A periimplantitis kezelése a periodontitis kezelésének alap elvei szerint történik, és három fázist foglal magában (1. ábra): a szisztémás, a korrekciós és a támogató fázist.
A kezelést általában csak különböző iatrogén tényezők (pl. csavarok meglazulása, cementfelesleg, rossz illeszkedés stb.) figyelembevétele után kezdik meg. Az aktív beavatkozás előtt ajánlott figyelembe venni a további kockázati tényezőket is: rossz szájhigiénia, a plakkkontrollt korlátozó protézisek, dohányzás és alkoholfogyasztás, parodontális betegségek, szisztémás betegségek (pl. cukorbetegség), amelyek hajlamosíthatnak a periimplantitis kialakulására.
A higiéniai fázis célja a megfelelő plakkkontroll elérése. A pácienst instruálni kell a helyes szájhigiéniai technikára. A megfelelő szájhigiéne elérése gyakran nehezen kivitelezhető a pótlások miatt, ezért különösen fontos az egyéni igényeknek megfelelő, személyre szabott kezelés. A betegség progressziójának megelőzése érdekében a patogén mikroflórát is csökkenteni kell. A hozzáféréstől és a betegség mértékétől függően a fogkőeltávolítás is hatékonyan eltávolíthatja a bakteriális biofilmet és a fogkövet az implantátum felszínéről. Általánosságban elmondható, hogy a periimplantáris gyulladások szisztematikus terápiájának korrekciós fázisa nem kezdhető meg addig, amíg a szájhigiénia és a plakk index (PI) értéke nem stabil,
A sebészi beavatkozást megelőzheti a nemsebészi előkezelés, amelyet megfelelő eszközökkel, például műanyag, szén vagy titánkürettekkel, levegőporos fúvóeszközökkel (Airflow), ultrahangos eszközökkel, fotodinamikus terápiával vagy Er:YAG lézerrel végezhetünk (9, 30). A szisztémásan vagy lokálisan alkalmazott antibiotikumokkal, valamint helyi antiszeptikumokkal (pl. klórhexidin) történő egyidejű kezelés előnyös lehet mind a szondázási vérzés, mind a tasak mélységének csökkentése szempontjából.
Az implantátum körüli szövetek állapotának újraértékelése a nemsebészi előkezelést követő 1–2 hónapon belül ajánlott. Az enyhébb fokú periimplantitis egyes esetei a nemsebészeti kezelést követően megszűnhetnek, de a legtöbb esetben a korrekció csak megállíthatja. Vagy, a legjobb esetben is csak lassíthatja a betegség előrehaladását. A csontdefektustól és az implantátum osszeointegrációjától függően, a betegek folytathatják a fenntartó terápiát, de lehetséges, hogy sebészeti kezelésre, esetleg az implantátum eltávolítására szorulnak.
Ha a periimplantitis az újraértékelés idejére nem szűnt meg, sebészeti beavatkozás javasolt. Ha a nem sebészi kezelés nem segítette elő az osszeointegrációt az exponált implantátum helyeken, sebészeti beavatkozásokra lehet szükség a periimplantáris tasak újrafertőződési kockázatának minimalizálása érdekében, amely vagy reszekciós műtéttel, vagy regeneratív, csontpótló eljárásokkal érhető el. Irányelvként: az iniciális kezelési fázisnak a szondázási vérzés jelentős csökkenését, valamint a gennyesedés megszűnését kell eredményeznie. Ennek megfelelően a sebészeti kezelés nem javasolható mindaddig, amíg a kezelésnek ez az elsődleges célja nem érhető el. A műtéti eljárás első lépése és egyik fő célja, hogy hozzá férést biztosítson a fertőzött implantátum felületének a tisztításához és a fertőtlenítéséhez.
A sebészi kezelés magában foglalja a teljes nyálkahártyalebeny kiemelését és a gyulladásos, granulációs szövet eltávolítását, hogy lehetővé váljon az implantátum felületének alapos fertőtlenítése. A biofilmet és a fogkövet el kell távolítani, hogy csökkenjen a betegség további progressziójának vagy az újrafertőződésnek a kockázata. Az implantátum felületének fertőtlenítésére a következő technikák javasoltak: helyileg alkalmazott vegyszerek, sóoldattal vagy antiszeptikummal átitatott géz, kézi eszközök, levegőporos fúvóeszközök (Airflow), Er:YAG lézer, fotodinamikus terápia és az implantátum felületének módosítása (2. ábra). Eddig egyetlen felületi fertőtlenítési módszer sem bizonyult a legjobbnak.
A sebészi reszektív terápia koncepciója a hiperplasztikus vagy patológiás periimplantáris tasakok méretének csökkentéséből vagy a tasakok megszüntetéséből áll, amelyek ellenálltak az iniciális kezelésnek, és/vagy túl nehezen voltak elérhetők a páciens számára a megfelelő szájhigiénia érdekében. A reszektív kezelés a csontdefektus csökkentésére irányuló csontplasztikával és a nyálkahártyaperem apikálisan történő újrapozicionálásával érhető el, ezáltal növelve a tisztítható felületet. Egyes klinikusok implantoplasztikát végeznek, kisimítva és polírozva az összes szuprakresztális vagy transzmukozális implantátumfelületet. Ez az eljárás csökkenti a lepedék felhalmozódását, és megkönnyíti a páciens szájhigiénéjét.
Két tanulmány is kimutatta, hogy a reszektív műtét és az implantoplasztika kombinációja 3 év alatt klinikai és radiológiai javulást eredményez. Mivel a reszektív műtét az íny jelentős apikális elmozdulásával és az implantátum endoszteális részének feltárásával jár, alkalmazása a nem esztétikai zónára korlátozódhat. Nem szabad elfelejteni, hogy az implantátumok bármilyen manipulációja érvénytelenítheti a gyártó garanciáját, és csak a teljes implantátum elvesztésének utolsó alternatívájaként jöhet szóba.
A szisztematikus parodontális terápiához hasonlóan a periimplantitis regeneratív kezelését nem szabad fontolóra venni, amíg az iniciális terápia nem csökkenti az akut gyulladás jeleit. A regeneratív terápia két fő célja a periimplantáris csontregenerációja és az implantátum új osszeointegrációja. Preklinikai vizsgálatok kimutatták, hogy az implantátumfelszín reosszeointegrációja lehetséges a regeneratív megközelítést követően, de a valódi (szövettani) reosszeointegráció embereken történő bizonyítása még várat magára.
A szisztematikus irodalmi áttekintés szerint a periimplantitis-defektusok sebészeti kezelési módokat követő defektusfeltöltése csontpótló anyagok egyidejű behelyezésével lehetséges. Ha a periimplantitis-defektusok feltöltése szükséges, a natív csont ásványi anyag kollagénmembránnal vagy anélkül történő alkalmazása hosszú távon jelentős klinikai javulást eredményezett (3. ábra).
A Geistlich BioOss® röntgen alapján stabilabb csontosodást biztosít, mint az autogén csont, és egy nemrégiben készült áttekintés szerint a membránok használata hatékonyabb lehet (4. ábra). A kezelés eredményét azonban nagyban befolyásolja a beteg szisztémás egészségi állapota, a defektus jellemzői, az implantátum felszíne és az alkalmazott csontpótló anyag. Egyes klinikusok a regeneratív és reszektív megközelítéseket kombinálják.
Matarasso és mtsai. kimutatták, hogy a kombinált regeneratív és reszektív megközelítés 12 hónap után pozitív eredményeket hozott a tasakmélység csökkenése és a röntgenfelvételen látható defektuskitöltés tekintetében. Az íny apikális pozicionálása ellensúlyozható egyidejű lágyszöveti augmentációval, kötőszöveti graft vagy sertés kollagénmátrix – Geistlich Mucograft® – segítségével, hogy az anterior zónában esztétikus eredményt érjenek el. A zárt, csonton belüli defektusok, ahol a csontfalak maradványai támogatják a csontpótlást, alkalmasabbak a regeneratív megközelítésre, mint a nem zárt defektusok.
Az utolsó kezelési fázisban egy személyre szabott, fenntartó és ápolási program kerül kidolgozásra. Rendszeres klinikai ellenőrzés ajánlott, amely szükség szerint megfelelő röntgenvizsgálattal egészíthető ki. A szupportív, fenntartó terápiát, beleértve a hatékony szájhigiéne fenntartását és a biofilm szakszerű eltávolítását, rendszeresen – általában 3–6 havonta – kell biztosítani, a szájüregi egészségi állapot és a kockázati profil függvényében. A legfontosabb szempontok közé tartoznak a dohányzási szokások, a parodontális állapot, a cukorbetegség és a szájhigiénés anamnézis (30).
A klinikus az implantátum eltávolítását a periimplantitis kezelésének minden szakaszában megfontolhatja. Az implantátum eltávolítására vonatkozó döntésnek az abszolút vagy a relatív tüneteken kell alapulnia (5. ábra).
Ha az eltávolításról szóló döntés megszületett, számos további tényezőt, például az implantátum geometriáját, átmérőjét, hosszát és a meglévő osszeointegráció mértékét kell figyelembe venni. A geometriai formától és a meglévő osszeointegráció mértékétől függően az implantátumokat ki lehet hajtani. Más esetekben speciális, explantációs eszközöket kell alkalmazni, és gondoskodni kell a megmaradó alveoláris csont megőrzéséről. A feltárást csontpótlás kísérheti, az új implantátum behelyezéséhez szükséges alveoláris gerinc előkészítése érdekében.
A páciens szájüregi egészségi állapotának a felmérése (1 táblázat).
Kockázati tényezők: túl sok cementet tartalmazó kötőanyag szubmukozálisan. Implantátum hely: 2.1; Straumann, lágyrész-szint, átmérő: 4,1 mm, hossz: 10 mm, Standard Plus, nyaki rész 1,8 mm. Gyógyszeres kezelés: Amoxicillin 500 mg és Metronidazol 400 mg naponta háromszor 7 napig. A műtét után klórhexidin szájöblítés (0,2%) történt naponta kétszer 1 percig, 4 héten keresztül, majd 6 hónapos fenntartó gondozás.
A regeneratív kezelést követő 3 hónap után a gyulladás megszűnt. A kezelés előtt a középső periimplantáris nyálkahártyán észlelt, sinus felőli szivárgás megszűnt. A klinikai vizsgálat 12 hónap múlva a periimplantáris szondázási mélység csökkenését mutatta, a periimplantáris gyulladás megszűnésével együtt. Anyagválasztás: Geistlich Bio-Oss csontpótló granulátum (méret: 0.25–1 mm), Geistlich Bio-Gide membrán (méret: 13 mm x 25 mm).
Forrás: Peri-Implantitis Treatment Concepts – Geistlich Biomaterials, Prof. Lisa JA Heitz-Mayfield, Perth (Ausztrália) írása
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
