Veszprém vármegye egyik, ha nem a legmeghatározóbb szereplője a Veszprémi Fogászati Kft., melynek tulajdonosa Strenner Antal, aki kicsit több, mint 30 éve szívvel-lélekkel vezeti a vállalkozást.
1963-ban születtem Budapesten, de itt, a Dunántúlon egy Balaton-felvidéki kis faluban töltöttem gyermekkoromat. Az általános iskola elvégzése után a veszprémi Lovassy László gimnáziumban tanultam, amely mai napig egy híres gimnázium. Nem voltam kitűnő tanuló, de amit kellett, azt mindig elvégeztem. Tulajdonképpen a mai eszemmel úgy érzem, még nem voltam érett a gimnáziumra, későn érő típus vagyok a mai napig. Majd érettségi környékén jött a nagy kérdés, hogy merre tovább? Az szinte biztos volt, hogy valami kreatív, alkotó, a manualitással kapcsolatos pályát fogok választani, hiszen hírhedten nagy szerelő voltam. A kakukkos órától elkezdve a bicikliken, motorokon keresztül mindent szereltem. Testvérem akkoriban már fogorvosi egyetemre járt Budapestre és szüleimnél adódott az ötlet, hogy ezzel kapcsolatban összedolgozhatnék vele és mit szólnék a fogtechnikus pályához? Az élet furcsa fintora, hogy az első találkozásom a szakmával a Fogtechnikai vállalat veszprémi laboratóriumában történt.
Édesanyám kísért el az akkori laborvezetőhöz, Antal Péterhez, aki bár próbált lebeszélni a szakmáról és főleg a nehézségeit ecsetelte, én már ott tudtam, hogy ezt a pályát választom. (Ami érdekes, hogy az akkori megyei vállalati laboratórium helyén van a mai vállalkozásom.) 1983-ban végeztem Pápán, ugyanis akkoriban az volt a koncepció, hogy régiókra osztották a tanulóképzést és a dunántúli régióközpont Pápán volt. Egy nagyon jól felszerelt kimondottan „tanlabort” építettek a diákoknak és nagyon jó szakmai vezető, Molnár Béla mellett sajátíthattuk el az elméleti és a gyakorlati tanulmányainkat is. Olyanynyira sikeres volt ez az iskola, hogy két társammal egyetemben országos szakmai tanulmányi versenyt is nyertem. Szép emlék, hogy a jutalom egy nemzetközi fogászati ki állításon való részvétel volt Bécsben.
Abban az időben a képzés két évig tartott, de igazán mond hatom, hogy nagyon alapos volt, mert folyamatosan csak a szakmával foglalkoztunk mindennap. A második évben már lehetőségünk volt éles munkákat is készíteni. A tanulmányok elvégzése után visszakerültem Veszprémbe, a vállalati laboratóriumba, és mint gyakornok helyezkedtem el. Emlékszem, nagyon-nagyon sok munka volt abban az időben, hiszen a megyében szinte csak ez az egyetlen laboratórium létezett. Akkor még magánvállalkozások is csak elvétve voltak. Nem tagadom, az első időkben nagyon el voltam keseredve a sok munkától, ez egy új világ volt számomra és bizony előfordult, hogy néha haza is kellett vinni a munkát, mert nem tudtuk volna befejezni határidőre. A mai ésszel szinte felfoghatatlan, hogy tudtunk annyi feladatot meg csinálni.
Aztán szép lassan belejöttem a szakmába és egyre komolyabb feladatokat bíztak rám. Ha lehetőségem volt továbbképzésekre jelentkeztem, bár akkor ez még sokkal bonyolultabb feladat volt és sokkal kevesebb volt a lehetőség. Közben, 1989-ben mestervizsgát is tettem, mert fontosnak tartottam az előrelépést. Ahogy telt-múlt az idő, azt kezdtem érezni, hogy az „állami” laboratórium kevés nekem. Komolyabb és igényesebb munkákat szerettem volna készíteni, és mivel a külső körülmények is lehetővé tették, változtak és alakultak a törvények, aminek köszönhetően elindulhattak a magán vállalkozások. Úgy döntöttem, hogy megpróbálom, és belevágok. Ebben nagy segítségemre volt a testvérem, aki már akkorra elvégezte az egyetemet és fogorvosként egy körzetben praktizált.
Nagyon sok mindent feláldoztam, hogy elindítsam a saját vállalkozásomat. Nagyjából mindenemet pénzzé tettem, és a családi összefogással együtt, sikerült létrehoznom egy kicsi saját laboratóriumot, ahol eleinte teljesen egyedül dolgoztam. Kezdetben csak a testvéremnek alkottam, aztán szép lassan kialakult egy bővebb megrendelői kör, mely természetesen hozta magával, hogy egyedül nem bírtam az iramot. Először egy, majd később két munkatársat vettem magam mellé, de így se nagyon győztük, és szép lassan kezdtük kinőni a laboratóriumot.
Közben, hogy még kevésbé „unatkozzak” egy jó barátom álmait is segíthettem megvalósítani, hiszen egy pénzintézet születésénél lehettem jelen. Abban az időben indultak el a nagy változások és egy takarékszövetkezet irányítását segíthettem mint igazgatósági tag. Autodidakta módon szép lassan a pénzügyekbe, a közgazdaságtanba is belekóstolhattam. Ez a szakmám mellett jó kiegészítő tevékenység volt és sokat segített a vállalkozásom építésében. Húsz évig voltam tisztségviselő a később bankká átalakult pénzintézetnél, és eljött az idő, hogy váltsunk egy nagyobb munkahelyre. Az élet furcsa fintora következett ismét! Megkeresett a még mindig működő Fogtechnikai vállalat veszprémi laboratóriumának (ahol kezdtem) az akkori vezetője, hogy együtt privatizáljuk „magyarul vásároljuk meg” a labort, hiszen lehetőségünk volt rá és legyek én a szakmai vezető. (Ez a „művelet” a rendszerváltás idején a 90-es évek elején zajlott.)
Hatalmas döntést kellett meghoznom, hiszen akkor ez nagy „falat” volt számomra. Újra, szinte mindenemet el kellett adni, amellett, hogy komoly hitelt is fel kellett vennem ahhoz, hogy megvásárolhassuk az épületet és a vállalkozást.
A döntés jónak bizonyult, hiszen a mai napig sikeresen, és eredeti helyén működik a cég. Idővel a testvéremet is sikerült meggyőznöm, hogy most ő csatlakozzon hozzám, és a laboratórium mellett egy fogászati praxist is felépítettünk. Aztán ahhoz, hogy nagyobbak és korszerűbbek legyünk, a városban jó hírnek örvendő Erdélyi Fogászati Praxissal szövetkezve kezdtünk nagyobbat álmodni! Építkeztünk, és építkeztünk, és minden hasznot visszaforgattunk hoszszú évekig. Elindult egy pozitív folyamat és fokozatosan a megye meghatározó fogászati vállalkozásává nőttük ki magunkat.
A leharcolt, sokat látott épületből egy impozáns háromszintes teljesen felújított fogászati centrumot hoztunk létre a városban. Közben folyamatosan fejlesztettem szakmai tudásomat, kurzusról kurzusra jártam, a legnevesebb külföldi es hazai előadóktól tanulhattam, és próbáltam mindig a legmagasabb szakmai szintre jutni. Persze mindenkinek vannak határai, és azt gondolom, minél többet tudsz, annál jobban látod, menynyire vagy képes, és egyre szerényebbé válsz. Sok dologra büszke vagyok azon kívül, hogy a vállalkozást felépítettem. Megtiszteltetés volt számomra, hogy különböző szakmai grémiumokba választottak.
Több éven át a BEGO magyarországi szakmai munkáját segítettem, olyan nagyszerű emberekkel dolgozhattam együtt, akiket a mai napig barátaimnak tekintek, mint Andics László, Róth Lajos, Hajdú Zoltán, Gelesz Csaba és még sorolhatnám… sokat köszönhetek nekik! Volt szerencsém szakmai újságok szerkesztését is segíteni. Tanulókat képeztem, vizsgáztattam a szakmunkásvizsgán, de még szakasszisztensképzésben is részt vehettem. Szóval így visszaemlékezve elég sok mindenben kipróbál hattam magam, nagyon hálás vagyok ezért.
A jelenben ott tartunk, hogy a közel 600 m2-es háromszintes épületben kilenc modern rendelő, egy korszerű fogtechnikai laboratórium, recepciók, irodák, kiszolgálóhelyiségek mű ködnek. Rendelőinkben szájsebészeti műtétek, implantálások, fogszabályozás, konzerváló fogászat, esztétikai fogászat, fogpótlás stb. gyakorlatilag a fogászat egész spektruma megtalálható intézményünkben. Természetesen a „házon belüli“ megrendeléseken kívül, külsős orvosoknak is dolgozunk, főleg itt, a vármegyén belül. A magyar betegeken kívül külföldi páciensek ellátása is folyik a kezdetek óta. Jól szervezett formában nem csak az utaztatásukban, ellátásukban, kezeléseikben veszünk aktívan részt, hanem az elszállásolásuk, és az itteni programjaik megszervezésében is segédkezünk.
A hagyományos technológiák mellett természetesen nálunk is a modern digitális fogászat fejlődik a legdinamikusabban. Cad-Cam rendszerünk akár nagyobb kapacitást is bírna, és ha a kor megköveteli, újabb munkaállomásokkal bővülünk. Bár a legtöbb beruházást saját tőkéből meg tudtuk oldani, azért pályázatokat is igénybe vettünk. Jó Példa erre a Cad Cam rendszer, aminek megvásárlásához egy sikeres uniós pályázat is hozzájárult. Imes-Icore gépekkel dolgozunk a cég által ajánlott, forgalmazott, a rendszerbe beleillő anya gok felhasználásával. A céggel nagyon szoros a kapcsolatunk, részt veszünk különböző tesztelésekben és tőlük is folyamatosan kapjuk a legújabb fejlesztéseket, valamint információkat.
Nagyon fontosnak tartom, hogy a folyamatos szupport egy biztos gyártói vagy kereskedői háttér legyen a gépek szervizelésében és az anyagok minőségének a garantálásában.
Természetesen jó a kapcsolatunk a különböző hazai forgalmazókkal és tényleg igyekszünk a legmagasabb minőségű anyagokkal és a legkorszerűbb gépekkel dolgozni
Fogtechnikai laboratóriumunkban jelenleg kilenc fő dolgozik. Nyugodtan mondhatom, magas szakmai szinten. Volt úgy, hogy tizenhárom aktív dolgozó volt, de ma, hogy a munkák egy igen jelentős részét a digitalizáció segítségével megoldjuk, a működéshez a kilenc ember elegendő. Minden munkafolyamat a laboratóriumban készül, így bérmunkát nem adunk ki. Szinte mindent el tudunk készíteni a fogvédő síntől kezdve a legbonyolultabb, implantátumokra készülő csavaros rögzítésű hidakig, vagy a teljes cirkónium fogpótlástól, a különböző kombinált munkákig. Gépparkunkat igyekszünk a legkorszerűbb szinten tartani. Fontos törvény nálunk, hogy minden gépből legalább kettőnek kell működnie, hogy soha ne legyen probléma, ne érjen bennünket meglepetés. Rendszerekben gondolkozunk, az anyagok minőségében soha nem kötünk kompromisszumot.
A jól képzett fogtechnikus munkatársak mellett természetesen fontos, hogy a fog orvosokkal napi kapcsolatunk legyen, a szakmai kérdésekben közös nevezőre jussunk, együtt fejlődjünk, akár közösen szakmai továbbképzéseken vegyünk részt. Ebbe szervesen kapcsolódnak be az asszisztensek, akik, mivel praxislabor vagyunk, folyamatosan kontaktusban vannak az orvosokkal és természetesen a fogtechnikusokkal is. Ezt is nagyon fontos tényezőnek tartom. Kiemelném, hogy „házon belül” tudunk megoldani mindent, így nincs komolyabb idő- vagy információveszteség. Ez a klienseknek is nagy biztonságot ad. A pácienst az első kezeléstől kezdve kívánság szerint a fogtechnikusok is látják. Közösen tervezzük meg a fogpót lást, határozzuk meg a fogszint stb. A munkafolyamatok közben a próbáknál jelen vagyunk, akár véleményezhetjük is, konstruktív javaslatokat tehetünk és természetesen az el készült fogpótlásnál az átadásnál is jelen lehetünk
Igen, a mai korszak egyik legnagyobb kihívása a munkatársak megtartása. Az egy dolog, hogy a bérezés nagyjából a konkurenciához alkalmazkodjon, és inkább magasabb legyen, de nem mindig a pénz számít …Minden dolgozónál más és más a motiváció … van, akinek az anyagi rész a fontos, van, aki az elismerést igényli, és van olyan is, akinek a kötetlen munkaidő, a szabad önálló döntés a fontos! Ez egyfajta „munkahelyi szeretetnyelv”, amit próbálok eltalálni, igyekszem szem előtt tartani, és mindent megtenni, hogy jól érezze magát a bőrében mindegyik kolléga. Megpróbálom a munkaosztást úgy irányítani, hogy ne legyen nagy teher az elkészítése. Folyamatosan ösztön zöm a kollégákat, hogy bátran vállaljanak magasabb szintű munkákat, merjenek nyitni az új dolgok felé.
Bár a határidők legtöbbször nagy nyomást helyeznek ránk, azért igyekszem úgy alakítani, hogy mindenki szabadon oszthassa be az ide jét. Van annyi rutinja mindenkinek, hogy a saját tempójának megfelelően ossza be az idejét, úgy, hogy természetesen a minőség rovására ne menjen. A munkán túl természetesen vannak közösen szervezett programjaink, akár egy közös sütögetés, utazás vagy évzáró partik. A szabadságolásban is igyekszem figyelembe venni, hogy mindenkinek, a munkáltatónak és a munkavállalónak is jó legyen. Nálunk az vált be, hogy a nyári és a téli időszakban is együtt megyünk szabadságra, egyeztetve az összes meg rendelővel. Gyakorlatilag „bezárunk” arra az időszakra.
Tervezni ma nagyon nehéz. A dolgok folyamatosan változnak, a külső körülmények, a gazdaság, a politika ez mind-mind megnehezíti a tervezést. Azonkívül folyamatosan fejlődik a szakmánk. Újabb technológiák, megoldások és rendszerek jelentkeznek, ezek mind-mind befolyásolhatják a jövőt. Én szeretném, ha a további 30 évben is működne a vállalkozás, természetesen mindig a kor szellemének meg felelően.
Lojális munkatársakkal együtt dolgozni, minimum szinten tartani a jövedelmezőségünket, de inkább emelni. Mindezek mellett pedig szeretnénk mindig a legkorszerűbb technológiát alkalmazni. Na persze az már korántsem biztos, hogy az én vezetésemmel. Mostanában az a legnagyobb kihívás számomra, hogy olyan embernek adjam át az irányítást, aki hosszú távon hasonlóan gondolkozik, mint én. Szerintem senki sem pótolhatatlan, és időben kell abbahagyni mindent, teret biztosítani az új nemzedéknek.
Hát igen, a munkán túl is van élet. Életem legnagyobb sikerének a három gyermekemet tartom. Mindhárman a saját pályájukon kimagaslóan teljesítenek. Nagyon fontos életemben a család, büszke vagyok rá, hogy gyermekeim ezt az értéket viszik tovább. Ma már tudatosan úgy alakítom a napi munkámat, hogy jusson idő kicsit magamra is. Szabad időmben sok mindent tudok, és szeretek csinálni. Évekkel ezelőtt elvégeztem a Hellinger Akadémiát, és Hellinger-féle családállító lettem. A családállítás egy olyan mód szer, amivel olyan embereken tudunk segíteni, akik életük során valamilyen formában elakadásba kerültek. Az anyagi világban, egész életemben jól elboldogultam, fontos volt számomra, hogy egy kicsit a lélekkel is foglalkozzak. Ez a módszer a családi rendszerekkel foglalkozik.
Egyfajta „családterápia”, nagyon érdekes és zseniális módszer. Rajtam is segített, és általa én is sok embernek tudtam segítséget nyújtani. Sportolok is, fallabdázom, pingpongozom, bicajozom. Imádom a kézilabdát, rendszeresen járok városunk világhírű csapatának mérkőzéseire. A legjobb barátom Simba egy gyönyörű svájci juhászkutya, vele naponta komoly sétákat teszünk az erdőben. Azonkívül szerelmese vagyok minden olyan dolognak, ami berreg, brümmög, zümmög és kipufog. Igen, a motorozás nagy szívügyem. Európában szinte már minden országot bejártam, de voltam Afrikában és az USA ban is motorral. A motorozás egy meditatív állapot, feltölt és rengeteg energiát ad, amellett, hogy közben megismerhetem a világot. Olyan helyekre is el lehet jutni motoron, ahová repülővel, autóval, de még sokszor gyalog sem lehet.
Nos, igen, ha már rákérdeztél, engem sokan ismernek a városban, és talán szakmai körökben is, de sehol nem vagyok fiúgyermekemtől, akit szinte minden 10 és 20 év közötti fiatal – és idősebb is – ismer kis hazánkban. Az egyik legismertebb „influencer” ma Magyarországon. Mindhárom gyermekemre nagyon büszke vagyok, de ő kicsit kilóg a sorból. Őrült dolgokra vesz rá néha, és a különböző tartalmaiba bele-belecsempész engem is, és természetesen egy jó apa nem mond nemet, és együtt dobjuk el az agyunkat. Ma már ott tartunk, hogy többször felismernek az utcán a gyerekek és rám kiabálnak, hogy ott van Tonpapa! Ez néha nagyon mulatságos, de bevallom, nagyon jólesik. Mert hiszem, hogy „akit az istenek szeretnek, meghagyják gyereknek”
Az interjút Szőnyi Balázs készítette
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
