A magas nanoszemcsés töltőanyag-tartalommal rendelkező új generációs kompozitok megjelenése új perspektívákat nyitott a direkt és semi-direkt restaurátumok készítése során. Még pontosabban fogalmazva, az elmúlt 10 év alatt a folyékony kompozitok forradalmi változásokon mentek keresztül. Manapság a pasztakompozitokéhoz hasonló töltőanyag-tartalommal rendelkeznek. Ezt a mátrixszerkezet körültekintő módosításával tudták elérni. Ezek az anyagok eltérő viszkozitásban is elérhetőek, ami a klinikai felhasználhatóságuk tekintetében számtalan előnnyel jár, ezen felül ez a mechanikai és fizikai tulajdonságai szempontjából is előnyös.
Az új típusú folyékony kompozitok megjelenése magával hozta a folyékony injektálási technika kifejlődését (injection moulding). Ez az eljárás lehetővé teszi a fogorvosok számára, hogy klinikai körülmények között intraorálisan, dimenzióhűen lemásolják a fogtechnikusok által a laboratóriumban felviaszolás során létrehozott fogformákat. A diagnosztikus felviaszolás (wax-up) során a mintákon létrehozott fogformákat egy átlátszó szilikonból készített sablon segítségével lemásolják. Ezt a páciens szájüregébe helyezve képesek ugyanazon fogformák injektálós technika segítségével történő reprodukálására. A sablonokon megfelelő pozíciókban apró lyukakat hoznak létre, amelyeken keresztül a folyékony kompozit bevezetésére szolgáló kanülöket bevezetik, majd az anyag injektálása révén létrehozzák a kívánt formákat.
A hagyományos eljárással készülő mock-uppal szemben az a legnagyobb különbség, hogy ebben az esetben a kiegészítésre kerülő fogak egymástól elszeparáltak maradnak. A technika segítségével pontosan létre lehet hozni a felviaszolás során kialakított fogformákat. Ez az eljárás jóval kevesebb időt igényel, mint a fogak direkt héjakkal történő kiépítése, és emellett a hagyományos kompozitresturátumoknál megszokott kihordási időt is biztosítja.
Ennek a technikának az a legnagyobb előnye, hogy viszonylag kevés idő alatt rendkívüli pontossággal képes a fogtechnikusok által létrehozott wax-uppal kialakított fogformák reprodukálására. Amennyiben az elkészítés során pontosan követtük az előírt lépéseket, akkor az injektálós technikával készített restaurátumok csupán minimális utólagos kidolgozást igényelnek. Gyakorlatilag csak a kompozitfelszínek finírozására és polírozására van szükség. Ehhez azonban még fontos az ellátni kívánt fogak megfelelő izolálása (split-dam technika, retraktorok), továbbá az adhezív rendszerek alkalmazásához szükséges követelmények teljesítése.
Kofferdám csak abban az esetben alkalmazható optimális módon, ha a kiépítendő területet határoló foganyag egységes színmegjelenéssel rendelkezik. Ez lehetővé teszi a technikus számára a wax-up határainak supragingivális elhelyezését.
A technika egy másik hátránya, hogy a kompozit egy adagban kerül beinjektálásra. Ez azt jelenti, hogy a felépítésünk egy színnel fog rendelkezni. Fiatal páciensek esetében ez azzal jár, hogy a rájuk jellemző incizális transzlucenciát csupán a restaurátumunk redukálásával (cut-back) és transzlucens kompozittal történő újbóli kiépítésével, valamint festésével tudjuk létrehozni. Ha ezen a téren korlátozott gyakorlati tapasztalattal rendelkező fogorvos végzi ezt a beavatkozást, akkor ennek a rendkívül időigényes, utólagos korrekciónak a kimenetele előre nehezen megjósolható.
A BEST.FIT technika (Buccal Enamel Shape Through Flow Injection Technique) a hagyományos kompozittal történő direkt felépítés és a folyékony kompozittal történő injektálás előnyeit egyesíti. Lehetővé teszi, hogy a frontfogak bukkális felszínét injektálás révén hozzák létre, de van néhány olyan aspektusa, amiben jelentősen eltér a klasszikus injektálós technikáktól.
A bukkálisan elhelyezkedő zománcréteget reprodukáló kompozitréteg kialakításához szükséges átlátszó szilikonsablon hasonlít a klasszikus injektálós technikák esetében alkalmazott sablonhoz. A technika első lépései azonban a hagyományos kompozittal történő direkt felépítés lépéseivel egyeznek meg. Ehhez kofferdám felhelyezése szükséges. Először a palatinális zománcréteget pótoljuk szilikon index alapján felvitt magas transzlucenciájú pasztakompozit segítségével. Az approximális felszínek is kézi módszerrel (esetlegesen fémmatricák felhasználásával) kerülnek kiépítésre. Ezután a dentinmag kerül kialakításra. Ehhez opak dentinmasszát használunk, majd az egyedi karakterisztikát mamelonok és incizális effektek kialakításával hozzuk létre. Fontos, hogy a tervezett végleges bukkális dimenziókhoz képest egységesen 0,3 mm helyet biztosítsunk. Ezt szintén egy szilikon index segítségével tudjuk ellenőrizni.
A végleges bukkális dimenziókat injektálás révén alakítjuk ki. A wax-up alapján készített átlátszó szilikonsablont minden egyes fog kiépítése után érdemes felhelyezni, hogy meggyőződjünk a passzív felhelyezhetőségéről. Miután a fogak magjait elkészítettük, és már csak a bukkális zománcréteget helyettesítő kompozit felvitelére van szükség, akkor az aktuálisan ellátásra kerülő fogat az approximálisan elhelyezkedő fogaktól egy teflonszalag segítségével szeparáljuk. Ezt követően felhelyezzük az átlátszó szilikonsablont, és az adott fognak megfelelően elhelyezkedő nyíláson keresztül a folyékony kompozitot injektáljuk. Az injektálásra szolgáló kanült legalább a bukkális felszín közepéig célszerű bevezetni, valamint az injektálást lassan és körültekintő módon célszerű elvégezni, hogy elkerülhető legyen a légbuborékok megjelenése.
Az injektált anyag 40 másodpercen keresztül történő polimerizálását követően (vesztibuláris és okkluzális irányból) az átlátszó szilikonból készült sablont és a teflonszalagon lévő kompozitfelesleget óvatosan eltávolítjuk. Az összes fog kiépítését követően a kofferdám is eltávolításra kerül, majd az esetlegesen jelenlévő túlfolyó kompozitfelesleget is eltávolítjuk. Az okklúzió beállítását követően a kompozitfelszíneket magas fényre polírozzuk. Általában ezen kívű nincs szükség további beavatkozások végzésére (1–22. ábrák).
A folyamat minden egyes lépését a lehető legnagyobb odafigyeléssel kell elvégezni. Ezáltal biztosítható, hogy az átlátszó szilikonsablon a folyamat végén passzívan felhelyezhető, és így van a legnagyobb esélyünk arra, hogy elkerüljük a nehezen menedzselhető szituációkat. A BEST.FIT technika egy könnyen használható és hasznos technika, amely lehetővé teszi a fogorvosok számára, hogy egyszerűen és előre jól megjósolható végeredménnyel lássanak el direkt módszerrel, egyszerre több felépítést igénylő frontfogat. A technika előnyei különösen a nagy defektusokkal rendelkező komplex megközelítést igénylő eseteknél tapasztalhatóak.
Dr. Enzo Attanasio (Olaszország) írása
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
