A hagyományos fogászati implantátumok mellett kialakuló periimplantáris gyulladás (periimplantitis) megelőzése még mindig egy megoldásra váró – sőt lehet, hogy megoldhatatlan – problémát jelent, amely sajnálatos módon egyre nagyobb számú pácienst érint. A periimplantitis (PI) kialakulását követően rövid idő alatt jelentős mennyiségű csontpusztulás megy végbe. Jelenleg nem áll rendelkezésünkre egyetlen olyan terápiás módszer sem, amely segítségével a PI kezelhető lenne. Ettől a problémától szenvedő páciensek fogászati ellátását végző orvosok csupán „végig tudják kísérni” a betegeiket a „hosszú, lefelé vezető úton”.
Ez a „probléma” általában egészen addig szokott fennállni, amíg az érintett implantátumok (főként a páciensek kérésére) eltávolításra nem kerülnek. Ebben a cikkben be kívánjuk mutatni, hogy miként lehetséges a már több hagyományos fogászati implantátum elvesztésén átesett páciens fogászati rehabilitációját – akár néhány nap alatt – a Corticobasalis® implantátumok segítségével megoldani. A Corticobasalis® implantátumok alkalmazásával járó helyreállító kezelések során, a specifikus képzésben részesült, valamint megfelelő engedélyek birtokában lévő orvosok, akár azonnali megterhelést is alkalmazhatnak.
Kulcsszavak: periimplantitis, csontlebontódás, terápia, azonnali funkcionális megterhelés
A hagyományos fogászati implantológia területén a periimplantitis kialakulása továbbra is egy megoldhatatlannak tűnő problémát jelent, amely sajnálatos módon egyre nagyobb számú pácienst érint. A hagyományos kétrészes implantátumokat gyártó cégek az utóbbi években már a „különböző immunológiai okokkal” próbálják magyarázni ennek a „betegségnek” a kialakulását, de azt a tényt rendszeresen figyelmen kívül hagyják, hogy a behelyezésre kerülő kétrészes implantátumok az esetek nagy részében túl nagy átmérővel és hosszal rendelkeznek, valamint azt is, hogy az implantátumok megmunkált (és behelyezéskor csontszint alá süllyesztett) felszínét a baktériumok a csontleépülés kezdetét követően azonnal kolonizálják. Tehát a periimplantitis tulajdonképpen egy krónikus opportunista fertőzés, amely kialakulását követően csupán az érintett „fertőzött” implantátumok eltávolítása után van esély a gyógyulásra vagy a regenerációra.
A periimplantitis kialakulására utaló jeleket általában az implantátumok behelyezését követően 2-3 évvel lehet megfigyelni, tehát jóval az implantátumok „osszeointegrációjának” befejezését követően. 3 Azokban az esetekben, ahol egy állcsontba több mint 5 darab hagyományos implantátumot helyeztek, gyakran úgynevezett gyorsan „progrediál”, avagy „rapid” periimplantitist lehet megfigyelni.
A periimplantitis ilyen nagy mértékű megjelenésének az az oka, hogy az ekkora darabszámban behelyezett implantátumok miatt, az átlagoshoz képest sokkal nagyobb mértékű csontátépülés és csontleépülés (amely tulajdonképpen csontmennyiség és elhelyezkedés optimalizáció) fog bekövetkezni. Ezek a folyamatok az átlagoshoz képest sokkal gyorsabban és sokkal nagyobb területet érintve zajlanak le.
Annak ellenére, hogy a vonatkozó szakirodalomban viszonylag gyakran találkozhatunk az előbbiekben említett adatokkal, továbbra sem látunk arra utaló jeleket, hogy a hagyományos fogászati implantológia művelőinek egy része nyitott lenne új implantológiai módszerek, például a Corticobasalis® implantátumok alkalmazásának megismerésére és elsajátítására. Több olyan nagy elemszámú tanulmány is publikálásra került, amelyben leírják, hogy a Corticobasalis® implantátumok alkalmazása esetén nem alakul ki periimplantáris gyulladás.
Ezek az implantátumok alkalmasak az azonnali megterhelés elviselésére, és a használatuk esetén nincs szükség bonyolult és költséges csontpótló beavatkozások végzésére. A fentieket összegezve kijelenthetjük, hogy ezeknek az implantátumoknak az alkalmazása számtalan előnnyel jár, míg a használatukból fakadó jelentős hátrányt nem tudunk megemlíteni. Az alábbiakban bemutatjuk, hogy hogyan lehetséges egy egyszerű eljárás alkalmazásával néhány nap alatt egy periimplantitis miatt jelentős mértékben destruált csontállománnyal rendelkező páciens fogazatát helyreállítani.
Egy 45 éves férfi páciens fogászati ellátás céljából kereste fel a klinikánkat. Elmondása szerint rendszeresen dohányzott, és évek óta periimplatáris gyulladástól szenved. A korábban behelyezett implantátumok nagy része már eltávolításra került, azonban az eddigi kezelőorvosa 3 darab implantátumot továbbra is az alsó állcsontjában hagyott. Az állapot fenntartásával a megmaradt implantátumok kifejezett mértékű károsodást okoztak az állcsontokban, amelyért az eddigi kezelőorvosnak kell a felelősséget viselni.
Ezek a tényezők mind nehézséget jelentettek a páciens ellátása során (1., 2. a–b. ábra). A páciens meglévő implantátumainak eltávolításával egy időben a felső állcsontba 10, az alsó állcsontba pedig 7 darab Corticobazális implantátum került behelyezésre (3. ábra). Ezt követően mindkét állcsontról lenyomatot vettünk és az állcsontrelációs helyzetet is rögzítettük. A harapási magasság meghatározása során a vonatkozó középértékekből indultunk ki.
A fogpróbát követően mindkét állcsontot egy-egy ragasztással rögzülő cirkónium körhíddal láttuk el. A hídpótlások végleges rögzítés során Fuji Plus ragasztócementet használtunk. A behelyezett pótlások segítségével harapásemelést végeztünk. Ennek hatására az ANB szög nagysága csökkent és az alsó és felső ajak alátámasztottsága jelentős mértékben javult (4. ábra). A páciens már a fogpótlások átadásának napján képessé vált a fiziológiás rágófunkció elvégzésére, amelyért rendkívül hálás volt a beavatkozást végző sebésznek és a fogpótlások elkészítését végző protetikusnak. A teljes kezelés befejezése mindössze 3 napot vett igénybe.
A cikkben bemutatott eset ellátása során Corticobasalis implantátumok és kompressziós csavarimplantátumok is behelyezésre kerültek. A rendelkezésre álló megmaradt csontmennyiség lehető legjobb kihasználása érdekében kellett a két különböző implantátumtípus egyidejű felhasználására törekedni (gyártó: Simpladent GmbH, CH-8737 Gommiswald, Svájc). Mindkét implantátumtípus 2 mm hosszúságú polírozott nyakkal rendelkezik. Ez a polírozott nyaki rész a behelyezést követően keresztülhalad, és ezáltal érintkezésbe kerül a nyálkahártyával. Az implantátumok kialakításának köszönhetően kiegészítő csontpótló beavatkozás végzése nélkül képesek voltunk implantátumot helyezni az összes kívánt pozícióba. A két különböző típusú implantátum eltérő módon rögzül a csontállományban.
A Corticobasalis implantátumok az állcsontok második vagy harmadik kortikális csontlemezében kerülnek elhorgonyzásra, tehát tulajdonképpen részlegesen vagy teljesen penetrálják ezeket a kemény csontlemezeket. A behelyezésük során a beavatkozást végző sebésznek a fiziológiás atrófiás folyamatok által nem érintett csontterületeket kellett az implantátumok elhorgonyzására felhasználnia. Ezzel szemben a kompressziós csavarimplantátumok részben a szivacsos csontállomány tömörítése, és részben a kortikális csontlemezben történő elhorgonyzás révén kerülnek rögzítésre. Mindkét implantátum alkalmas az azonnali megterhelés elviselésére, ezért megfelelő körülmények esetén a behelyezést követő néhány napon belül átadható a kész fogpótlás.
A periimplantitis egy kedvezőtlen és súlyos következményekkel járó gyulladásos elváltozás, amely az esztergált felszínű hagyományos, kétrészes implantátumok mellett szokott esetenként kialakulni. Célszerű ezen implantátumok használatát elkerülni, mivel a periimplantáris gyulladás megjelenését követően nem tudunk semmi olyat tenni, amely megállíthatja vagy visszafordíthatja ezt a folyamatot, és ez az elváltozás kifejezett mértékű csontpusztuláshoz, továbbá az implantátum elvesztéséhez vezet. Még a kifejezett mértékű periimplantitistől szenvedő páciensek azonnali implantológiai ellátása is lehetséges, ha a beavatkozások során polírozott felszínű kortikális csontállományban elhorgonyzott implantátumok kerülnek alkalmazásra, és a behelyezésüket a vonatkozó 16 sebészeti protokollal összhangban végezzük.
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
A Dental Hírek 30 éves jubíleuma alkalmából szerkesztőségünk nevében felkértük tanácsadóinkat, munkánk támogatóit, szakmai cikkeink íróit, hogy röviden idézzék fel lapunkhoz fűződő emlékeiket. Kérésünket nagy örömünkre sokan elfogadták, és ünnepi számunk “Visszaemlékezések” rovatában közöltük az elküldött válaszaikat. Ezekből a “múltidézésekből” válogatunk most híradásaink különböző csatornáin.
