Szenvedélyem a sebészet, és a napjaim általában komplex esetek kezelésével telnek. Beleértve a fogászati implantátumok körüli 3D csont- és lágyrész-rekonstrukciót és teljes körű fogászati rehabilitációt; mindezt a portugáliai Lisszabonban található, White Clinic-ben régóta együtt dolgozó csapatom segítségével. Rendkívül fontosnak tartom a szisztémás és a fogászati egészség közötti kapcsolatot. Régebben, amikor az emberek olyanokat mondtak nekem, hogy „Ó, te nem is vagy orvos, csak fogorvos”, az igencsak zavarba ejtett, és elég rosszul éreztem magam a szeretett szakmánkkal kapcsolatban, illetve nem is igazán tudtam, hogy hogyan reagáljak.
Az elmúlt években megértettem, hogy ebben a kijelentésben van valami még rosszabb: a „mi és ők” megosztottság, amely elválasztja az orvosi közösséget a fogászati közösségtől, és ezt az elkülönítést soha senki sem kérdőjelezi meg vagy vitatja. Gondolkodott már azon, hogy miért nincs fogorvos a világ legtöbb kórházában? Mintha egy láthatatlan fal választaná el a szájat a test többi részétől. A „fogorvos” kifejezés azt a benyomást kelti, hogy mi csak fogakat kezelünk. Amikor például amikor foghúzást végzünk, az egyetlen dolog, ami ezzel a folyamattal jár, az az, hogy a fog a kukába kerül. De a valóságban egyáltalán nem ez a teljes igazság.
Biológiai szempontból minden foghúzás csontműtétnek számít, és a fog eltávolítása után az állcsont – amely csontvelőt tartalmaz – azonnal kapcsolatba kerül a szájüreggel. Ezáltal a jól dokumentált mikroorganizmusokkal rendelkező nyállal, és ha a páciens több fogászati kezelésen is átesett, akkor nagy a kockázata annak, hogy a szájban lévő kórokozó baktériumok és gombák érintkezésbe kerülnek az egészséges csontvelővel. A világon egyetlen csontsebésze sem fogadná el a műtéti terület ilyen szintű kontaminációját.
Ha mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a kofferdám elengedhetetlen ahhoz, hogy a dentin nyállal való kontaminációját elkerüljük, vagy ami még fontosabb, hogy a gyökércsatorna nyállal és a benne található kórokozókkal való találkozását megakadályozzuk. Akkor miért nem használunk kofferdámot fogeltávolításkor? Ezt azért kérdezem, mert úgy gondolom, hogy immunrendszerünk szempontjából sokkal fontosabb a csontvelő védelme, mint a dentiné. Nos, a válasz nagyon egyszerű. Nem lehet! Egyszerűen kivitelezhetetlen.
Azonban csak azért, mert nem vagyunk képesek az infekciókontrollnak megfelelő műtéti területet kialakítani a foghúzás során, ez azt jelenti, hogy nem is kell foglalkoznunk az immunológiai szintű következményekkel, amelyeket a nyállal történő kontamináció okoz az alveolusban, vagyis valójában a csontvelőben, amely az immunrendszerünk központi eleme?
Milyen hosszú távú következményei vannak az alveolitisnek az immunrendszerre nézve? Az Amerikai Közegészségügyi Szövetség szerint az amerikaiak évente körülbelül 3 milliárd dollárt költenek tízmillió bölcsességfog eltávolítására. Az alveolitis – vagyis a fogeltávolítást követő osteomyelitis – az egyik leggyakoribb műtéti szövődmény a világon. A fogeltávolítás valószínűleg a leggyakoribb humán műtéti beavatkozásnak számít, amelyet fogorvosok, nem pedig általános orvosok végeznek. Ez azt jelenti, hogy a világ egyik leggyakoribb műtéti beavatkozását nem steril környezetben végzik, és az egyik leggyakoribb szövődménnyel jár. Ha ebbe kicsit is belegondolunk, akkor ennek jelentősége egészen nyilvánvalóvá válik.
Ez csak egy a sok kérdés közül, amelyet az elmúlt években feltettem magamnak és a fogászatban dolgozó kollégáimnak. Figyelembe véve a foghúzások számát, a gyökérkezelést mint alapvető terápiát a fogak megmentésére. Az implantátumokat és az összes többi elképesztő lehetőséget, amely a funkció és az esztétika helyreállítására szolgál, vajon nem hagytuk-e figyelmen kívül azt az egy dolgot, amely összeköti az orvosokat a fogorvosokkal és fordítva? Ez pedig az immunológia.
És ami még fontosabb: hogyan befolyásolja a szervezetünk egészségét, ha a kezeléseket nem megfelelően végzik el. Vagy tegyük fel kontamináció történik? Mindannyian látjuk a mindennapi gyakorlatban, hogy sok régi vagy elavult fogászati restaurátummal rendelkező fogat újra kellene kezelni. Azonban a betegek nem akarják, vagy azt hiszik, hogy csak anyagi haszonszerzés céljából javasoljuk a beavatkozást. Hogyan magyarázhatjuk el nekik, hogy ez hatással lehet a szisztémás egészségükre?
Különösen érvényes ez az autoimmun betegségben vagy rosszindulatú daganatos betegségben szenvedő betegek esetében. Akiknél elengedhetetlenül fontos, hogy lehetőség szerint minimálisra csökkentsük a szisztémás gyulladás lehetőségét, és semmi ne terhelje az immunrendszert. Számos cikk foglalkozik a szájüregi kórképek és a szisztémás betegségek közötti összefüggésekkel, és évtizedek óta tudjuk azt is, hogy a fogágybetegségek súlyosan károsíthatják általános egészségi állapotunkat. Több mint elegendő és sziklaszilárd bizonyíték áll rendelkezésünkre, hogy tudjuk, a fogínygyulladásban és a fogágybetegségekben jelenlévő baktériumok bejuthatnak a véráramba egy egész sor szisztémás egészségügyi problémát okozva.
Ha ez igaz az ínygyulladásra és a fogágybetegségre, amelyek természetes módon alakulnak ki, és többnyire a beteg hanyagságának vagy genetikai hajlamának tudhatók be. Akkor mit jelent ez azon régi foghúzásos műtéti területek esetében, ahol fertőzött gyökerek maradtak vissza, vagy egy olyan fog esetében, amely 30 évvel ezelőtt gyökérkezelésen esett át kofferdám nélkül és amely körül most ciszta alakult ki? Úgy gondolom, hogy több kérdést kell feltennünk, és talán ez egy remek lehetőség a fogászati közösség számára, hogy végre büszkén, orvosokként üljünk le egy asztalhoz.
Az igazság az, hogy a szakirodalomból tudjuk, hogy a parodontális betegségben előforduló kórokozók a véráramba jutó citokinek révén szélesebb körű gyulladásos reakciót okoznak, és egyre több bizonyíték van arra, hogy a citokinek átjutnak a vér-agy gáton. Ez igaz a fertőzött bölcsességfogakra, a régi vagy rosszul gyökérkezelt fogak körüli cisztákra, az implantátumok körüli patológiás elváltozásokra és még a fémérzékenységre is.
Ennek megfelelően meg kell vizsgálnunk, hogyan javíthatunk a diagnosztikai és szűrővizsgálatainkon, hogy biztosak lehessünk abban, hogy pácienseink nemcsak fogászati ellenőrzésen vesznek részt, hanem olyan az állcsontban jelenlévő, alacsony fokú, citokintermelő krónikus fertőzéseket vagy gyulladásokat célzó vizsgálatban is részesülnek, amelyek vagy természetes eredetűek, vagy régi, elavult, illetve rosszul végzett fogászati kezelések eredményei. Ez különösen fontos az autoimmun betegségekben vagy rosszindulatú daganatos betegségben szenvedő páciensek számára, akiknek a diagnózis felállítását követően azonnal életmódot kellene változtatniuk, hogy jelentősen csökkentsék a szervezetben potenciálisan gyulladást okozó tényezőket.
Ilyen életmód-változtatás például az alacsony cukortartalmú étrend. Azonban fel kell hagyniuk a dohányzással és az alkoholfogyasztással is. Csökkenteni a stresszt és törekedni az elégséges és pihentető alvásra. De mi lenne, ha egy kicsit többet tehetnénk azokért a betegekért, akik kétségbeesetten keresik a megoldást egészségük javítására? Hogyan segíthetnek a fogorvosok ezeknek a betegeknek?
Úgy vélem, hogy a fogászat területén egyedülálló lehetőségünk van arra, hogy segítséget nyújtsunk ezeknek a pácienseknek. Azonban ehhez frissítenünk kell a diagnosztikai eszköztárunkat. Sokan közülünk még mindig kizárólag kétdimenziós röntgenfelvételeket használnak elsődleges vagy egyetlen diagnosztikai eszközként. Miért fogadjuk el ezt, amikor az orvostudomány többi területén már korszerű technológiákat alkalmaznak. Például MR-t, endoszkópiát, CT-vizsgálatokat vagy vérvizsgálatot, amikor arra szükség van? Milyen egyéb eszközök állnak rendelkezésünkre, amelyek segíthetnek és továbbfejleszthetik diagnosztikai képességeinket? Miért van az, hogy szájsebészeti beavatkozás előtt még mindig csak röntgenfelvételeket készítünk, és ritkán használunk CBCT-t? Miért nem végzünk vérvizsgálatot is? Az ezen a téren tapasztalható következetlenség óriási. A műtét az műtét – függetlenül attól, hogy fogorvos vagy orvos végzi. Az immunrendszer számára mindegy; nem tesz különbséget a térdkalács és az állcsont között. Paradigmaváltásra van szükségünk!
Úgy gondolom, hogy rendkívül fontos lenne a jövőben, hogy a szék melletti D-vitamin szint mérés is a mindennapi gyakorlat részévé váljon. Mindannyian tisztában vagyunk azzal a megalapozott tudományos bizonyítékkal, amely alátámasztja az optimális D- és K2-vitamin szintek jelentőségét a csontremodelláció szempontjából. A csontremodelláció pedig kulcsfontosságú tényező a parodontális betegségek, a fogeltávolítások és az implantációs sebészeti beavatkozások során. Szerencsére már elérhetők olyan megfizethető, szék melletti tesztek a piacon, amelyekkel ez az érték azonnal meghatározható – a páciensek részéről pedig magas a befogadási hajlandóság.
Biztos vagyok benne, hogy e cikk olvasói közül sokan találkoztak már olyan páciensekkel, akiknek volt rosszindulatú daganatos betegsége. Vagy éppen kemoterápiás kezelés alatt állnak – és nincs tudomásuk arról, hogy az állcsontban – különösen régebbi fogászati kezelések környezetében – bizonyítottan kialakulhatnak kóros elváltozások. A betegek gyakran úgy gondolják, hogy ha nincs fájdalmuk, akkor minden rendben van. Az immunológiai szempontokat figyelembe véve azonban a daganatos betegeknél különösen fontos, hogy eltávolítsunk minden, alacsony szintű krónikus gyulladásos és fertőzéses gócot a szervezetükből – ezzel is támogatva immunrendszerük hatékonyabb működését. Ez minden egyéb terápia eredményességét is javítja.
Ugyanakkor teljes mértékben megértem, milyen nehéz egy fogorvosnak már az első konzultáción átfogó diagnózistadnia. Különösen ha olyan problémákra derül fény, amelyek nem képezték a látogatás elsődleges okát. A páciensek gyakran ellenállást tanúsítanak, ha úgy érzik, hogy „eladni” próbálunk nekik valamit. Ráadásul előfordulhat, hogy a feltárt problémák a mi saját korábbi kezeléseinkből, esetleg egy kolléga, barát vagy ismerős munkájából származnak. Ezek kommunikálása különösen kényes és kellemetlen helyzeteket teremthet. Pácienseink nagy többsége több fogorvosnál is járt már – ez teljesen természetes jelenség a mai fogászatban.
Ezen felül, sokszor a páciensek elvárása az, hogy bármilyen korábban végzett fogászati kezelés „örökké” tartson, és ha nem fáj, akkor biztosan minden rendben van. Mintha a fájdalom lenne az első és legfontosabb jele annak, hogy baj van. Mi azonban jól tudjuk, hogy ez nem így van. Az is egyértelműen bizonyított tény a szakirodalom alapján, hogy egy életen át tartó eredmény nem garantálható. Még a legjobban végzett kezelések esetén is reálisan 10–15 éves élettartammal lehet számolni.
Egy másik, a problémához hozzájáruló tényező, hogy a világ számos rendelőjében az első vizit alkalmával a fogorvosoknak nem áll rendelkezésre elegendő idő. Ezt magam is megtapasztaltam a Slow Dentistry Global Network alapítójaként. Világszerte világosan látjuk, hogy a legtöbb klinika napi munkafolyamata egyszerűen nem biztosít elegendő időt a mélyreható diagnosztikára. Ráadásul sok esetben az egyetlen alkalmazott technológia a kezelt fog periapikális röntgenfelvétele – teljes szájüregi röntgenvizsgálat helyett. Ez azt eredményezi, hogy a kezelőorvos nem kap átfogó képet a fogazat egészéről. Véleményem szerint ma a fogászatban óriási szürke zóna létezik. Amit különböző tényezők összjátéka okoz, és amely teljes mértékben megakadályozza az egységes orális diagnosztikai sztenderdek és referenciapontok kialakítását.
Amikor egy páciens kardiológiai kivizsgálásra megy, jellemzően létezik egy szabványosított protokoll és egy jelentés, amit a háziorvos is értelmezni tud. Ugyanez igaz számos más orvosi szakterületre is. Miért nem létezik ilyen szabvány a fogászatban? Miért van az, hogy egyes fogorvosok csupán egyetlen fogra koncentrálnak, míg mások a teljes fogazatra és az esztétikára. Vagy akár az egész szájüregre figyelnek? Hogyan tudnánk ezen javítani? Nem mi magunk vagyunk a saját legnagyobb ellenségeink azáltal, hogy nem dolgozunk ki egy egységes, átfogó diagnosztikai megközelítést az első vizitre érkező betegek számára? Talán épp erre lenne szükségünk ahhoz, hogy a fogászat is egyenrangú szereplőként jelenjen meg az orvostudomány világában, hogy a szakorvosok olyan vizsgálatokat is elrendelhessenek. Amelyeket a fogorvosok elfogadnak és teljesítenek. Ez valódi, kétoldalú kommunikációt biztosítana, és valóban a páciens javát szolgálná. Ez minden orvos és fogorvos közös küldetése
További kihívást jelent a fogorvosok számára az is, hogy mennyi időt igényel egy teljes szájüregi diagnosztika elmagyarázása. Illetve az a tény, hogy sok fogorvos egyszerűen nem kapott kellő képzést ezen a területen. Sokan közülünk elsősorban a fogakra koncentrálnak, nem pedig az immunológiai összefüggésekre. Pedig gyakran már egyetlen fog helyzetének ismertetése is nehézséget okoz, nemhogy az egész szájüregé. Hagyományosan ez a parodontológusok és szájsebészek szakterülete. Azonban úgy vélem, hogy az egész fogászati közösségnek – elsősorban az általános fogorvosoknak – kulcsszerepe van abban, hogy megváltoztassuk ezt a szemléletet.
Mindezek tükrében nemrégiben elkezdtem kifejleszteni egy mesterséges intelligencián alapuló szoftvert, amely a Missing Link nevet viseli (www.missinglink.ai), és célja, hogy áthidalja a fogorvosok és az orvosok közötti szakadékot. A program gépi tanulást alkalmaz több ezer panoráma röntgenfelvétel alapján, amelyeket hosszú idő alatt gyűjtöttünk össze, és magasan képzett fogorvosok értékeltek. Az AI fejlesztőmérnökeink a világ élvonalába tartoznak, és egyedi technológiát dolgoztak ki ehhez a platformhoz. Ez a megközelítés különösen egyedülálló, mivel nem magukat a fogakat vizsgálja, hanem a fogakat körülvevő csontállományt.
Olyan csontvelőbeli csontvesztés jeleit keresi, amelyet gyulladás vagy fertőzés – például egy periapikális ciszta – okozhatott. Ez egy minden fogorvos számára könnyen értelmezhető koncepció, mivel a cél az, hogy azonosítsuk a Hounsfield-egységek csökkenését, amit a radiolucencia okoz – ott, ahol csontnak kellene lennie, de nincs. Ez a jelenség mindig megfigyelhető fokozott oszteoklaszt aktivitás esetén, azonban egészséges csontszövetben nem fordulhat elő
Tehát mit keres pontosan a Missing Link, a mesterséges intelligencián alapuló program? Célzottan olyan elváltozásokat azonosít, mint ciszták, impaktált fogak, csontveszteség az implantátumok körül, kezelt és kezeletlen fogak gyökerének környezetében jelentkező problémák, valamint olyan műtermékek jelenlétét, amelyek arra utalhatnak, hogy esetleg valamilyen idegen anyag maradt a csontban egy korábbi sebészi beavatkozás után. Fontos hangsúlyozni, hogy a Missing Link jelenleg nem diagnosztikai eszköz vagy orvostechnikai berendezés, hanem egy rendkívül hatékony szűrőeszköz, amely gyorsan és nagy pontossággal képes elemezni panoráma röntgenfelvételeket.
Az elemzés eredményeként egy részletes, könnyen értelmezhető riport készül, amely kiemeli azokat a területeket, ahol a csontállományban egyértelmű problémák (pl. csökkent Hounsfield-értékek) azonosíthatók. A riport annyira egyszerű és szemléletes, hogy még a páciensek is könnyen megérthetik, és egy geolokációs szolgáltatáson keresztül segítséget is kapnak abban, hogy hol találhatnak a közelben fogorvost, radiológust, kórházat vagy CBCT-vizsgálatra alkalmas klinikát. Fontos megérteni, hogy végleges diagnózist kizárólag klinikus állíthat fel – CBCT-felvétel és klinikai vizsgálat alapján –, és pozitív diagnózis esetén ő dönt a megfelelő terápiás beavatkozásról a csontban lévő fertőzések, gyulladások teljes eltávolítása érdekében.
Ez a beavatkozás azonnali hatással lehet a páciens szisztémás egészségi állapotára, mivel csökkenti a gyulladásos folyamatok révén termelődő citokinek szintjét, ezáltal javítva az általános állapotot és közérzetet. A rendelkezésre álló klinikai bizonyítékok meggyőzőek. Egyre több tanulmány bizonyítja az összefüggést a krónikus, nem fertőző betegségek és a szájüregi gyulladások/fertőzések között – így ezek kezelése közvetlen hatással lehet a háttérben húzódó szisztémás betegségekre is.
A Missing Link kifejezetten arra lett fejlesztve, hogy orvosok, belgyógyászok, onkológus specialisták, kórházak és biztosítótársaságok is használhassák. A páciensek beleegyezését követően a panorámaröntgeneket képesek átvizsgálni, és segíteni abban, hogy a megfelelő fogászati kezelések révén csökkenjen a páciensek szervezetében fennálló gyulladás. Ellentétben más, fogászati célú, mesterséges intelligencián alapuló rendszerekkel, a Missing Link nem a fogakat vizsgálja, nem keres szuvasodást vagy egyéb más problémát, amelyet az AI technológia általában.
Ez egy rendkívül célzott eszköz, amely egyedülálló módon teszi lehetővé, hogy az orvos – aki általában nem rendelkezik átfogó fogászati ismeretekkel – egy olyan tesztet írjon elő, amely segíthet kimutatni, van-e gyulladásos citokintermeléssel járó elváltozás az állcsontban. Eddig nem volt eszköz arra, hogy egy orvos megbízható információt kapjon páciense szájüregi állapotáról, legfeljebb szóbeli tájékoztatás alapján. Ha egy általános orvos kardiológushoz küldi betegét, legalább EKG és szakorvosi lelet készül. Ugyanez igaz a test bármely más szervére is: mindig képalkotás és szakorvosi értékelés biztosítja a visszacsatolást.
Meggyőződésünk, hogy ez komoly hiányosság az egészségügyi rendszerben. Ezért jött létre a Missing Link: hogy összekapcsolja az orvosi és a fogorvosi közösséget, és olyan eszközt biztosítson, amely révén az orvosi oldal is jobban megértheti, mivel foglalkozunk a szájüreg egészségügyében. Természetesen fogorvosok is használhatják ezt a szoftvert, ráadásul rendkívül egyszerű a kezelése. Korszerű anonimizáló technológiát alkalmaz, így ha a feltöltött panorámafelvételen bármilyen személyes adat szerepel, a rendszer automatikusan felajánlja azok eltávolítását az adatvédelem érdekében.
További előnye, hogy a riport elküldéséhez kizárólag egy e-mail címet kér, így más személyes információt nem szükséges megadni. A rendszer nem végez semmiféle adatbányászatot, ami érthető módon sok felhasználó számára fontos biztonsági szempont. A fejlesztőcsapat jelenleg a CBCT-felvételek szűrésére és diagnosztikai értékelésére szolgáló képességek bővítésén dolgozik, valamint azon, hogy a szoftver a teljes szájüregre kiterjedő röntgenfelvételeket is elemezni tudja – ez az Egyesült Államokban jelenleg a leginkább preferált diagnosztikai módszer.
A rákos megbetegedések száma világszerte növekszik: 2020-ban körülbelül 18 millió esetet diagnosztizáltak – derül ki a World Cancer Research Fund International adataiból. A National Stem Cell Foundation szerint a világ népességének mintegy 4%-a szenved valamilyen autoimmun betegségben – ez hozzávetőleg 320 millió embert jelent. Mindannyian ismerünk olyanokat, akik autoimmun betegséggel élnek, és sajnos sokakat, akik rákban szenvednek. Ez egy állandó küzdelem számukra, és kötelességünk minél több választ és segítséget adni nekik.
Úgy vélem, a technológia jelenti a hidat az orvosok és a fogorvosok között, és ez az egyetlen út. A megoldásnak egyszerűnek, könnyen használhatónak és célzottan hatékonynak kell lennie – éppen ezeket a jellemzőket ötvözi ez az AI-alapú szoftver. Ha ismer valakit, aki autoimmun betegségben vagy daganatos elváltozásban szenved, kérje meg, hogy készíttessen egy panorámaröntgent, majd töltse fel a platformra, és tekintse meg, hogyan indíthat el a generált jelentés egy hatásos beszélgetést – és talán egy lépést a teljes testi egészség felé vezető úton.
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
