Dr. Varga Endre a dicomLAB (SMART Guide) alapítója és ügyvezetője már a Szegedi Tudományegyetem Fogorvostudományi Karán végzett tanulmányai alatt foglalkozott a digitális technológiák és az orvostudomány kapcsolatával. Majd ösztöndíjasként a svájci AO Research Institute-ban orvosi képfeldolgozással és modellezéssel foglalkozott. PhD dolgozatát a „Számítógépes műtéti tervezés az implantológiában és a szájsebészetben” címmel írta. A témában hazai és nemzetközi folyóiratokban is publikált. Rendszeres előadó egyetemeken és szakmai rendezvényeken. 2012-ben megalapította a dicomLAB-et, mely fókuszában a számítógépes műtéti tervezés és páciens-specifikus megoldások állnak. Az üzleti tevékenységgel kapcsolatos feladatai mellett a klinikumban is foglalkozik az implantológiával.
Késmárki László „tech guru” a 2000-es évek elején társalapítója volt az NNG-nek (Nav N Go). Mely a navigációs rendszerek alapjait lefektető iGO-t kifejlesztette, és a technológiai csapat irányításával egy ezer főt számláló világcéggé alakult. Az NNG-ből kiszállva vagyonát arra használja, hogy „üzleti angyalként” startup cégeket segítsen, indítson be és mentoráljon. Újító szellemiségével és kifogyhatatlan energiájával számára nincs lehetetlen.
E.: Már az egyetemi éveim alatt elkezdtem foglalkozni a számítógépes tervezéssel. A véges-elem analízissel, és az all-on-4, all-on-6 pótlások digitális terhelésével, amelyek akkor még nagyon futurisztikus dolgoknak tűntek (még talán most is). A téma annyira megragadott, hogy a PhD dolgozatom témájának is ezt választottam, és egy ösztöndíjjal Svájcban folytattam tovább a kutatói munkát. Egy multidiszciplináris csapatba kerültem szoftver- és termékfejlesztőkkel, mérnökökkel és maxillofaciális sebészekkel együtt. Az üzleti szemléletet az a nagy implantátumgyártó vállalat közvetítette, amely ezt a kutatóközpontot működtette. Nagyon más világ volt ez a korábbi egyetemi hallgatói léthez képest. A PhD ösztöndíj után, amikor hazajöttem, már tisztán láttam, hogy a téma a tudományos, a fogorvos-szakmai kifutás mellett üzleti potenciált is rejt magában.
Egy szoftverfejlesztő barátommal elkészítettünk néhány szoftverprototípust, amely felkeltette egy „üzleti angyal” figyelmét, és támogatásával el tudtuk indítani a cégünket. Azóta ezzel a céggel egy startup életciklusának nagyon sok fázisát megéltük. A szoftverfejlesztésektől kezdve a klinikai vizsgálatokon és az engedélyeztetési folyamatokon át, a piacra történő bevezetést, további termékfejlesztéseket, nemzetközi piacra történő nyitást, újabb befektetési köröket, és természetesen a legváratlanabbat, a COVID alatti működést is. Bő tíz év alatt egy nemzetközileg is elismertté vált technológiát dolgoztunk ki, mellyel már minden órában bekerül egy implantátum valahol Európában. Ma már nagy cégcsoportokkal tárgyalunk, és közösen dolgozunk a jövőben rejlő lehetőségeken.
L.: Nagyon fontos leszögezni, hogy én egy rendes „geek” vagyok! Ráadásul számomra a fogászat és az orvostechnológia világa teljesen ismeretlen volt, amikor belecsöppentem. Az egyetem alatt ismerkedtem meg Balogh Péterrel (startupper, befektető), akivel már ekkor elindítottuk első fejlesztéseinket, vállalkozásainkat. Ez idő tájt kezdtek megjelenni a digitalizáció első jelei, de ez még az iPhone-ok előtti időszak volt. Ezen a kicsi piacon már milliók töltötték le az alkalmazásainkat, és végül 2004-ben úgy döntöttünk, hogy megalapítjuk a Nav N Go-t. Nekiálltunk az iGO fejlesztésének, melyet folyamatosan a piaci igényeknek megfelelően alakítottunk tovább.
A céget végül ezerfősre futtattuk fel, a végén már százmillió eurós árbevétellel gazdálkodtunk. Miután kiszálltunk, én is és Péter is startupokba kezdtünk befektetni, főleg edtech (educational technology), fintech (financial technology), medtech (medical technology) területen, és nagyon érdekes volt látni, hogy minden piacnak megvan a saját specialitása, de egy adott időpillanatban mindegyik ugyanúgy működik, mindegyik azt a dinamikát és mintát követi. Ugyanazok a piaci konszolidációk, események, üzleti modellek alakulnak ki.
E.: Körülbelül öt évvel ezelőtt találkoztunk egy másik orvosi projektünk kapcsán. Ugyanazt a navigációs folyamatot, amit a fogászatban kifejlesztettünk, ortopéd-traumatológia területén is fejleszteni, majd tesztelni kezdtük. Péter és László ebbe a projektünkbe fektettek be először. A találkozás alkalmával jót mosolyogtunk, hogy mindannyian a navigációval foglalkozunk, de mégis teljesen különböző területeken. Ezt követően sokáig csak egy-két havonta találkoztunk tulajdonosi vagy fejlesztői meetingeken. A változást a dicom LAB 2019-es IDS (International Dental Show, Köln) globális fogászati kiállításon történő részvétele hozta el.
Ekkor jött a felismerés, hogy hiába oldottunk meg szinte mindent a navigált implantológia területén, és hiába sikerült megalkotnunk az egyik legjobb felhasználóbarát rendszert, ezt így önmagában, mint komplementer termék és szolgáltatás, nagyon nehezen tudjuk értékesíteni. Olyan változásokra volt szükség a stratégiánkban és a termékkoncepcióban egyaránt, amelyek garantálni tudták a cég hosszú távú működését. Ez egy óriási feladatnak tűnt akkor, de korábbi ismeretségünk alapján tudtam, hogy László gondolkodásmódja és tapasztalata elengedhetetlen lesz számunkra ahhoz, hogy tovább fejlődhessünk. A közös munka ötlete azonnal felkeltette az érdeklődését, így indultunk.
L.: Igen, Endre épp egy jó pillanatban kapott el. Akkoriban egy olyan nagyobb projektet kerestem magamnak, amelyben jobban el tudnék „mélyülni”. A befektetői lét azzal jár, hogy sok csapatban benne vagy, de egyik csapatban sem vagy benne igazán. Szerettem volna egy olyan feladatot, amiben mindennap tevékenyen részt tudok venni. A közös munka megkezdésekor számomra kívülállóként megdöbbentő volt, hogy a fogászat világa digitális fejlettség szempontjából nagyjából tizenöt évvel le van maradva az autóiparhoz képest, számomra ez jelentette az igazi kihívást. Az első közös fontos megállapításunk az volt, hogy hiába old meg a navigált implantológia egy nagyon fontos kérdést, ennél sokkal alapvetőbb hiányosságok vannak a fogászati digitalizáció területén. Rájöttünk arra, hogy ennek a távoli célnak az eléréséhez először egy sor hétköznapi kihívásra kell megoldást találnunk. Választ kellett találnunk arra is, hogy egyáltalán miért előnyösek egy fogorvos számára az új digitális eszközök, hiszen eddig is működött minden.
E.: Amikor elkezdtem a navigált sebészettel foglalkozni, csak néhány navigációval, digitalizációval foglalkozó szereplő volt a piacon, távoli, ismeretlen területnek tűnt ez a terep. Az elmúlt tíz évben viszont rengeteg, nagyszerű, új technológia és készülék került a piacra, amelyek egy-egy adott feladatra kiváló megoldást nyújtanak, de sajnos közben még mindig sok mindennapi probléma nem került megoldásra, ami tömegeket érint. Mire is gondolok? Például már facescan-es holisztikus gyógyításban gondolkozunk, miközben nincs jó alternatíva arra, hogy hogyan küldjünk el a CBCT-felvételeket a munkatársainknak megtekintésre. A sok különböző eszköz, szoftver, technológia piacra kerülésével kialakult egy szétaprózódott, felszabdalt piac, ahol a fogorvosok keresik a helyüket és a választ arra, hogy mitől is lesznek ők digitális fogorvosok.
Érzik a digitális nyomást, de bizonytalanok, hogyan induljanak el. Ezért alakult ki az a helyzet, hogy egy rendelő jelenleg legalább öt-hat szoftvert és különböző rendszereket használ, két-három fogtechnikai laborral dolgozik együtt, és számtalan platformon kommunikál. Ráadásul ezeknek az eszközöknek a használatát el kell sajátítani; tehát először még több időt és energiát bele kell fektetni, mint a hagyományos, már megszokott, akár lassabb módszerekbe. Igen, bátran kimondhatjuk, hogy ez egy nehéz út mindenki számára, akár kezdő, akár tapasztalt szakemberről beszélünk. Figyelembe kell vennünk azt a tényezőt is, hogy a páciensek is egyre tudatosabban érkeznek a rendelőkbenta találkoztunk tulajdonosi vagy fejlesztői meetingeken. A változást a dicomLAB 2019-es IDS (International Dental Show, Köln) globális fogászati kiállításon történő részvétele hozta el.
Ekkor jött a felismerés, hogy hiába oldottunk meg szinte mindent a navigált implantológia területén, és hiába sikerült megalkotnunk az egyik legjobb felhasználóbarát rendszert, ezt így önmagában, mint komplementer termék és szolgáltatás, nagyon nehezen tudjuk értékesíteni. Olyan változásokra volt szükség a stratégiánkban és a termékkoncepcióban egyaránt, amelyek garantálni tudták a cég hosszú távú működését. Ez egy óriási feladatnak tűnt akkor, de korábbi ismeretségünk alapján tudtam, hogy László gondolkodásmódja és tapasztalata elengedhetetlen lesz számunkra ahhoz, hogy tovább fejlődhessünk. A közös munka ötlete azonnal felkeltette az érdeklődését, így indultunk.
L.: Igen, Endre épp egy jó pillanatban kapott el. Akkoriban egy olyan nagyobb projektet kerestem magamnak, amelyben jobban el tudnék „mélyülni”. A befektetői lét azzal jár, hogy sok csapatban benne vagy, de egyik csapatban sem vagy benne igazán. Szerettem volna egy olyan feladatot, amiben mindennap tevékenyen részt tudok venni. A közös munka megkezdésekor számomra kívülállóként megdöbbentő volt, hogy a fogászat világa digitális fejlettség szempontjából nagyjából tizenöt évvel le van maradva az autóiparhoz képest, számomra ez jelentette az igazi kihívást. Az első közös fontos megállapításunk az volt, hogy hiába old meg a navigált implantológia egy nagyon fontos kérdést, ennél sokkal alapvetőbb hiányosságok vannak a fogászati digitalizáció területén. Rájöttünk arra, hogy ennek a távoli célnak az eléréséhez először egy sor hétköznapi kihívásra kell megoldást találnunk. Választ kellett találnunk arra is, hogy egyáltalán miért előnyösek egy fogorvos számára az új digitális eszközök, hiszen eddig is működött minden.
E.: Amikor elkezdtem a navigált sebészettel foglalkozni, csak néhány navigációval, digitalizációval foglalkozó szereplő volt a piacon, távoli, ismeretlen területnek tűnt ez a terep. Az elmúlt tíz évben viszont rengeteg, nagyszerű, új technológia és készülék került a piacra, amelyek egy-egy adott feladatra kiváló megoldást nyújtanak, de sajnos közben még mindig sok mindennapi probléma nem került megoldásra, ami tömegeket érint. Mire is gondolok? Például már facescan-es holisztikus gyógyításban gondolkozunk, miközben nincs jó alternatíva arra, hogy hogyan küldjünk el a CBCT-felvételeket a munkatársainknak megtekintésre.
A sok különböző eszköz, szoftver, technológia piacra kerülésével kialakult egy szétaprózódott, felszabdalt piac, ahol a fogorvosok keresik a helyüket és a választ arra, hogy mitől is lesznek ők digitális fogorvosok. Érzik a digitális nyomást, de bizonytalanok, hogyan induljanak el. Ezért alakult ki az a helyzet, hogy egy rendelő jelenleg legalább öt-hat szoftvert és különböző rendszereket használ, két-három fogtechnikai laborral dolgozik együtt, és számtalan platformon kommunikál.
Ráadásul ezeknek az eszközöknek a használatát el kell sajátítani; tehát először még több időt és energiát bele kell fektetni, mint a hagyományos, már megszokott, akár lassabb módszerekbe. Igen, bátran kimondhatjuk, hogy ez egy nehéz út mindenki számára, akár kezdő, akár tapasztalt szakemberről beszélünk. Figyelembe kell vennünk azt a tényezőt is, hogy a páciensek is egyre tudatosabban érkeznek a rendelőkbe.
A Google-érában mindenki számára elérhetővé válik, hogy utánanézzen, milyen modern eszközök, kezelési lehetőségek közül választhat, és egyre kevésbé fog érvényesülni a „fehér köpeny effektus”, hogy a páciensek hajlamosak feltétel nélkül hinni az orvosaiknak. Mindeközben az orvos csak műteni szeretne és a lehető legjobb szolgáltatást nyújtani a páciensei részére. A fejlesztéseknek két útja van, az egyik, hogy lépésről lépésre digitalizáljuk az analóg folyamatokat, a másik, a jobb út pedig az, hogy egy workflow-t teljesen újragondolunk a digitalizáció segítségével. Úgy gondolom, ha ez utóbbit választjuk, az hosszú távon rengeteg energiát fog megspórolni a fogorvosok számára, egyszerűsíteni fogja a folyamatvezérlést, és minőséggarantálttá is alakítja a szolgáltatásokat. A dicomLAB azt tűzte ki célul, hogy oroszlánrészt vállal ennek a fejlődési folyamatnak a felgyorsításában, de még hosszú út áll előttünk.
L.: A jó hír az, hogy egyik új piacon sem indul varázsütésre a digitalizáció. Vannak az úgynevezett „early adapterek”, a korai befogadók, ők egy jellemzően kis réteg, akik rögtön érdeklődnek az újdonságok iránt, és azonnal használni kezdik őket, akkor is, ha még nem teljesen kiforrott eszközökről, rendszerekről beszélünk. Szeretnek ezekkel „csináld magad” módon foglalkozni, energiát fektetni a megismerésükbe, hogy mit lehet még kihozni belőlük. Számukra maga az eszköz és a benne rejlő lehetőségek felfedezése jelenti az élményt. Viszont a felhasználók többsége szeretne egyből egy egyszerű, könnyen kezelhető eszközt a kezében tartani. Gondoljunk csak az okostelefonok elindulására: először mindenki ragaszkodott a jól megszokott, megbízható Nokia készülékéhez, de ma már szinte mindenkinek a kezében okostelefonokat látunk.
Valójában az Apple az iPhone elindulásakor nagyon nagy innovációt nem hozott létre, hiszen az akkori Pocket PC-kre is lehetett már alkalmazásokat telepíteni. Emellett érintőképernyővel rendelkeztek, és SIM-kártyával is elláthatóak voltak. Viszont az Apple az iPhone megalkotásával egy olyan egyszerű kezelőfelülettel és kompakt megoldással rendelkező eszközzel állt elő, amely könnyebbé tette a mindennapokban a használatát a Pocket PC-khez és Palm OS eszközökhöz képest, ráadásul felhasználói kézikönyv nélkül. Egyszóval: rögtön berobbant az életünkbe! Miért lenne ez másként a fogászat világában? A fogorvosok is arra vágynak, hogy energiájukat a szakmai feladataikra tudják összpontosítani, ne pedig különböző bonyolult rendszerek használatának elsajátítására. A fenti Apple-példával továbbélve a mi feladatunk az, hogy előremutató fejlesztésekkel ezeket a különböző, egyedi eszközöket, alternatívákat belepakoljuk az „első iPhone-unkba”, ezzel segítve a felhasználókat abban, hogy ne vesszenek el a digitalizáció útvesztőiben.
L.: Nagyon fontos cél, hogy csökkentsük az orvos számítógép előtt töltött idejét, egyre több feladatot ki tudjunk szervezni a szakértőknek, vagy a mesterséges intelligencia oldja meg helyettünk. El fogunk jutni oda, hogy egy kényelmes működés eredményeként az orvos újra kizárólag a páciensre tud majd koncentrálni egy olyan rendelőben, ahol a folyamatok kiszámíthatóan és hatékonyan működnek. Úgy gondoljuk, hogy akik képesek a digitalizációt, az AI-t és a konszolidációt magukévá tenni, annyival költséghatékonyabban és jobb minőségben fognak majd dolgozni, ezzel szinte behozhatatlan előnyre tehetnek szert a szakmában.
Kezdjük a digitalizációval: ez eddig analóg vagy manuális volt, egy digitális eszközön keresztül most mind dokumentálhatóvá és mérhetővé válik. A folyamatok szabályozhatóvá alakulnak, mindenki azt a feladatot fogja végezni, ami számára a legrelevánsabb, a minőség-ellenőrzés sokkal egyszerűbb lesz. Vegyük példának a fogtechnikákat: manapság a többség már CAD/CAM szoftverekkel dolgozik, és az elkészült munka minősége már inkább a szoftver tudását tükrözi. Egyre kevésbé van szerepe ebben az emberi tényezőnek. A digitalizáció megadja annak a lehetőségét is, hogy a végeredményt előre lássuk, megtervezzük („ezt a mosolyt szeretném látni a végén”), és abból lépésről lépésre haladjunk visszafelé. Eljutva egészen addig, hogy hova helyezzünk be implantátumokat, vagy éppen szükség van-e csontpótlásra. Tehát a végeredmény fogja megadni a szükséges lépések számát. Akárcsak a házépítésnél, először megterveztetjük a házunkat, megismerjük, hogy milyen folyamatokra lesz szükség a ház elkészültéhez, és utána fog érkezni a kőművesmester lerakni az első téglát.
Folytassuk az AI-vel, amiről azt mondjuk, hogy leginkább két dologban tud segítségünkre lenni: az alacsony kockázatú, nagy tömegben végrehajtható és az erősen specializált feladatok elvégzésében. Az elsőre példa lehet a minőség-ellenőrzés, a képfeldolgozási műveletek, a 3D megjelenítés, tehát olyan alapozó információk előállítása, amelyek az embert mint döntéshozót tudják támogatni. A specializált feladatoknál beszélhetünk – többek között – a kezelési terv elkészítéséről. Nálunk, a dicomLAB-nél rendelkezésünkre áll több tízezer kezelési terv, melyekből be tudjuk tanítani a mesterséges intelligenciát, hogy javasoljon a felhasználónknak egy potenciális megoldást az aktuális esetéhez. Az AI korábbi, sikeresen megvalósított, humán felhasználók által készített tervekből, az egyedi anatómiai viszonyok figyelembevételével képes kiszűrni, hogy az adott körülmények között melyik az implantátum megfelelő pozíciója. Általánosságban természetesen elmondható, hogy az orvostechnológiában az emberi tényező fog a legtovább benne maradni, ennek indoka pedig a fokozott kockázat.
E.: Talán éppen ezért is iránymutatóvá kezd válni a fogászati hálózatok, úgynevezett DSO-k (Dental Service Organization) elterjedése; egyértelműen látszik, hogy uralni fogják a piacot. Amerikában a praxisok 15%-a már klinikalánchoz tartozik és a behelyezett implantátumok 25%-a DSO-kon keresztül kerül a páciensekbe. A DSO egy stabil, nagyobb gazdasági erővel bíró, már kialakult infrastruktúrával rendelkező szervezet. Tárgyalási pozíciója egy implantátumgyártóval vagy bármilyen beszállítóval teljesen más, mint egy egyéni praxisé. Ezeknél a klinikáknál más a páciensélmény, nagyobb a kiszámíthatóság, skálázhatóak a folyamatok. és más életpályamodellt kínál a frissen végzett fogorvosoknak, nagyobb szabadsággal és jobb időgazdálkodással. (nem kell időt szánniuk a praxis napi működésével kapcsolatos tevékenységekre, pl. a könyvelővel való kapcsolattartásra, fogyó eszközök beszerzésére, a takarítás megszervezésére stb.)
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a kis rendelők el fognak tűnni, továbbra is működni fognak egyedi, speciális, esetenként kizárólagos prémiumszolgáltatásokkal. Ha hosszú távon sikeresek akarunk maradni orvostechnológiai cégként, akkor nekünk ezekre a trendekre kell évekre előre figyelnünk és mozdulnunk. Éppen ezért vannak nálunk prioritásban olyan fejlesztések, melyek a praxisok és laborok közötti kommunikációt, a páciensedukációt, a beszállítói együttműködéseket, a diagnosztikai eszközökkel történő integrációkat és a skálázhatóságot segítik.
E.: Ma már nem elég a fejlesztésekhez csupán az orvos-szakmai vagy a fogtechnikai részét nézni a folyamatoknak, hanem az IT szakemberek által birtokolt pragmatikus, folyamatokra bontott, szinte számítógépszerű gondolkozásmód is elengedhetetlenné vált. Ám a legtöbb esetben a technokrata és a kreatív személyek kapcsolatát a megfelelő kommunikáció hiánya jellemzi. Lászlóval meglévő munkakapcsolatunk pont azért működik tökéletesen, mert a szakterületeink különbözősége ellenére szinte azonnal megtaláltuk a közös hangot. Ma már szinte félszavakból is értjük egymást, és barátokká is váltunk.
E.: A dicomLAB-ben az elmúlt három évben rengeteg fejlesztéssel foglalkoztunk, melyek még nincsenek a piacon, de már elindult az engedélyeztetési fázisuk. Néhány közülük hamarosan elérhető lesz. Kezdünk kilépni a „guided surgery” árnyékából, és sokféle, nem csak az implantációhoz kapcsolódó, összetettebb szakmai folyamatokat támogató fejlesztésünk is készülőben van. A nemzetközi piacon is izgalmas dolgok állnak előttünk, számos tárgyalást folytatunk globális cégekkel a lehetséges együttműködésekről. Ez számunkra azért fontos, mert ezen a piacon nagyon drága egyedül fejlődni, ráadásul a technológiánk passzol sok hatalmas, globális cég stratégiájába.
Van egy új, mostanában induló projektünk is, amelyet az indukált, hogy az utóbbi időben számos megkeresés érkezett hozzám, hogy van egy jó medtech / dentaltech ötletük, de nem tudják, hogyan induljanak el vele. A jelenlegi hazai befektetői környezetet, engedélyeztetési folyamatokat és egyéb körülményeket tekintve sajnos sokszor azt kellett tanácsolnom, hogy inkább álljanak el ettől. Nem is a nehézségek, hanem inkább a kiszámíthatatlanság miatt. Úgy látjuk, ma Magyarországon egy cég nem tud akkora tőkeellátást kapni, amely akár egy orvostechnológiai startup kezdeti időszakához kellene. Ugyanakkor az elvárások pedig irreálisak, nem lehet 1-2 éven belül nemzetközi piacra lépésről és unikornis cégekről ábrándozni. Lászlóval azon kezdtünk gondolkozni, hogy milyen megoldást lehetne erre a komplex problémára találni, és létrehoztuk a Medtech Studio projektünket.
L.: Igen, alapvetően két nagy probléma merül fel. Az egyik, hogy az orvosi területen dolgozó szakemberben megfogalmazódik egy ötlet vagy egy megoldandó probléma, és nem találnak kapcsolódási pontot azzal, aki üzletileg vagy technológiailag ért hozzá, tudna segíteni. Mi megpróbáljuk az üzletemberekkel, IT szakemberekkel egy platformra irányítani őket, hogy egyfajta találkozási pont alakuljon ki. A másik probléma a projekt elindulása után merül fel, ugyanis egy innovációs életút kezdődik, melynek mindig vannak kockázatai. Első ilyen például, hogy életre tud-e hívni egy prototípust, tudja-e engedélyeztetni, aztán piacra tud-e lépni vele, tudja-e értékesíteni stb., ezek mind megfelelő háttértudást igényelnek. Minél több lépcsőfokot tud megugrani minél gyorsabban, annál értékesebb, és a további befektetők számára vonzóbb lesz a projekt. A Medtech Studio célja tehát a találkozási pont létrehozása, továbbá az egyes lépcsőfokok elérésének minél könnyebbé tétele.
E.: Mindehhez nagy előny számunkra, hogy az elmúlt években komoly kapcsolati tőkére tettünk szert a befektetői és üzleti „angyal körökben” hazánkban és nemzetközi szinten egyaránt. Szakmai validációs és fejlesztői területen pedig szintén kialakult kapcsolatrendszert tudunk felmutatni. Klinikai vizsgálatok, engedélyeztetések, termékéletciklus-elemzés és sok egyéb, egy startup működéséhez szorosan kapcsolódó, stratégiai kérdés menedzselésében jelentős tapasztalatra tettünk szert az elmúlt években, és ezt szeretnénk most kamatoztatni ennek az inkubátorprojektnek a keretében. Ha bárki rendelkezik egy jó ötlettel, ne tartsa magában, jelentkezzen nálunk, és segítünk!
E.: 2024. február 12-én „Dental Technology Summit” néven az országban első alkalommal rendezünk meg egy olyan eseményt, ahol a fogászat és a technológia találkozik egy színpadon. Olyan szakembereket hívunk meg, akikkel ilyen jellegű projektekben hosszú ideje folytatunk együttműködést. Ezáltal megpróbáljuk sokféle nézőpont szerint megvizsgálni ezt az ökoszisztémát. Úgy látjuk, hogy nem csak itthon, de világszerte jelentős hiányossága a digitális fogászati területnek, hogy jellemzően csak fogászati szakemberek előadásait hallhatjuk a digitalizációról, míg az üzleti és technológiai szempontokról nem esik szó. Jövő februárban arra teszünk kísérletet, hogy mindezeket a nézőpontokat összefogva tekintsünk előre a fogászat jövőjébe. Előadónk lesz többek között dr. Urbán István, aki a csontpótlások terén folytatott különböző innovatív fejlesztéseinkre is kitér majd az előadásában. Valamint érkezik Balogh Péter is, az ország egyik legismertebb befektetője. Aki arról ad tájékoztatást, hogy az AI-nak milyen kifutása lehet majd a fogászati szektorban. Dr. Forster András előadása az Urban Regeneration Institute digitális folyamatait mutatja be.
Én a legújabb piaci fejlesztéseinkkel készülök egy „launch event” keretében. Végül a napot egy kerekasztal-beszélgetéssel zárjuk dr. Radánovics-Nagy Dániel vezetésével. Ahol a technológiai szakemberek, mint László és Péter, valamint a fogászat képviselői, mint István és én fogjuk megvitatni a digitalizáció mindennapi kihívásait, valamint a jövőben rejlő lehetőségeit. Mindez Szegeden, a Belvárosi Moziban kerül megrendezésre, az ország legnagyobb mozitermében. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon izgalmas kezdeményezés, amely talán elindít további gondolatokat. A célunk, hogy kialakuljon egy olyan, orvostechnológiára specializálódott inkubátor, amelyből évek múlva nemzetközileg is sikeres projektek nőnek. A szegedi esemény az első lépése ennek, a részletek folyamatosan elérhetőek a közösségi média felületeinken!
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
