kutatásunk során felhasznált kérdőívünkben felsoroltunk 18 szájüregi tünetet, melyek a leginkább előfordulhatnak. Kitöltőink szubjektív véleményére voltunk kíváncsiak azzal kapcsolatban, hogy ők ezen tünetek közül melyeket tapasztalták az eddigiekben. A dohányzó, nem dohányzó és már leszokott kitöltőink válaszait összevetve szerettük volna megtudni, hogy az adott mintában szereplő dohányzó személyek több orális egészségügyi problémával rendelkeznek-e, mint a nem dohányzó és már leszokott társaik. (II. táblázat)
A vizsgálat során a dohányzók és nem dohányzók tömött fogainak száma között nem találtunk szignifikáns különbséget, a dohányzók átlag 2,6 míg a nem dohányzók 2,57 tömött foggal rendelkeztek (p=0,729; U=9897,0). Külön vizsgáltuk azt, hogy a dohányzók esetében az elszívott cigaretta mennyisége hogyan befolyásolja az eddigiekben tapasztalt szájüregi elváltozások és tünetek meglétét.
Az eddigiekben tapasztalt tüneteket összevetve a naponta elszívott cigaretta mennyiségével azt az eredményt kaptuk, hogy a naponta 1-5 szálat elszívó személyek átlag 3,53 szájüregi elváltozást és tünetet tapasztaltak az eddigiekben, az 5-10 szálat elszívók 3,3 tünetet tapasztaltak és a 10-nél több szálat elszívó személyek 3,74 tünetet tapasztaltak átlagosan, a megadott 18 elváltozásból. Ezen eredmény szerint nincs a csoportok között jelentős különbség az eddigiekben tapasztalt szájüregi tünetek számát tekintve (p=0,597).
Az egyes szájüregi elváltozások gyakoriságát külön-külön is megfigyeltük, hogy mely csoportban gyakoribb. Az ínyvérzés tekintetében, a csoportok között szignifikáns különbség van (p=0,001), a nem dohányók és a naponta 1-5 szál cigarettát elszívók esetében gyakoribb az ínyvérzés mint szubjektív tünet. A fogfájdalom esetében is szignifikáns különbség figyelhető meg az adott csoportok között (p=0,016), a nem dohányzók nagyobb arányban tapasztaltak már fogfájdalmat.
Más elváltozások esetében jelentős különbséget nem mértünk, viszont megemlítendő, hogy a fogak mobilitása a napi 10 szálnál többet elszívók esetében gyakoribb tünet ugyan, de nem jelentős a különbség a nem dohányzókhoz képest. A fogak sárgás elszíneződését legnagyobb arányban a naponta 5-10 szálat elszívók és a napi 10-nél több szál cigarettát elszívók tapasztalják. A kellemetlen lehelet viszont nagyobb arányban jelentkezik a nem dohányzóknál mint szubjektív tünet. (III. táblázat)
Mindenképpen szerettünk volna arról is képet kapni, hogy a vizsgált mintánk milyen ismeretekkel rendelkezik a dohányzás orális egészséget befolyásoló hatásairól. A kérdőívünkben felsoroltunk a kitöltőink számára 17 darab, a laikusok számára érthetően megfogalmazott szájüregi elváltozást, tünetet és kórképeket, melyek kialakulásában szerepe van a dohányzásnak is. Ezek közül kellett a kitöltőknek eldönteniük, hogy szerintük a dohányzásnak szerepe lehet-e a kórkép kialakulásában.
A három csoport közül a már leszokott személyek voltak tisztában a legtöbb elváltozással, ők átlagosan 10,48 kórképről gondolták azt, hogy a dohányzás valamilyen szerepet játszhat a kialakulásában. A nem dohányzók átlag 9,52 kórképet jelöltek, míg a dohányzók mindössze átlag 7,33 kórképről gondolták azt, hogy szerepe lehet a dohányzásnak a kialakulásában (p=0,000). (IV. táblázat)
Vizsgálatunk során összefüggéseket kerestünk a dohányzás és az egyének által tapasztalt egyes szájüregi kórképek és elváltozások között. Különbségeket az adott mintában szereplő dohányzó, nem dohányzó és már leszokott személyek egyéni szájhigiénés szokásaiban, fogorvos-látogatás gyakoriságában, a tapasztalt szájüregi kórképek és elváltozások meglétében, illetve az adott témával kapcsolatos ismereteikben. Ezeken felül vizsgáltuk az elszívott cigaretta mennyisége és a tapasztalt szájüregi kórképek és elváltozások megléte közötti összefüggést.
A vizsgálatban résztvevő 317 személy több mint egynegyede dohányzó (28%), nagy részük hagyományos cigarettát alkalmaz (44 személy), illetve sokan választanak más dohányzási módszert. A kitöltők közül 37 személy alkalmaz IQOS-t, mely koránt sem tekinthető egészségesebb megoldásnak. A mintában szereplő személyek közül mindössze 25 személy (7,8%) szokott le a dohányzásról.
A kitöltők nagy része probléma esetén fordul csak fogászati szakemberhez (34,4%), a dohányzó (36%) és a nem dohányzó (33,8%) csoportot tekintve is a kitöltők legnagyobb arányban csak probléma esetén vesznek részt fogászati vizsgálaton. Emiatt fontos lenne az adott korosztály figyelmét felhívni a fogászati szűrővizsgálatok fontosságára. Mindemellett az adott mintában szereplő személyek egyéni szájápolási szokásaiban is vannak hiányosságok.
A kitöltők 23,7%-a csak naponta egyszer mos fogat. Ha külön megtekintjük a csoportokat, a dohányzó személyek közül 2,2% csak alkalmanként, az az nem mindennap mos fogat, illetve 31,5%-uk csak naponta egyszer. A nem dohányzókat tekintve, 0,4%-uk mos alkalmanként fogat és 20,6%-uk csak naponta egyszer. Az egyéb egyéni szájhigiénés eszközöket tekintve a dohányzók, nem dohányzók, illetve a már leszokott személyek esetében is a leggyakrabban alkalmazott egyéni szájhigiénés eszközök a fogkefe, fogkrém és a szájvíz voltak.
A dohányzók mindössze 32,58%-a alkalmaz fogselymet és 22,47%-uk fogköztisztító kefét, a nem dohányzók esetében, fogselymet 36,95%, fogköztitszító kefét 15,27%-uk alkalmaz, amely hiányos ismeretekre utal az egyéni szájhigiéné terén. Úgy gondoljuk, hogy minden prevenciós foglalkozáson, már gyermekkortól elkezdve, és a fogászati szék mellett is időt kell szakítanunk a helyes egyéni szájhigiéné bemutatására és megtanítására.
Erre alkalmazhatunk több egészségpedagógiai oktatási módszert, mint az elbeszélés, megbeszélés, de legfőképpen a demonstrációt. Illetve ezek mellett az egyéni szájápolás oktatására megfelelő Touch to Teach technikát, mely során személyre szabott szájhigiénés tanácsokkal láthatjuk el a pácienst, és a tanácsadás mellett az egyéni szájhigiéné lépéseit gyakorlatban is bemutatjuk neki, illetve be is gyakoroljuk vele.
A hiányos szájhigiéné mellett az adott mintában szereplő egyének igen sok orális egészségügyi problémát tapasztaltak már az eddigiekben. A dohányzó és leszokott kitöltők átlagosan 2,6; a nem dohányzók pedig 2,57 tömött foggal rendelkeztek. A kitöltők 69,1%-a tapasztalt már ínyvérzést, 57,4%-uknak volt már fogköve, 48,9%-uknak fájt már legalább egy foga, és 43,5%-uknak volt már fogszuvasodása.
Ínyvérzést a dohányzók 57,3%-a tapasztalt az eddigiekben, a nem dohányzók (73,4%) és a már leszokott személyek (76%) ettől nagyobb arányban tapasztalták már. Ha a dohányzási szokások tekintetében nézzük, a naponta 1-5 szálat elszívók tapasztalták a legnagyobb arányban az eddigiekben. Ennek hátterében a dohányzás, az ínyre és annak vérellátására ható káros hatások állhatnak. Szuvas fogakról viszont a dohányzók (37%) és a már leszokottak (48%) számoltak be nagyobb arányban.
Az orális egészségügyi problémák átlagát tekintve, a dohányzók átlagosan 3,51; a már leszokottak 4,32; a nem dohányzók 4,31 elváltozást tapasztalnak szájüregükben. A dohányzók közül a naponta 10-nél több szálat elszívók tapasztalták az eddigiekben a legtöbb (3,74) szájüregi elváltozást és tünetet.
Annak hátterében, hogy a dohányzók szignifikánsan kevesebb orális egészségügyi elváltozást tapasztaltak az eddigiekben, mint a másik két csoport, az állhat, hogy a jelenleg is dohányzók hiányos ismeretekkel rendelkeznek a dohányzás orális egészségre gyakorolt hatásairól, és nem is észlelték még az esetlegesen meglévő tüneteiket. Illetve másik felvetésünk szerint a hátterében állhat a kognitív disszonancia.
A hiányos ismeretek meglétét kutatásunkkal is bizonyítottuk, ugyanis a dohányzók szignifikánsan kevesebb dohányzás okozta orális elváltozást és betegséget ismernek, mint a nem dohányzók és a már leszokott személyek. Kiemelendő, hogy a már leszokott személyek ismerték átlagosan a legtöbb dohányzás okozta szájüregi elváltozást, tünetet és betegséget. Ennek hátterében állhat, hogy ők már kaptak egy megfelelő edukációt a dohányzás hatásairól és arról, hogy miért fontos a dohányzásról való leszokás.
Illetve itt is megemlítendő a kognitív disszonancia, mely a háttérben állhat ebben az esetben is. A kognitív disszonancia egyszerűsítve, egy belső feszültségnek tekinthető. Akkor keletkezik, ha valamilyen új ismeret ellentmond a mi eddigi ismereteinknek, elméleteinknek egy adott dologról, vagy ha viselkedésünk vagy magatartásunk nincs összhangban a meggyőződésünkről az adott dologgal kapcsolatban, ennek következménye lesz az, hogy elkezdünk szorongani.
A szorongást pedig megpróbáljuk csökkenteni, az elmélet szerint több módon. Egy mód lehet a tagadás is, illetve ha nem veszünk tudomást azokról a dolgokról, amelyek ellentmondanak a cselekvésünknek (Bársonyné Kis & Kis-György, 2021), úgy gondoljuk, ez az utóbbi állhat a kitöltőinknél is a háttérben. A kognitív disszonanciát ha észrevesszük páciensünknél, akár fel is használhatjuk az egészségnevelésében és fejlesztésében, ugyanis a páciens mindenképpen arra fog törekedni, hogy a feszültségét csökkentse.
Ezt véleményünk szerint úgy alkalmazhatjuk egy dohányzó páciensnél, ha növeljük az ő belső feszültségét, amit az információk átadásával tehetünk meg, illetve azzal, ha rámutatunk egyes tényezőkre az ő esetében, amelyek hátterében állhat a dohányzás. Például egy fogágybeteg páciens esetében felhívjuk a figyelmét arra, hogy a dohányzás is közrejátszott az állapota kialakulásában és ronthatja is azt. Ha ezzel sikerült belső feszültséget keltenünk benne, elkezdhet töprengeni azon, hogy változtasson magatartásán és hagyjon fel káros szenvedélyével, melyben fontos támasz és segítség lehetünk a számára, mi dentálhigiénikusok.
A dohányzásról való leszokás előnyeit minden páciens esetében ismertetnünk kellene, és szorgalmazni az arról történő leszokásukat, segíteni őket benne. Mivel nagyon sok szájüregi probléma jelentkezik az adott korosztályban, fontos lenne az emberek tudatába építeni a fogorvoshoz vagy dentálhigiénikushoz járás fontosságát, és hogy így előzhető meg a legtöbb szájüregi elváltozás és kórkép a legkönnyebben.
Emiatt fontos lenne, ha a fogászati teammel történő találkozás már egészen kisgyermekkortól elkezdődne és folyamatos lenne. Illetve mivel a vizsgált korosztály leginkább egyetemista és dolgozó korú, ezért szorgalmaznám a munkahelyeken történő kötelező orvosi vizsgálattal egybekötött fogászati szűrővizsgálatokat. Mivel a vizsgált csoport igen hiányos ismeretekkel rendelkezik a témával kapcsolatban, fontos lenne minden páciens fogászati szék melletti oktatása, illetve iskolai és munkahelyi prevenciós napokon, és a manapság igen elterjedt online platformokon és akár a médián keresztüli dentális edukálása, melyben a dentálhigiénikusok sikeresen tudnának tevékenykedni.
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
