A dentálhigiénikus szakma nemcsak hivatás, hanem igazi szenvedély is lehet – különösen azok számára, akik szeretnek emberekkel foglalkozni és fontosnak tartják a megelőzést. Interjúalanyom Barna Laura Flóra, akivel még az iskolás éveink alatt ismerkedtünk meg. Volt csoporttársaként mondhatom, hogy Flóra pontosan olyan elhivatottsággal vágott bele ebbe a pályába, mint ahogy a nagybetűs szakmai életbe. Már az egyetemen is aktív közösségi életet élt, mindig nyitott volt az új kihívásokra, és ez a lendület a mai napig elkíséri. Az Erasmus+ program keretében lehetősége nyílt külföldi tapasztalatszerzésre, ami nemcsak szakmailag, hanem emberileg is rengeteget adott számára. Az interjú során mesél nekünk a Szegeden töltött évekről, a külföldi élet kihívásairól, és arról, hogyan talált egyensúlyt két ország között a munkájában.
Tanulmányaimat az általános iskolában és a gimnáziumban is jó eredménnyel végeztem, tudtam, hogy tovább szeretnék tanulni egyetemen. Az egészségügy már gyermekkorom óta érdekelt, így ezen a területen kerestem olyan képzést, ahol a kreativitásom, a kézügyességem (ma is hobbim a rajzolás és festészet) ötvözésével kiteljesedhetek majd a munka területén. Amikor a dentálhigiénikusi képzésről hallottam, az számomra még ismeretlen szakma volt. Nem jártam korábban dentálhigiénikusnál, nem tudtam, hogy a fogászat mely területén és miként tevékenykednek. Talán pont ez az „ismeretlen” és az újdonság hatása vonzott, hogy az egészségügyön belül ezt a szakterületet válasszam.
Diplomámat 2021-ben szereztem meg Szegeden, az Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar Egészségügyi gondozás és prevenció alapszakának dentálhigiénikus szakirányán. Nagyon szerettem egyetemista lenni, boldog éveket tudhatok magam mögött, amire a felnőttlét előszobájaként tekintek. Nyitott, barátkozó és társaságkedvelő ember vagyok, mindenkor a felmerülő problémák megoldására törekszem, úgy, hogy azzal ne okozzak érdeksérelmet senkinek. Mióta közösségbe járok igyekszem együttműködő lenni, többek között ezért is vállaltam szerepet az egyetemi rendezvények szervezésében, a Hallgatói Önkormányzat munkájában.
Hálás vagyok a Szegedi Tudományegyetem kiváló szakoktatóinak, az évfolyamomért és a diáktársaimért, akiket itt megismerhettem.
Az Erasmus+ programról egy továbbtanulási tájékoztató során hallottam először és a lehetőség azonnal felkeltette a figyelmemet. Mindig is szerettem volna egy kis időt külföldön tölteni, megismerni egy más kultúrát miközben gyakorolhatom a szakmámat. Úgy éreztem, ennél jobb alkalmam erre nem is adódhatna, így habozás nélkül megkerestem az Erasmus programmal foglalkozó irodát, hogy tovább informálódjak a projektről.
Természetesen rengeteg papírmunkával járt a folyamat, amelynek tengerében könnyű elveszni, de az ott dolgozók készséges segítségnyújtásának köszönhetően teljesítettem a követelményeket. Ebben a programban a gyakorlati helyet, így az országot is nekem kellett megkeresni. Nem volt könnyű, hiszen ekkor még Covid járvány volt, és az egészségügyi intézmények szigorú korlátozások alatt álltak. A keresést a nyugat-európai országok sorában kezdtem. Interneten nézelődtem lehetőségek után, külföldi csoportokba jelentkeztem, e-maileket írtam fogászati rendelőknek, azonban sajnálatosan senkitől sem kaptam választ. Ekkor még Írország nem szerepelt a tervezett úti célok között. Utolsó reménysugárként édesanyám ismeretségének köszönhetően kaptam meg dr. Róka Antal, a Southgate Dental Clinic tulajdonosának elérhetőségét, akivel felvettem a kapcsolatot.
Nagyon segítőkész, nyitott volt arra, hogy fogadjon és az Erasmus+ programot az ő klinikáján teljesítsem. A telefonos egyeztetés után ki is utaztam Írországba, hogy megismerjem a rendelőt. A klinika az Ír Köztársaság hetedik legnagyobb nagyvárosában Droghedaban található, az Ír-sziget keleti partvidékén, Dublintól 40 km-re északra. Az első látogatásomat követően nem volt kérdés, hogy ezen a klinikán szeretném a külföldi gyakorlatomat teljesíteni. Bár utazásom elején még izgultam, a kollégákkal már az első pillanatban kialakult a kölcsönös szimpátia. Nem éreztem azt, hogy egyedül vagyok egy idegen országban, aminek a nyelvét jobbára beszélem, de még akkor aligha értettem. Nekik köszönhetően nem voltam elveszett.
Köszönettel és hálával tartozom dr. Róka Antalnak, akivel ma már bátran mondhatom, hogy jó baráti kapcsolatot ápolunk.
Az Erasmus+ programra való jelentkezésem legfőbb motivációja az volt, hogy a Magyarországon megszerzett ismereteimet elmélyítsem, újabb kompetenciákkal gazdagodjak, mindezt úgy, hogy közben a szakmai és hétköznapi idegen nyelvi tudásomat egy magasabb szintre emeljem. Írország és a Southgate Dental Clinic minden elvárásomnak eleget tett, sőt mi több felül is múlta azokat, hiszen csak egy gyakorlati évre érkeztem, mégis már negyedik éve erősítem a csapatukat.
A Southgate Dental Clinic-ben először a fogászat különböző területein, így a fogszabályzás, a szájsebészet és a konzerváló fogászaton asszisztáltam, hogy átfogó képet kapjak a klinika működéséről, a betegellátásról. Pár hónap elteltével, már a saját szakterületemen egy magasan képzett dentálhigiénikus szakember mellett asszisztálhattam. Amikor gyakorlati tudásom már lehetővé tett az önálló munkavégzésre, elkezdhettem egyedül dolgozni, új pácienseket fogadni.
Írországban a dentálhigiénikus szakemberek nagy megbecsülésnek örvendenek, akik BSc egyetemi diplomát szereznek képzésük során. Ezt a foglalkozást olyannyira komolyan és szigorúan veszik, hogy végzés után is folyamatos képzéseket, kurzusokat biztosítanak a már praktizáló szakembereknek. A dentálhigiénikus szakembernek képesnek kell lennie a kezelést megelőzően a páciens egészségi állapotával összefüggő rizikófaktorok felismerésére, különösen azokra, amelyek óvintézkedéseket igényelhetnek. Feladatai közé tartozik extra- és intraorális vizsgálatok elvégzése, a parodontális állapot értékelése és azok értékeinek pontos rögzítése, röntgenfelvételek készítése és elemzése. Mindezek ismeretében a dentálhigiénés kezelési terv felállítása és annak kivitelezése a páciensre szabott módszerekkel.
A betegellátás „menetrendje” során a páciensek először minden esetben a fogorvossal találkoznak és egy állapotfelmérés keretén belül felállítják a diagnózist, majd elkészítik a szükséges kezelési tervet, amelynek kezdő lépése a dentálhigiénikussal történő találkozás. A dentálhigiénikus a megfelelő szájüregi egészség kialakításán dolgozik, a további kezelések sikerének érdekében, rendszeres dentálhigiéniás tanácsadás mellett.
Emlékszem, amikor először besétáltam a Southgate Dental Clinic ajtaján, új munkatársaim úgy fogadtak, mint egy régi ismerőst, éreztem, hogy jó helyen vagyok. Az angol nyelvben, egy a magyarok számára különös szokás, hogy a köszönés után megkérdezik: „Hogy vagy?” Eleinte nem értettem, a kérdésre nem is válaszoltam, azt hittem, ez amolyan formaság, hiszen előző nap több mint nyolc órát töltöttünk együtt, és az este során nem sok minden történt velem… Aztán rájöttem, hogy ez nem így van, itt tényleg érdeklődnek a hogylétem felől. Majd én is beépítettem a köszönésem után ezt a kis „utókérdést”, ami elindítja a napot, a reggeli beszélgetéseket. Boldogan, nevetve kezdjük az előttünk álló munkanapot. Napközben a munka során, ha látjuk és érezzük egymáson, hogy szükség van támogatásra, segítségre, akkor gondolkodás nélkül ott vagyunk a másiknak.
Besegítünk egy-egy munkafolyamatban, eszközöket, rendelőt takarítunk, sosem hagyjuk a kollégánkat magára. Ami ebben a legszebb, hogy különböző nemzetiségű emberek dolgoznak a rendelőben, mégis egy egységet alkotva visszük végig a mindennapokat. Különböző fórumokon számos visszajelzést kapunk csapatunk jól működéséről, kedvességéről. A csapat mozgatórugója a klinika menedzsere, Julie, dr. Róka jobbkeze, aki profi módon szervezi a mindennapokat. A nap lezárásakor kezdődnek a legjobb beszélgetések. Amikor már nincsenek páciensek, együtt nevetünk, éneklünk, táncolunk miközben bezárjuk a rendelőt. Hát ezek a páratlan, jó érzékkel „összeválogatott” emberek teszik különlegessé a Southgate Dental Clinic-et.
Az első munkanapomon annak tudatában érkeztem a klinikára, hogy beszélem az angol nyelvet, magabiztos voltam, egyáltalán nem izgultam. Ez az önbizalom egészen addig tartott, amíg valaki ír akcentussal kezdett el hozzám beszélni, kérdezni. Ezen a ponton tudatosult bennem, hogy van még mit tanulnom, fejlődnöm az angol nyelv területén is. Írországban a legtöbb megyében eltérő akcentussal beszélnek, ami tovább nehezíti az „ír” angol kommunikációt. Munkatársaim a segítségemre siettek, amikor is felismerték nyelvi elveszettségemet, rajzoltak, mutogattak, minduntalan ismételgették a szavakat, ezzel ugrásszerű fejlődésnek indították angol nyelvtudásomat.
Bár a rendelőben vannak olyan orvosok, akik beszélik a magyar nyelvet, vezetői utasításra ennek használata nem volt megengedett, tiszteletből az ír vagy más nemzetiségű páciensek iránt.
Először a kollégáimmal, majd a páciensekkel is egyre többet beszélgettem, barátságokat kötöttem, amely tovább segítette a hétköznapi és szakmai angolnyelv-elsajátítást.
Ma már úgy gondolom, nem okoz gondot ezen idegen nyelv magabiztos használata. Sőt mi több, kollégáim gyakran megjegyzik, hogy ír akcentussal milyen jól beszélek. Ilyenkor mindig éreztetem velük, hogy ez a dicsőség az övéké is, hiszen fáradhatatlan segítségnyújtásuk nélkül nyelvtudásom nem lenne most ilyen magas szintű.
Annak ellenére, hogy sok barátom lett Írországban és egy kiváló klinikán dolgozhattam, a teljes munkaidős állás mellett csak ritkán volt lehetőségem hazalátogatni. Egyre jobban hiányzott a család és az otthoni barátaimmal töltött idő, amit a szomorú, esős ír időjárás csak erősített. Így, bár nem volt könnyű, de meghoztam azt a döntést, hogy hazaköltözöm. Időközben meg is találtam a Gentle Dent fogászati rendelőt Budaörsön, ahol elhelyezkedtem. Ezután jött az ír vezetőség részéről az a lehetőség, hogy havonta két hétig folytathatnám a munkámat újra Írországban. Egy gyors és zökkenőmentes egyeztetés után a Gentle Dent rendelővel ők is elfogadták azt a lehetőséget, miszerint kéthetes bontásban dolgozzak a két fogászaton. Így rövid időn belül fel is állt az új rendszer, két munkahely két országban.
Miért is vállaltam ezt a „kétlakiságot”? A motivációm hátterében az állt, hogy nem szerettem volna végleg elveszíteni külföldi kollégáimat és pácienseimet, akik számítanak rám. Szerettem volna tovább bővíteni külföldi szakmai és gyakorlati tapasztalataimat. Természetesen most már a magyar munkahelyemről is hasonlóan vélekedem, így alakult ki egy balansz, amit igyekszem minél tovább megtartani.
A gördülékeny munkavégzéshez számos összetevőre van szükség. Elsősorban egy támogató családi háttérre. Másodsorban a két fogászat vezetőire, menedzsereire, akik lehetővé teszik számomra ezt az életformát, segítenek az út megszervezésében, az idő- és munkabeosztásban, a saját és a pácienseim kényelmének érdekében. Így ki merem jelenteni a kétlaki élet és a jelenlegi munkarendem nem okoz fejtörést. Mindkét országban várnak a barátok, nemzetiségiek és magyarok egyaránt, akikkel számos programot szervezünk a két hét alatt.
Előfordul, hogy családi és baráti eseményekről maradok le azért, mert nem a „megfelelő” országban tartózkodom abban az időben, de ezeket igyekszünk mindig utólag bepótolni. Természetesen a repülést megelőző előkészületek, a felszállásig vezető út, az időben történő megérkezés mentálisan és fizikálisan is kicsit megterhelő, de a repülőn ülve minderről már meg is feledkezem. A közel háromórás repülőút során lehetőségem van egy kis kikapcsolódásra, filmnézésre, zenehallgatásra.
Kezdetben Írországban én is asszisztensi feladatokat láttam el a fogászat különböző területein, majd egyre gyakrabban tevékenykedhettem dentálhigiénikus szakemberek mellett, annak érdekében, hogy elsajátítsam a saját hivatásom minden fortélyát. A kiváló szakemberektől megszerzett ismeretekkel egy év után elkezdhettem az önálló munkát saját szakrendelés keretein belül. Ma már fordítva van, nem én asszisztálok, hanem ha arra lehetőség van, én kapok asszisztenciát, amely jelentősen elősegíti és meggyorsítja a munkám elvégzését, amire szükség van, mert az ír emberek részéről nagy az igény a dentálhigiéniára.
Tapasztalom, hogy Írországban életkortól függetlenül jönnek a páciensek. Az orvosok szinte elvárják, ajánlják a betegeiknek, hogy vegyenek részt a szűrésen. Az orvosok a gyógyítással, a fogakban kialakult kóros elváltozásokkal foglalkoznak. Nem feltétlenül kezelnek fogágybetegséget, fogkőeltávolítást, a fogmegtartó tevékenységet a dentálhigiéniára bízzák. Budaörsre kerülve szabadkezet kaptam a dentálhigiénés kezelések folyamatának kialakításában, igyekeztem megtartani az Írországban már jól bevált rendszert, amelyet a Gentle Dent rendelő vezetősége, dr. Portik Szilárd elfogadott. Így a magyar és ír munkámban jelentős különbségek nincsenek. Mindkét munkahelyemen dentálhigiénikusként tekintenek rám, azonban amikor szükség van asszisztensi segítségre, szívesen állok az orvosok rendelkezésére.
A Southgate Dental Clinic-ben vannak olyan feladatkörök, amiket csak fogorvosok láthatnak el vagy külön egyetemi végzettséget igényelnek, ezen feladatokra a dentálhigiénikusok kompetenciája nem terjed ki, többek között ilyen a fogszabályzó készülék felhelyezése is. Ezzel szemben Magyarországon a rendelői fogfehérítést, az áttetsző sínalapú fogszabályzók felhelyezését én magam is elvégezhetem.
Természetesen a szívemhez a legközelebb a dentálhigiénikusi munka áll, amely magába foglalja a szájüreg egészségi állapotának felmérését és vizsgálatát, valamint az esetlegesen, az egészségestől eltérő anomáliák felfedezését. A depurátorral történő fogkőeltávolítás után instruálom és motiválom a pácienseket a megfelelő szájhigiéné kialakítására vagy éppen annak fenntartására. Azt szeretem a legjobban a munkámban, amikor hálás arcokat látok a kezelés végén kilépni az ajtón, ilyenkor tudom, hogy jó munkát végeztem. A legfontosabb pozitív visszacsatolás számomra az, amikor visszahíváskor a páciensek előnyére változott a szájüregi állapotuk és ők maguk is pozitívan értékelik a fejlődést. Motivációmat tovább növelik az orvosoktól, munkatársaktól kapott visszajelzések a sikeres kezeléseimről.
Eddigi ismereteim alapján Európa fejlettebb országaiban előkelő helyet foglal el a fogászati prevenció, avagy a megelőzés. Ugyan tapasztalatot csak Írországban szereztem, ahol az állam anyagi támogatást nyújt a páciensek számára, akik így kedvezőbben vehetik igénybe a fogászati és dentálhigiénés kezeléseket. Van rendszeresen visszajáró 90 éves páciensem, szinte hibátlan fogsorral. Elképesztő! Íroszágban ennek kialakult kultúrája van!
Üdvözlendőnek tartom, hogy az ország vezetői gondoskodnak a lakosság egészségéről.
Ma Magyarországon, ahol a szájüregi, valamint a fej-nyak tájékot érintő betegségeket az egyik leggyakoribb vezető halálokként tartják számon, tapasztalatom alapján a dentálhigiénia mint betegségmegelőző tevékenység a fontossági sorrendben sokadrangúnak számít. A legtöbben egy kellemetlen élmény ismeretében kerülik a fogorvosi széket, nem beszélve a beavatkozások anyagi vonzatáról. Így azt gondolom, hazánkban elsősorban a páciensek bizalmának megnyerése, majd a fogvesztés vagy az azt követő sokszor kellemetlen, fogpótló kezelések elkerülése lenne a cél.
Ennek oktatását már fiatal korban érdemes elkezdeni, így remélem, hogy iskolákban, egészségügyi intézményekben, idősotthonokban, kisebb vidéki városok szociális közösségeiben nagyobb teret kap majd a szájápolás fontosságának hangsúlyozása. Rá kell vezetni az embereket a fogmegtartáshoz vezető út első lépésére, ami a dentálhigiénés szakrendelések során történik.
Mi azért tanultunk és dolgozunk hivatásunkban, mert mindamellett, hogy szeretjük munkánkat, elhivatottságot érzünk a helyes szájhigiéniáért. A szakma jövője ezért azon is múlik, hogy rá tudjuk-e vezetni az embereket, a szájhigiénia fontosságára, valamint arra, hogy gazdaságosabb egy-egy probléma időben történő megelőzése, mint annak kezelése. Tudniuk kell, hogy a dentálhigiénikusi beavatkozás nem jár fájdalommal, sokkal inkább tisztaságérzetet ad! Ha ezt sikerül elérni, egyre több szájhigiéniás szakemberre lesz szükség nem csak Európa-, de világszerte is.
Azt tudom ajánlani mindenkinek, hogy vágjon bele! Keresse és ragadja meg a kínálkozó lehetőségeket, ne féljen kérdezni, és sose adja fel. Az út néha rögös. Könnyebbség, ha az embert az élet olyan személyekkel sodorja össze, akikre a folyamat során feltétel nélkül támaszkodhat, van egy biztos családi háttere és rendelkezik kalandvággyal, önbizalommal, de talán, ami a legfontosabb, egy jó nagy adag bátorsággal. Annak, aki szeretne tanulni, tapasztalni, munkájában a csúcsra jutni, az élete legnagyobb iskolája és kalandja lesz a külföldi munka.
Nem véletlen az, hogy a középkorban a tanoncok a szakma elsajátítása érdekében járták a világot. Ácsok, kőművesek, takácsok, szakácsok és még sorolhatnánk a többi szakmát. A külföld egy új látásmódot ad. Más a kultúra, az emberek, a szokások, az adaptálható munkastruktúrák és szisztémák. Biztos vagyok abban, hogy ahogyan mi tanulunk másoktól, éppúgy értékes tudást átadhatunk nekik, amiből mindenki profitál. A világ nyitott és befogadó azok számára, akik veszik a bátorságot és nekirugaszkodnak az ismeretlennek, hogy felfedezzék azt.
Gyakran felteszik nekem ezt a kérdést és talán erre a legnehezebb válaszolnom, hiszen kifejezetten élvezem jelenlegi élethelyzetem. Amikor az írországi pácienseimmel erről beszélgetek, megannyiszor azzal az általuk használt szólással zárják a beszélgetést, hogy: You get the best of both worlds, ami annyit tesz, hogy élvezzem az előnyeit annak, amit az élet kínál nekem. És ez így igaz. Amennyiben a szakmámra gondolok, mindenképpen szeretnék a hivatásomban a legmagasabb szintre eljutni azáltal, hogy az előttem álló évek során a lehető legtöbb ismeretre tegyek szert, hiszen a tanulás egy soha véget nem érő folyamat.
Ennek érdekében biztos vagyok abban, hogy még egy jó darabig Írország és Magyarország között utazgatok, ezzel is teret engedve az európai kompetenciák széles körű megismerésének és elsajátításának. Egyszer biztosan megállapodom majd valahol, de még bizonytalan vagyok abban, hogy hol is szeretnék igazán. Úgy vélem, még fiatal vagyok, éppen ezért igyekszem kihasználni az élet nyújtotta lehetőségeket. Szerencsés vagyok, mert a családom és a barátaim is mindenben támogatnak, legyen szó a munkámról vagy a hobbijaimról. Elfogadják és segítik a kétlaki életem. Ennél többet nem is kívánhatnék és kérhetnék tőlük.
Köszönöm, hogy megosztottad tapasztalataidat, és sok sikert kívánok a továbbiakban! Az interjút Kovács Linda Katalin készítette
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
