Mindennapi praxisunk során folyamatosan választanunk kell a különböző kezelési lehetőségek között. Tapasztalatunk, a tudományos szakirodalom és a páciens preferenciái egyaránt segítenek abban, hogy egyik vagy másik irányba induljunk el. A jelen cikkben bemutatott eset más megközelítéssel is kezelhető lett volna, azonban az általunk választott megoldás összhangban állt szakmai filozófiánkkal: egyszerű megoldás alkalmazása a páciens egyéni igényeinek maximális figyelembevételével.
Magas esztétikai elvárásokkal rendelkező páciens
Egy huszonéves évei elején járó férfi páciens jelentkezett konzultációra kizárólag esztétikai panasszal. Több éve viselt egy kétoldali retenciójú, adhezív rögzítésű műgyanta hidat (1. ábra), amelyet a mandibuláris centrális metszőfogak veleszületett hiánya miatt készítettek. Bár a híd funkcionálisan megfelelően szolgált, a páciens egy esztétikusabb megoldást szeretett volna, amely jobban illeszkedik természetes fogainak árnyalatához. A klinikai és radiológiai vizsgálatot követően több kezelési alternatívát mérlegeltünk, figyelembe véve a páciens életkorát, a csontkínálatot és az esztétikai elvárásokat. A végső döntés egy új, adhezív rögzítésű híd készítése lett, amelyet tervezési és árnyalati szempontból optimalizáltunk, többrétegű cirkóniából, a természetes megjelenés elérése érdekében.
Előkészítő lépések a rendelőben
A meglévő híd eltávolítása előtt előkezelési lenyomatot (digitális szkennelt adatot) készítettünk iTero Element 5D Plus intraorális szkennerrel (Align Technology; 2. ábra). Ezek az előkezelési szkennelések praxisunkban szinte rutinszerűen történnek protetikai rehabilitációk esetén, mivel lehetővé teszik a laboratórium számára a meglévő pótlás térfogatának rögzítését, a forma reprodukálását (amennyiben az megfelelő), valamint gyakran a kopási felszínek vizualizálását is.
Ez a lépés jelentősen csökkenti, vagy akár teljesen ki is küszöböli az utólagos korrekciók szükségességét. A meglévő adhezív hidat ezután eltávolítottuk, és a pillérfogakat a lehető legminimálisan invazív módon preparáltuk. Ezt követően ismét intraorális szkennelést végeztünk (3. ábra).
Az adhezív híd előállítása – fókuszban a tervezés és az árnyalat
A szkennelt adatokat közvetlenül továbbítottuk a design4me platformra (DIGISMILE), ahol megtörtént a tervezett híd digitális kialakítása (4. és 5. ábra). A fogtechnikusok emellett egy pozicionáló (repositionáló) kulcsot is terveztek, amely a beragasztás során biztosítja a híd pontos behelyezését (6. ábra). Az anyagválasztás során KATANA Zirconia YML (B1 árnyalat; Kuraray Noritake Dental) többrétegű cirkóniát alkalmaztunk, kiemelkedő fizikai és esztétikai tulajdonságai miatt. Az anyag egyik legnagyobb előnye az árnyalati, transzlucencia- és hajlítószilárdság-gradiens, amely lehetővé teszi a természetes fogmegjelenés precíz utánzását (7. ábra).
A DIGISMILE gyártóközpont megkapta a híd és a pozicionáló kulcs STL fájljait, amelyeket a fogtechnikusok exocad szoftverrel, a design4me platformon modelleztek. A laboratórium intraorális fotókat is kapott a felszíni textúra, az esetleges karakterizálás és az árnyalat pontos reprodukálása érdekében. A híd megmunkálása DWX-52D marógéppel (Roland DG) történt. A polírozást, felszíni finírozást és festést Komet Dental finírozókkal és MiYO folyékony porcelánnal (Jensen Dental) végezték. A pozicionáló kulcsot ezzel párhuzamosan NextDent 5100 3D-nyomtatóval (3D Systems), sebészeti sablon gyantából nyomtatták ki (8. ábra).
Végleges behelyezés a rendelőben
Az adhezív beragasztás a teljes munkafolyamat egyik legkritikusabb lépése. A sikeres próbát követően a hangsúly a megfelelő nedvességkontrollon és az ideális adhéziós feltételek megteremtésén volt. Ennek érdekében elengedhetetlen a munkaterület szigorú izolálása nyálelszívóval, vattatekercsekkel, ideális esetben kofferdammal, majd ezt követi a pillérfogak és a híd retenciós szárnyainak előkezelése.
A foganyag előkezelése
Mivel a preparáció kizárólag zománcra korlátozódott, az alábbi konzervatív ragasztási protokollt alkalmaztuk:
-
zománcmaratás foszforsavval 30 másodpercig;
-
alapos öblítés vízzel, majd kíméletes szárítás a zománc kiszárítása nélkül;
-
PANAVIA V5 Tooth Primer (Kuraray Noritake Dental) alkalmazása, amely MDP-t tartalmaz, és alapvető a megbízható zománc–cirkónium kötéshez; 20 másodperc várakozás után gyengéd szárítás.
A híd szárnyainak előkezelése
Bár a belső felszín már a laboratóriumban homokfúvott volt, ezt a lépést klinikailag meg kellett ismételni:
-
tisztítás KATANA Cleanerrel 10 másodpercig (vagy ultrahangos tisztítás 5 percig), majd vizes öblítés;
-
homokfúvás 50 µm alumínium-oxiddal, 200 kPa nyomáson;
-
CLEARFIL CERAMIC PRIMER PLUS (MDP-t tartalmazó primer) alkalmazása a belső felszínen, majd gyengéd szárítás
Adhezív beragasztás
Az előkezelések után a beragasztás menete a következő volt:
-
PANAVIA V5 Paste (Universal; A2 árnyalat) felvitele a híd belső felszínére;
-
a híd behelyezése a pozicionáló kulcs segítségével;
-
3–5 másodperces fénypolimerizáció a restauráció stabilizálására;
-
a felesleges cement eltávolítása szondával (alternatívaként puha ecsettel azonnal);
-
végső, teljes fénypolimerizáció a gyártó előírásai szerint (9. és 10. ábra).
Kezelési eredmény
Az előkezelési szkennelésnek és a régi és új híd digitális egymásra illesztésének köszönhetően semmilyen korrekcióra nem volt szükség, bár az okklúzió ellenőrzése továbbra is elengedhetetlen maradt. A 18 hónapos kontrollvizsgálaton a gingivális integráció kielégítő volt: a páciens megfelelően tudta használni az interdentális keféket, és a pótlást jól karbantartotta (11. és 12. ábra).
Következtetés
Ebben az esetben a korábbihoz tervezésében szinte teljesen azonos, kétoldali retenciójú adhezív híd elkészítése konzervatív megoldásnak tűnhet. A döntést azonban több tényező is indokolta: a páciens jó adaptációja az előző pótláshoz, a pillérfogak szöveteinek épsége, valamint mindenekelőtt az a lehetőség, hogy az anyag- és ragasztástechnológia fejlődésének köszönhetően jelentősen javítsuk az esztétikát, minimális preparáció mellett.
Az új híd magas esztétikai értékű, többrétegű cirkóniából, szigorú ragasztási protokoll alkalmazásával készült, és természetes, harmonikusan integrált eredményt biztosított invazívabb kezelési alternatívák nélkül (terápiás gradiens). Az eset rámutat arra, hogy az adhezív hidak tervezése terén új irányzatok is megfontolhatók, például két egyoldali, egytagú cantilever híd alkalmazása hasonló klinikai helyzetekben. Ez a klinikai eset hangsúlyozza az individualizált kezeléstervezés jelentőségét, amely nem önmagában az innovációra épül, hanem a precíz klinikai diagnózisra, a páciens igényeinek figyelmes meghallgatására, az elérhető eszközök tudatos alkalmazására, valamint a magas minőségű anyagok és protokollok következetes használatára.


















