Dr. Ioannis Vergoullis (Görögország) fogorvos, parodontológus, valamint szájsebész szakorvos, a Nemzetközi Szájsebészeti és Implantológiai Társaság tagja, vendégprofesszor a New Orleans-i LSU-n, ahol a Parodontológiai Tanszék adjunktusa. Rodoszon él, ahol magánpraxist is vezet. (Vergoullis urat – az októberi személyes találkozás előtt – telefonon kerestük fel egy rövid interjú céljából.)
Mikor keltette fel érdeklődését az implantológia szakterülete?
Az implantológiai fogászat iránt 2002-ben kezdtem el érdeklődni, amikor a Louisiana Állami Egyetemen megkezdtem a rezidensképzésemet. A képzés évei során természetesen csak a legfontosabb alapismereteket sajátíthattam el, de azóta folyamatosan bővítem a tudásomat. 2010 körül elsősorban a lágyszövetek fejlődése foglalkoztatott, hogy megteremtsem a megfelelő protetika kialakításának az alapjait, mert rájöttem, hogy ez alapvető fontosságú a hosszú távú, stabil eredmények eléréséhez. Rengeteg időt fektettem abba, hogy további ismereteket szerezzek, nem csak a sebészetben, hanem elsősorban a kezelés protetikai fázisában.
Ezért igen sok időt töltöttem egy helyi laboratóriumban, ahol szembesülhettem a fogpótlások készítése során adódó rendkívül sokféle problémával, láthattam számtalan helytelenül elhelyezett implantátumot. Közben folyamatosan implantáltam, a mai napig több mint 16 000 implantátumot ültettem már be. Előadásaim során a résztvevőknek mindig hangsúlyozni szeretném, hogy ne csak a sebészetre összpontosítsanak, hanem értsék meg a protetika fontosságát is, mivel a sebészeti és protetikai „megfontolások” együttesen segítik az implantológus eredményes munkáját.
Mióta foglalkozik az implantológia digitális lehetőségeivel?
Körülbelül négy évvel ezelőtt keltették fel érdeklődésemet az implantológia digitális aspektusai. Először vonakodtam, mert a digitális fogászat igen komoly és időigényes tanulási folyamatot igényel. Így kezdetben, amikor beszereztük az első szkennert, kissé frusztrált voltam, mert több időt vett igénybe egy eset szkennelése, mint egy analóg lenyomat készítése. Az évek során azonban rájöttem, hogy már nagyon szeretem a digitális fogászatot! A szkennelés egy olyan folyamat, amely lehetővé teszi számunkra, hogy ne csak az implantátum helyzetét rögzítsük, hanem a lágyszövetekről is készítsünk felvételeket. Így össze tudjuk hasonlítani előtte-utána az eredményeket, és már objektíven tudjuk értékelni az eljárások hatékonyságát.
Jól tudom, hogy munkatársaival egy projekten is dolgoznak?
2018-ban kezdtem el egy általunk szabadalmaztatott projekt fejlesztését, amelyet Cervico-nak nevezünk. Ez az első digitális „egy az egyben” koncepció, és immár 6 éve dolgozunk ezen a projekten. Görögországban most már a piacon is megtalálható. Röviden összefoglalva elmondhatom, hogy a digitális fogászat megadja nekünk az eszközöket ahhoz, hogy tovább javítsuk a kezelésünk eredményeit.
A fogorvos és fogtechnikus közötti kommunikációról mi a véleménye?
Úgy vélem, hogy az implantológus – akár a sebészről, akár a fogorvosról beszélünk – és a fogtechnikus közötti kommunikáció rendkívül fontos. Nagyon lényeges, hogy megértsék a kezelés célját, és tudják, miként kell megfelelően megtervezni a protetikát! Nekünk pedig tisztában kell lennünk azzal, hogy a fogtechnikusok általában nem rendelkeznek igazán széleskörű ismeretekkel a kezelés biológiai aspektusairól. Tehát rajtunk múlik, hogy a fogtechnikusainkat megfelelően felkészítsük arra, illetve nagyon jól kommunikáljunk velük, hogy képesek legyenek olyan típusú protetikát készíteni, amilyeneket a pácienseink számára szeretnénk. Szerintem minden a munkáról szól, a fogtechnikusok a csapatunk szerves részét képezik, és nagyon fontos, hogy időt és energiát fektessünk a közös munkánkba, hogy a lehető legjobb eredményeket érjük el!
Ön szerint milyen szerephez juthat a mesterséges intelligencia a fogászat jövőjében?
A mesterséges intelligenciát illetően mindannyian „ izgatottak” vagyunk, sok gyakorlati tapasztalattal még nem rendelkezünk. Én úgy gondolom, hogy sok mindent meg kell még értenünk és tennünk, mielőtt a mesterséges intelligencia helyet kaphat a kezelési protokolljainkban. Vannak erőfeszítések és olyan szoftverek, amelyek célja, hogy segítsenek nekünk a megfelelő diagnózis felállításában, de a fogászat egy olyan terület, ahol a tényleges kézzel végzett munkára is szükség van. Szerintem a mesterséges intelligencia egyelőre még „nem igazán találta meg ezt a területet”, de ez csak idő kérdése! Reményeim alapján majd képes lesz segíteni abban, hogy tovább javíthassunk a kezelési eredményeinken! Azt azonban most nem hiszem, hogy a digitális fejlődés felválthatja majd a fogtechnikusokat, munkájukra továbbra is szükség lesz! Új területekre összpontosíthatnak, hogy a protetikai munkák még inkább valósághűek legyenek.
Igen, bizonyos mértékig a digitális fogászat segíthet a képességeik fejlesztésében, hogy miként használják ezt a technológiát munkájuk tökéletesítésére, illetve korszerűsítésére és hatékonyságára. Nos, jelenleg nincs sok szabadidőm, mert az időm jelentős részét a praxis, a tanítás és az előadások töltik ki. A kevés szabadidőmben azonban igyekszem a családommal lenni. Rodosz szigetén élek, szeretem élvezni ezt a gyönyörű helyet, így különösen a nyári időszakban! Mindig fontos volt számomra a családom, hogy együtt legyünk, közben strandoljak és megpróbáljak kikapcsolódni, valamint elterelni a gondolataimat a fogászatról! Ezen túl szánok egy kis időt a sportra is, szeretek bokszolni, ezért hetente háromszor járok edzésre. A boksz szerintem egy olyan sport, ami segít összpontosítani, és ugyanakkor segít enyhíteni a feszültséget vagy a szorongást, ami a sok és kemény, felelősségteljes munkából fakad.








