A fogatlan (edentulus) páciensek aránya Németországban évek óta folyamatosan csökken. A Hatodik Német Szájegészségügyi Vizsgálat (Sixth German Oral Health Study) szerint a 65–74 éves korosztályban az edentulizmus előfordulása az előző vizsgálathoz képest felére, 5%-ra csökkent.¹ Egy másik tanulmány előrejelzése szerint 2030-ra ebben a korcsoportban mindössze 4% lesz a teljesen fogatlan betegek aránya.² Ennek ellenére az edentulus páciensek ellátása továbbra is kihívást jelent a fogtechnikusok és a fogorvosok számára.
Egyre növekszik az igény az implantátumokon rögzülő fogpótlások iránt a fogatlan betegek körében. Ugyanakkor ez a restaurációs forma sok páciens számára nem elfogadható a sebészeti beavatkozás, a jelentősen magasabb költségek és a hosszabb kezelési idő miatt. A gyári fogakkal és műfogsor-akrilokkal, öntési vagy préselési technikával készített hagyományos teljes fogpótlás továbbra is arany standardnak számít.
Ezek az előállítási módszerek azonban időigényesek, és a munkafolyamat jelentős része a fogtechnikai laboratóriumban zajlik. A nagyszámú kezelési alkalom és a társadalombiztosítási finanszírozás alacsony térítése további terhet ró a fogászati rendelőkre. A fogászat folyamatos digitalizációjával új terápiás lehetőségek nyílnak meg ezen betegcsoport számára. Az alábbi esetismertetésben alkalmazott digitális munkafolyamat betekintést nyújt az edentulus páciensek korszerű ellátásába.
Egy 74 éves nőbeteg jelentkezett ambuláns fogászati klinikánkon, akinél nemrégiben sorozatos fogeltávolítás történt a felső és alsó állcsontban, és mindössze a 11-es és 21-es fog maradt vissza. Protetikai kezelési terv nem állt rendelkezésre. A 11-es és 21-es fogak előrehaladott csontveszteség és III. fokú mobilitás miatt nem voltak megtarthatók. A nem teljes csontos átépülés és a lágyrész-sebgyógyulás, valamint a 11-es és 21-es fogak eltávolításának szükségessége miatt ideiglenes, 3D-nyomtatott teljes lemezes fogpótlások készítése mellett döntöttünk. Ezeket a kemény- és lágyrészgyógyulás befejeződését követően végleges, marással készített fogpótlások váltották fel.
Az első kezelés alkalmával a páciens szájüregi állapotát intraorális szkennerrel digitalizáltuk (TRIOS 4, 3Shape; 1. ábra). A teljes fogpótlásokat a Dental Designer szoftverben (3Shape) terveztük meg. Első lépésként a 11-es és 21-es fogakat digitálisan eltávolítottuk. Ezt követően mindkét állcsonton virtuális fogfelállítást végeztünk (2. ábra). A megmaradt metszőfogak morfológiája határozta meg az elülső digitális fogak kiválasztását. A hátsó fogakat ennek megfelelően választottuk ki és pozícionáltuk. Ezután meghatároztuk a fogsor kiterjesztését, majd a fogszegmenseket a bázisokhoz igazítottuk. A megfelelő STL fájlokat ezt követően generáltuk.
Az utómunkálatokat követően a fogszegmenseket és a fogsorokat keményfém fúrókkal finíroztuk, majd habkővel és kecskeszőr kefékkel políroztuk. Ezt követően ellenőriztük a fogszegmensek illeszkedését a fogsorokban (7. ábra). A retenció növelése és a ragasztási kapcsolat javítása érdekében a fogsor fogrekeszeit és a fogszegmensek ragasztási felszíneit 50–110 µm szemcseméretű alumínium-oxiddal, 100–200 kPa nyomáson homokfújtuk. A maradványokat sűrített levegővel vagy gőzsugárral távolítottuk el. Ragasztórendszerként a CediTEC-et (VOCO) alkalmaztuk. A ragasztási felületek kondicionálása CediTEC Primerrel történt, amelynek 30 másodperc száradási időre van szüksége (8. ábra).
A fogsorok fogrekeszeit CediTEC Adhesive-val töltöttük fel, majd a fogszegmenseket behelyeztük (9. és 10. ábra). A felesleges anyagot viaszspatulával távolítottuk el. A polimerizáció előtt a fogszegmenseket gumigyűrűkkel rögzítettük. A nyomás alatti polimerizáció 15 percig, 300 kPa nyomáson és 50 °C vízhőmérsékleten zajlott. A polimerizációt követően a fogsor és a fogszegmensek közötti átmenetet finíroztuk, majd végső polírozást végeztünk (11. ábra). A következő időpontban eltávolítottuk a 11-es és 21-es fogakat, majd behelyeztük az ideiglenes fogpótlásokat. Az okklúziós korrekciók után a pácienst elbocsátottuk, és két héttel később kontrollvizsgálatra visszarendeltük (12. ábra).
A végleges teljes fogpótlások elkészítése körülbelül négy hónappal a metszőfogak eltávolítása után történt. A páciens elégedett volt a fogforma-kialakítással, az okklúziós magassággal és a bázis kiterjesztésével. Mivel az intraorális szkennelés nem képes a nyálkahártya dinamikus mozgásait és a terhelés alatti szöveti viselkedést rögzíteni, a fogpótlásokat Impregum Penta (Solventum) anyaggal alábéleltük, miközben a páciens funkcionális mozgásokat végzett. A fogpótlásokat ezt követően az alábélelő anyaggal együtt, in situ szkenneltük (13. és 14. ábra). Az arc felszíneinek pontos szkennelése elengedhetetlen volt az okklúziós regisztrációs szkenneléssel történő illesztéshez (15. ábra).
A fogpótlások tervezése megegyezett az ideiglenes pótlásoknál alkalmazott folyamattal. A végleges fogpótlásokat öt tengelyes inLab MC X5 marógéppel (Dentsply Sirona) készítettük. Az STL fájlokat először az inLab CAM szoftverben nesteltük (16. és 17. ábra). A fogsorokat CediTEC DB PMMA korongból, míg a fogakat CediTEC DT kompozit korongból martuk ki (18. és 19. ábra). A marást követően eltávolítottuk az összekötő hidakat, majd minden elemet teljes mértékben políroztunk. A ragasztási felületeket ismét kondicionáltuk (20. és 21. ábra), majd a CediTEC rendszerrel beragasztottuk. Végül a fogszegmensek és a fogsor illeszkedő felszíneit is políroztuk (22. ábra). A behelyezéskor ellenőriztük az illeszkedést és a nyomáspontokat, finoman beállítottuk az okklúziót, majd magasfényűre políroztuk a fogpótlásokat. A páciens elégedett volt az eredménnyel (23. és 24. ábra).
A teljes fogpótlások digitális munkafolyamata számos előnyt kínál a hagyományos technikákkal szemben mind a páciensek, mind a fogtechnikusok és fogorvosok számára. Ezek közé tartozik a munkafolyamatok csökkentése és egyszerűsítése. Az intraorális szkennelések közvetlenül továbbíthatók a laboratóriumba, így elhagyható a mintakészítés és az artikulálás. A digitális tervezés lehetővé teszi a fogpozíciók gyors és szimmetrikus módosítását, a hagyományos fogcsiszolás szükségtelenné válik. A virtuális terv előzetesen bemutatható a páciensnek, csökkentve a későbbi korrekciók számát. A mentett tervek lehetővé teszik a gyors újragyártást fogpótlás elvesztése vagy utazási fogsor készítése esetén.³ A digitális megközelítés így idő- és költséghatékonyabb kezelést eredményez.⁴
A CAD/CAM technológia új anyagok feldolgozását is lehetővé teszi. A mart alapanyagok alacsonyabb maradék monomertartalommal, jobb homogenitással, valamint nagyobb hajlító- és törési szilárdsággal rendelkeznek.⁵–⁸ Ennek eredményeként a fogpótlások finomabban tervezhetők és kevésbé hajlamosak az elszíneződésre.⁹ A hagyományos, hőpolimerizált PMMA fogpótlásokkal szemben a szubtraktív gyártás során nincs polimerizációs zsugorodás, ami pontosabb illeszkedést eredményez.¹⁰,¹¹
Míg a szubtraktív eljárások már széles körben elterjedtek, az additív gyártás egyre nagyobb népszerűségnek örvend. A 3D-nyomtatás gyors, anyagtakarékos alternatívát kínál próbapótlások, ideiglenes és végleges fogpótlások készítésére. Lehetővé teszi több darab egyidejű előállítását, valamint a nagy alámetszések problémamentes rekonstrukcióját. Az asztali 3D-nyomtatók beruházási költségei is lényegesen alacsonyabbak.¹² Bár az additív módon készült fogpótlások számos szempontból egyenértékűek a hagyományos pótlásokkal, anyagspecifikus hátrányokkal is rendelkeznek a marással készült pótlásokhoz képest, például alacsonyabb hajlító- és törési szilárdsággal, valamint fokozott elszíneződési hajlammal.¹³ Emellett az utómunkálatok felhasználófüggősége és a gyártási folyamat változékonysága minőségbeli eltérésekhez vezethet.¹³
Az additív és szubtraktív eljárások kombinációja forradalmasíthatja a jövőbeni fogpótlás-készítést, és hatékonyabb, individualizáltabb betegellátást tehet lehetővé. A Stratasys PolyJet technológiája, amely több anyag egyidejű nyomtatását teszi lehetővé, ígéretes fejlődési irányt jelent a jelenlegi sztereolitográfiás és digitális fényfeldolgozó technológiákon túl.¹² A jövőben elképzelhető, hogy a fogpótlások egyetlen lépésben, különböző mechanikai tulajdonságú anyagrétegekből készüljenek, lehetővé téve a rendkívül individualizált, esztétikailag és funkcionálisan optimalizált megoldásokat.
Dr. Maximilian Dosch és Dr. Andreas Keßler
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
